Deep down

2010. november 24., szerda 19:40
Először éreztem komoly veszélyben a pókerkarrierem

Haiku tőlem

Zsetonhalmai
fölül tekint hamvába
holt életére.

 

Sziasztok. Nem tudom, korábban kezdtem-e köszönéssel. Most ezzel kezdem. Mélyebb lesz, őszintébb, személyesebb. Énebb lesz. Ezzel kezdem.

Nézzük, miről akartam írni novemberben. A 11-22 dolláros SNG-ék természetéről és a főállású pókeres élet mindennapjairól feltétlenül. Nem lesz ilyen most. Jó eséllyel, később sem.

Ha terveim szerint írok a napjaimról, akkor ott beszéltem volna arról az útról, amit borzalmasan nehéznek gondolok, arról az útról, amin végig kell menni (kúszni, csúszni, mászni), ahhoz, hogy profi pókeresek lehessünk. Arról a száz és százról, aminek klappolnia kell saját magunk ambíciói, önnön kereteinken túl. Akkor köszönetem és hálám fejeztem volna ki a körülményeknek, 010nek, a szüleimnek, hogy egyáltalán volt lehetőségem elindulni rajta előre, felfelé. A barátnőmnek.

Próbálok erről a dologról úgy írni, hogy nagyrészt a póker ösvényén maradjak (mégiscsak, ott vagyunk, ahol). Akkor hosszan meséltem volna arról, hogy mennyit köszönhetek. Hogy minden nap egyre erősebben tudtam, hogy egyedül nem menne. Nem menne így. Így biztosan nem. Hogy mennyire toleráns, hogy mennyiben hátterem. Hogy partner. Hogy tudja, hogy miért, hogy hisz bennem, hogy bíztat, hogy velem áldoz ezért önzetlenül.

Nem lett volna arra módom, hogy fél évig nagyrészt otthon üljek, hogy semmi buli, semmi ismerkedés, semmi kaland, semmi élmény hajhászat. Nem lett volna az, hogy nincs ezzel semmi baj. Hogy közben hiánytalan. Bírt az maradni sokáig. Mert ott van ő, akivel mindent megoszthatok, akit elég ismerni, aki minden kalandom, aki minden élményem. Aki belül mindenhol ott. Odabent. Aki nem fest ürességet, csak tölt és feltölt. Aki olyan helyekre nyit, ahol sosem jártam egymagamban. Aki szerelem. Szerelmem.

Közben működni látszott. Mert az úgy jó, ha két ember képes felemelni egymást. Ha új falakra fest. Ha együtt teremt. Mert közben ő is jól haladt az útján. Sok mindenben változott, sok mindent elért, miközben fogtam a kezét. Közben működni látszott. Minden élő sejtem makacsul hitte, hogy a legnagyobb rendben. Hogy közben végig egymásért is küzdünk. Hogy gyönyörű, és mindig csak szebb lesz. Hogy csak szebb lehet. Nem volt bennem türelmetlenség. Mert mindenre van időnk. Mást sem csinálunk, csak közös lehetőségeket teremtünk.

Hónap elején a barátnőm, Fanni, váratlan, tragikus hirtelenséggel, tragikus módon elhagyott. Közel három éves történet látszik véget érni.

Nem az önsajnálatnak íródnak a sorok. Indoklás ez inkább. Hogy hova tűntem, miért nem játszok. Gyakorlatilag még aznap elmenekültem Budapestre, és két hétig nem is bírtam hazajönni. Nem az önsajnálatnak írok. Tényként él bennem, hogy soha eddig (never-ever) nem vesztettem ennyit. Huszonhárom évem legnagyobb bukása. Hogy a mindenem. Ne higgyétek, nem csak a sajgó belső, a hasadt szív mondatja ezt.

Közben olyan összetett roham indult az önképem, minden alapvető igazságom ellen, hogy annak sokáig lehetetlennek tűnt felülhelyezkedni. Sokan mondják, mondtam én is, talán mondom is, hogy lényegi pont, hogy magunkban legyünk egész emberek. Magunkkal legyen harmónia, és akkor az majd semmitől sem lesz képes megszűnni. De amikor azt írom: „nélküle nem ment volna”, hogy nélküle, hogy vele-vele-vele, akkor világosan látszik, ez nincs így. Most mit csináljak, nem értem még ide. Ha ott lennék, akkor most nem érezném azt, amit. Akkor nem érezném, hogy mindennek az alapja veszett, hogy mindennek a kontúrvonala kopott, homályosodott el. Akkor, mindettől függetlenül tudnám azt mondani, hogy tessék, itt vagyok én. Tudom, hogy itt vagyok én. Tudom, hogy hol állok. Tudom, hogy mi az, amim van.

Hát így. És hogy mi lesz eztán? Hogy milyen új pókeres utat keresek, próbálok találni a régi helyére? Egyelőre legyen meglepetés.

 

Vigyázzattok magatokra.

 

 (szöveg)

Hozzászólások

  • csehk2010. november 24., szerda 20:26

    szép hosszú és szomorú bejegyzés.

    Én azt mondom keresd meg magad és megtalálod az utad.
    Egyedül is képes vagy mindarra, amire egy társsal.

    Fel a fejjel!
    Térj vissza az asztalokhoz!

  • panamaa2010. november 24., szerda 20:45
    avatar

    Aztamindenit, ezért tűntél el, nagyon sajnálom. Átérzem a helyzeted, én 11 év után voltam így. Rakd rendbe az életed és GL.

  • WARETRAPS2010. november 24., szerda 21:05
    avatar

    Ne hagyd el magad, fel a fejjel, sok sikert a továbbiakban!

  • Jonas 772010. november 24., szerda 21:12
    avatar

    Fel a fejjel és menni tovább előre, nincs más megoldás. Próbálj meg nem a veszteségen bánkódni, hanem a szép dolgokat megőrizni emlékezetedben.

    Most még iszonyat nehéz, de így jársz a legjobban.

  • Zehy2010. november 24., szerda 21:24
    avatar

    Nagyon jól írsz. Jobbulást.

  • Zooltán2010. november 24., szerda 21:30
    avatar

    ...és az élet megy tovább.
    Amiben tudok segítek, és gondolom, sokan mások is...

  • JociBalboa2010. november 24., szerda 21:49

    én Veled vagyok !

    Gl és a legjobbakat!

  • straubbazsi2010. november 24., szerda 22:07
    avatar

    Köszönöm.

  • zolcsi0072010. november 24., szerda 23:02

    ...az élet tényleg megy tovább!Nem 1szerű az biztos,de jön szebb,jobb,más!Mindig!
    GG mindenhol!

  • BlackSmith2010. november 24., szerda 23:08
    avatar

    Próbáld meg, hogy nem hagysz magadnak időt gondolkodni. Non-stop programok, barátok, mozi, élő póker.Otthoni estékre pl. én listát is írok napközben, hogy mit akarok csinálni, megnézni a neten, stb. (az enyém más szitu, de sokban hasonlít)


  • bravesoul2010. november 24., szerda 23:50
    avatar

    Hát, ha hiszed hanem teljes mértékben átérzem az EGÉSZ bejegyzést. kb. szóról szóra.

    Mára kb. csak annyit tudok mondani " Always going to have highs and lows. No matter what you do in life, there's going to be good times and bad times."

    Remélem így van. Kitartás.

  • dempat152010. november 25., csütörtök 02:11
    avatar

    "Szeretők jönnek, mennek, de a gamenak pörögnie kell"

  • danfiu2010. november 25., csütörtök 03:08
    avatar

    demp: Ezzel most kurvara megvigasztaltad:D

    Egyebkent, tenyleg fel a fejjel, ilyenkor kell valtoztatni magadon valamit, nem csak otthon ulni es pokerezni, hogy ne zuhanjal ossze.



  • Nyuzoo2010. november 25., csütörtök 06:03
    A blog írója által moderálva
  • Orang3J3ws992010. november 25., csütörtök 08:12
    avatar

    Én hasonló helyzetben élményeket gyűjtöttem. Ezek segítenek elnyomni a fájó emléket.

  • chubbyhun2010. november 25., csütörtök 08:21
    avatar

    Próbálok pókeres hasonlatot találni. Ha egy parti elment, pedig valószínűleg jól csináltad, és még mindig azon agyalsz, akkor a következő parti is elmegy.
    Szóval előre kell mindig tekinteni, mert ami elmúlt az pont, vége.
    A saját önképünk, alapigazságaink meg folyamatosan változnak, ez furcsa, hiszen kőbevésettnek hisszük. Csak sokszor akkor jövünk rá, hogy lehet másképp, ha valami váratlan dolog rádöbbent.

    Szóval tekints előre, a pókert (meg amit csinálsz úgy egyébként) meg nyomd, és zárd ki a külvilágot.

  • prims2010. november 25., csütörtök 08:42

    fanni = póker?

  • Littlemage2010. november 25., csütörtök 09:24
    avatar

    Jobbulast, menni fog! Egy darabig faj, aztan rájössz, hogy van még másik 3 milliard csaj a vilagon :).

  • sundiszno2010. november 25., csütörtök 11:05

    "Az élet pókerjátszmájában a nőket előbb-utóbb elviszi a bank..."

    Fel a fejjel!

  • Lucsi2010. november 25., csütörtök 14:11
    avatar

    22 éves vagy, nézd meg magad, ahogy magzatpózban pizsamában gubbasztasz az ágyon délután 4 kor és szerelmes verseket írsz. Aztán gondold végig hogy ez akarsz-e lenni. Nyertes, vagy vesztes vagy? Ilyet mindenki átél, mindenkinek nehéz, neked van tapaszalatod a downswingek lelki megélésében mint pokeres, hát használd ki.

    Fél év múlva már úgy fogsz erre visszaemlékezni, mint amikor mosolyogva visszagondolsz arra, mikor 17 évesen az első forgalmi vizsgádon izzadtál a párhuzamos parkolásnál, és azt gondoltad életed nehézségi csúcspotra érkezett.

    Hát viseljedj úgy hogy fél év múlva büszkén emlékezz vissza, hogy kemény volt igen, de a méltóságod, a céljaid, az életed egy pillanatig sem vesztetted el.

  • straubbazsi2010. november 25., csütörtök 14:16
    avatar

    Köszi.


    Littlemage:

    Ennél egy kicsit válogatósabb vagyok ;)


    Lucsi:

    Érdekes a downsingek lelki megéléséhez hasonlítani. Köszi a gondolatot.

  • Harvey2010. november 25., csütörtök 14:38
    avatar

    Sokan együttéreznek veled, én is...
    Szimpatikus hozzászólások...
    Írj többet, hátha segít!!!

  • tylerhungary2010. november 25., csütörtök 16:25
    avatar

    inkább dugj meg minél több csajt és probaúáld meg legalább rövid távon elfelejteni...ss majd hirtelen találkozol egy olyannal aki újra a egy új világot fog jelenteni a semmiből...

    és véletelenül se keresd Őt másokban mert arra évek mehetnek rá (saját tapasztalat)

  • tylerhungary2010. november 25., csütörtök 16:26
    avatar

    kurva laptop billentyüzet,sorry

  • Genius_2010. november 25., csütörtök 16:27
    avatar

    Nem értem, hogy mehetett tönkre csak úgy valami ami működött? Nem beszélgetettek eleget valami magyarázatnak kell lennie ami miatt lépett. Nagyon kíváncsi lennék mi lehetett az. Nekem 1,5éve van egy párom aki elviseli ezt a pókeres hajcihőt nélküle megszűnnék létezni ebben az egészben.

  • straubbazsi2010. november 25., csütörtök 16:55
    avatar

    Genius_:

    Komplex.

    Én is ezt gondoltam, ezért az alcím. Reméljük, nem így lesz.

  • Littlemage2010. november 25., csütörtök 18:29
    avatar

    Nem szó szerint ertettem :)

  • SzaszaG2010. november 25., csütörtök 21:02

    Maximális együttérzésem.
    Annyi azért biztos, h a kommunikáció nem tökéletes köztetek. Ilyen -fogalmam sincs, h miért egyik napról a másikra - máskülönben nem történhetett volna meg.

    Biztos van oka, csak nem tisztel annyira, h elmondja. De az is lehet, h próbálta csak nem figyeltél eléggé.

    Egy beszélgetést megérdemelsz ennyi idő után.

  • straubbazsi2010. november 25., csütörtök 21:30
    avatar

    SzaszaG

    Valamit félreértettél. Tudom, hogy miért, csak nem írtam le. Nem is fontos, a póker felől közelítettem.

    Hogy váratlanul ért maga a szakítás, abban valóban lehetne elhibázott pontokat keresni. De ennél bonyolultabb, hogy a komminukáció ilyen vagy olyan (volt) köztünk.

  • Kubesz06072010. november 27., szombat 06:03
    avatar

    Sajnálom, és teljes mértékben megértem, én is voltam szerelmes egy lányba, hasonlóan őrülten mint Te. Szerintem próbáljátok átbeszélni kis idő múlva, ha akkor sem megy nincs más út, bele kell nyugodni. Sajnos sok ilyen - akár rosszabb - történés is meg fog Veled esni életed során, amiket kezelni kell és ezzel a csalódással el is kezdheted gyakorolni. Most ez furán hangozhat, vagy rosszindulatúan, de nagyon fiatal vagy (mondjuk én még nálad is fiatalabb vagyok, szóval bocsi az észosztásért), biztos megtalálod a megfelelő(bb) partnert.

    Fel a fejjel! GL!

  • Triccianus2010. november 27., szombat 09:01
    avatar

    Veled vagyok én is, fel a fejjel!

  • Jenobence2011. január 09., vasárnap 21:48
    avatar

    Fura, hogy senki nem írt a dalról.

    Meríts abból, mennyien szólnak hozzád ezen a fórumon keresztül.

    Most mondok valamit, nem vígasz, csak értsd;
    ahogy kiderül azoknál akik ezt munkaként fogják fel, hogy alkamasak rá (hosszútávon!) alkatilag, vagy nem...
    kiderül azoknál is, Akik mellettük, velük élnek.
    Az egyik oldalt megtapasztaltad, a másikat elhiheted; nem mindenki képes erre.
    Egész más a helyzet, ha ezzel az életmóddal rendelkezel, amikor megismerkedtek.

    -szerintem-

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!