1.1

2010. október 07., csütörtök 18:06
The journey there is the goal.

 


Sziasztok!

 

Ez nem egy szokványos blog lesz, átlagos játékos vagyok, nem tudnék újat írni nektek.

Viszont látva, hogy a cikk/blogfordítások mennyire sikeresek és nem mellékesen értékesek. Úgy döntöttem én is megpróbálkozok néhányat megosztani veletek, remélem tetszeni fog.

Jó szórakozást/tanulást, a hibákért előre elnézést kérek.

Itt is van mindjárt egy, nagyon megtetszett a 2+2-n.

Eredeti



Az út a cél

Jónéhány cuccot összetörtem már a pókeres karrierem során. A veszteségek közé tartozik pár egér és billentyűzet, egy szék, egy dohányzóasztal és egy rakat egyéb tárgy. Igen, dühös lettem amikor igazságtalanul veszítettem el hatalmas potokat vagy amikor szörnyű játékosok rossz döntései miatt estem ki egy-egy nagy versenyről. Elegem lett abból, hogy magyarázkodjak a feleségemnek, miért kellett már megint kicserélni különböző tárgyakat. Azt hiszem egyre közelebb jutok ahhoz, hogy elfogadjam egy-egy eredmény kevés sikerként értelmetlen.

Nah, de vissza a szülőföldemhez, Norvégiához. Én is lelkes hegymászó vagyok. Hagyomány, hogy a norvég hegymászók erősen kötődnek intellektuális közösségekhez. A sport egyik legkiemelkedőbb alakja is filozófiaprofesszor volt. Később a hegymászás normális sporttá vált, kevesebb hangsúlyt fektetve a természet nyújtotta élményekre. Manapság általában arra ösztönzi az embereket, hogy meghódítsák a csúcsot, feltűzzék rá a zászlójukat. Gyakran mérik a mászásoknál az útvonal nehézségét. De mindig lesz egy nehezebb út, egy magasabb hegyhez. (na jó, majdnem mindig)

Az 50-es években volt egy híres expedíció a Himalájában, ez egy összecsapás volt a pimasz és fiatal expedíció vezető és a pszichológiailag érettebb, tapasztaltabb mentor között. A helyi lakosok jelezték, hogy a hegyet szentként tisztelik, mert vallásuk szerint ott él néhány az isteneik közül. A falusiak aggodalmait figyelembe véve a mentor azt javasolta, hogy másszanak fel a hegyre, de forduljanak vissza mielőtt elérik a hegytetőt, hogy ne sértsék meg a helyieket. Az expedíció vezetője felháborodott és közölte, hogy nem csinálja végig az egészet, ha nem hódíthatja meg a csúcsot. A mentor erre azt mondta:

-„Nem a csúcs a cél fiam. Az út, ott van a cél!”

(-„The top is not the goal, son. The journey there is the goal")

Nos hogy jön ez a pókerhez? Azt hiszem egyáltalán nem nehéz kitalálni. Van egy dolog, amit megtanulsz, amikor öregszel (igen, már régóta őszül a hajam) ez pedig az, hogy vannak az életben sokkal fontosabb dolgok, mint a pénzügyi sikerek. Ha karrierista ember vagy, mindig lesz egy újabb lépcső, egy csúcsot meghódítani. De ha majd nyugdíjba mész, mennyit számít ez? Mennyire leszel elégedett annyival, hogy befolyásos cégek szerepelnek majd az önéletrajzodban?

Persze, nem azért pókerezünk, hogy megváltsuk a világot. De ne is azért, hogy legyen mivel dicsekedni. Ha ez a hozzállásod, akkor túl nagy lesz rajtad a nyomás, hogy eredményeket érj el, felkerülj különféle listákra, VIP szintedet növeld, vagy bármi. Ha helyes mentalitással közelítjük meg a játékot az kirobbanó fejlődést hozhat. Játszunk azért, hogy olyan jók legyünk, amennyire csak tudunk, ne pedig azért, hogy nagy eredményeket érjünk el. A jó eredmények csak a jó játék melléktermékei, de ez csak idővel és sok-sok leosztással (ami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk) érhető el.

Leálltam a tárgyak tördelésével és a káromkodással, hogy milyen peches vagyok. Időnként rosszul megy, ezt persze sokkal könyebb megjegyezni, mint amikor jó napunk van. Ez az egész nem 1 handről, 1 sessionról vagy egy hónapról szól. Hanem, hogy tudd egyre jobb és jobb döntéseket hozol, mint ellenfeleid. Ez majd meghozza a kívánt eredményeket is.

De nem ezek az eredmények a célok. Az út az.

Veigald

Hozzászólások

  • straubbazsi2010. október 07., csütörtök 18:56
    avatar

    Köszönjük.

  • limisus2010. október 07., csütörtök 19:43
    avatar

    Szép idézet.
    Köszönöm !
    De azért egy versenyen mégis az a cél,nem? :-)

  • sportember2010. október 07., csütörtök 22:10
    avatar

    Elsőre azt hinné az ember, hogy az teszi boldoggá, hogy megnyerte a versenyt, közben pedig az ahogy eljutott a győzelemig. szerintem :)

  • csehk2010. október 07., csütörtök 22:26

    Nekem tetszett!
    Nagyon bölcs és szimpatikus meglátások.
    Én is azért játszom, mert élvezem.
    A többi jön ha jönnie kell, ha nem, akkor is jól éreztem magam.

    Örülök, ha nem vagyok ezzel egyedül.

    Na GL!

  • atish812010. október 07., csütörtök 22:38
    avatar

    kafa!
    thx

  • dodi892010. október 07., csütörtök 23:18
    avatar

    Jó írás, a zeneválasztás pedig egyenesen zseniális.

  • JasonBourne2010. október 07., csütörtök 23:33

    Szerintem is jó írás, köszönet érte!

  • csiko132010. október 08., péntek 10:41
    avatar

    Szép zen buddhista gondolat. Én is sokat olvastam ebben a témában és beláttam, hogy nagyon kevés építhető be belőle a XXI. századi nyugati típusú életmódba anélkül, hogy teljesen hátat ne fordítsunk addigi életünknek. Szerintem sokkal fontosabb, hogy ismerd önmagad, és ha te csak úgy tudod levezetni frusztrációt, ha összetörsz egy billentyűzetet, akkor törd össze és ha meg meg kell hódítanod a csúcsot, akkor hódítsd meg! Az elfojtás, vagy az erőszakos személyiségmódosítás legalább annyira káros, mintha beszólsz valakinek, mert SZERINTED szarul játszik és az cserébe orrbavág. Valóban az út a fontos, de az életben mindenkinek megvan a sajátja, a többiek csak arról tudnak tanácsot adni, amerre már jártak, a többit neked kell kitaposnod. Ha szarul érzed megad útközben az még nem jelenti azt, hogy a rossz ösvényt választottad... a többit majd sör mellett. :)

  • Steal_2010. október 08., péntek 15:41
    avatar

    Nice post, jó zene
    Ty!

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!