be

2011. január 03., hétfő 06:58
December, 010, aki a szerelemben szopóágon, az a kártyában?, 011, be man, stand up, go left, Am I Blue?, szerencsés lennék?, fuckin’ SNG, still run, részben, részben nem, és a többi.

BPO három mondatban:

A poker-lounge konkrétan terülj-terülj asztalkám, imádtam.

Élmény pipa – jöhet még.

Akadémiás srácok (kollegák) jó figurák, korrekt arcokat ismertem meg.

 

December:

Tudjátok drámámat, nem suttogva meséltem. Jeleztem azt is, nem itt a vége. Sőt (na sőt), kész a terv. Nézzük, miről is van szó. Kemény, azt kell, hogy mondjam: kemény. Super fuckin’ Turbo SNG. Az. Stake-elve (szponzorálva) vagyok. Úgy. Száz nap. Nesze.

Korábban, mindennek Mariana-árkos lubickolása előtt is elgondolkoztam én már ezen. Ahogy egyre közelebb ért az ICM matekja, ahogy maroktucat órával később már nem is tűnt annyira lehetetlennek, úgy kezdtek el egyre jobban érdekelni a Full Tilt furcsa asztalai. Szerencsémre, könnyen elérhető volt egy kompetens és tapasztalt játékos. A coach ötletét szinte azonnal kukába gyűrtem, mert meggyőződésem, hogy közös érdekek mentén (stake vs. coach) messze-messze hatékonyabb a közös munka. Ráadásul, ez utóbbi része, a közös munka, az talán még jobban is érdekelt, mint maga az új játék. Fejlődésem szakaszaiban legfeljebb csak pillanatokra voltak mellettem jobb játékosok. Ez borzalmas időpocséklás. Aki most kezdi, el sem tudja képzelni, hogy mennyire az.

Továbbá, tudom magamról, hogy tanulási típusom (közelebbről: memóriám működése) kommunikatív. Tehát, a párbeszédben, a vitában rejlik leghatékonyabb, leggyorsabb fejlődésem kallantyúja. Akkor, október tájt pozitív visszajelzést kaptam ötletemre, de azért igencsak komoly dilemma volt bennem, hogy azért mégis, a profitom jó részét? Hogy járt utat a járatlanért? Ejjej.

Aztán ott, árok legalján, hamar elbillent a mérleg nyelve. Mert nem kis tehermentesítés az, hogy nem veszthetek pénzt. Még ennél is fontosabb, hogy nem magamnak kell magamat motiválnom, hanem, hogy bizony meg van beszélve, „főnök van gyerek, nincs kecmec!”, tolni kell.   

Így hát valamivel több, mint ezer normál lefolyású SNG, közel 25% ROI, na meg játékmentes november után erős kanyarral a tavalyi év utolsó hónapjában STB SNG pörgetésébe kezdtem. Szolid ritmusban, de kissé eszelős nyitóeredménnyel.

Két dolgot tartanék fontosnak elmondani. Először, felejtsük el, hogy ez játszhatatlan, iszonyatos pénzeket lehet nyerni, és erre számtalan példát fogunk találni az asztalnál mellettünk helyet foglalók jóvoltából is. Másodszor, 14% ROI nem (NEM) hozható.

Akkor? Nem tudom. Ha az élet valahol elvesz, talán szükségesnek tartja itt-ott visszaadni? Nem hiszek ilyesmiben, de 14%?, na, ugyan kérlek, ne nevettess már! Alig 40 órát dolgoztam a hónapban, a műfajhoz képest rendkívül szolid hat asztalon játszva, gyakran rosszkedvűen, fáradtan, sietve, rövid munkaórákkal… és tessék, 40 dolláros órabér. Tessék?

A deal minden részletét nem tartom fontosnak közölni. Fifti-fifti mennek a dolgok, és úgy tippre március végéig ki fogunk tartani. Havonta újraosztunk, eddig 10 és 20 dollár között, mostantól már magasabbról is szelektálgatva. Bazsi szuperturbo üzemmódban. Ez van skacok.

 Fókusz:

Kurvanehéz. Mit mondjak mást? Decemberben napi két óra, aminek tétje van, meg kb. még ennyi, amire figyelni kellene. Ennyi. És kurvanehéz, úgy ám. És mégis, ezzel együtt kell, kurvára kell, úgy ám. Újév, még keményebben, napi 3-4 órával, aminek tétje. Nem lesz könnyű. Kurvára? Káromkodom, elnézést.

010:


Egy éve pókerezem. Kerek egy éve kezdtem el azon gondolkozni, érdemes lenne-e komolyabban? Az évből alig 3-4 hónap telt konkrét online munkával, de amúgy végig, végig ebbe ölve nagyon közel mindent, végig erre a lapra a pakolva. És? Hogy tanulságot kellene vonnom tán? Azt kell, hogy mondjam, messze remélt várakozások felett. Skacok, messze felette. Ha szeretnék belegondolni, akkor be kellene ismernem, hogy én sosem vesztettem ebben a játékban. Akkor sem, amikor még senki nem mondta volna, hogy ez a jogos jussom. Szerencsésebb lennék másoknál? Alapvetően, egy szerencsés alkat vagyok? Kellene ezt mondanom? Jó lenne ezt (tudni) mondani most? Jól esne? Jól esne.

Ha az vagyok, hát mi más dolgom lenne, mint szerencsém legjobb, messze földön híres kovácsának lennem? Mi mást tennék? Hát nem szép az út, amire ráléptem? Mondjátok.

011:


És menni tovább. Úgy ám.

(Nyitnom kell a zárójelet. Van bennem nem kevés borúlátás is. Nem tudom, milyen árat kell majd fizetnünk, hogy tovább mehessünk. Gondolkozom a legrosszabb forgatókönyvekben is. Úgy érzem, gondolkodnom kell. És akkor felvetődhetne a kérdés, hogy mekkora áldozatot lennék még hajlandó hozni ezért? Hajlandó lennék menni is akár? Hajlandó lennék tényleg – de tényleg – ennyire erre a lapra mindent? És ha igen? Na, akkor?)

 

 

ui. kérdés: Még Budapesten vagyok pár napot, nem tervez valaki kártyázni menni? Valami legális, akár féllegális helyre? És elhívni engem? Idejét sem tudom már, mikor csörgettem utoljára igazi zsetonokat.

Hozzászólások

  • fejes19882011. január 03., hétfő 12:44
    avatar

    wp, így tovább:)

  • Zooltán2011. január 03., hétfő 13:42
    avatar

    Na végre, post. Továbbra is szégyelld magad az eredmények miatt és GL. :) Szólj, ha itthon vagy.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!