Hogyan kerekedhetünk felül a rendszeres halogatáson? I.

2017. május 08., hétfő 15:13
4 hatékony módszer, hogy valóban elvégezzük a fontos feladatainkat




Bevezetés

Ironikus módon ezt a bejegyzést pár nappal korábban terveztem kirakni az Akadémiára, de idáig halogattam a posztolást…  

Minél többet foglalkoztam a témával, annál inkább az volt az érzésem, hogy még egy csomó dolgot le kellene írnom, hogy teljes legyen az anyag.

Egyszerűen nem találtam elég jónak a korábbi verziókat, ezért inkább még pár napot eltöltöttem a források böngészésével, a bővítgetéssel és finomítgatással, ahelyett, hogy kirakjam a bejegyzést.

Végül már annyira elkezdett frusztrálni a dolog, hogy úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább a posztolást.

Elengedem azt, hogy olyan átfogó, „tökéletes” bejegyzést írjak, amiben minden benne van, amit fontosnak tartok és majd egy másik bejegyzésbe kitérek, azokra a dolgokra, amik esetleg ebbe nem fértek bele.

A helyzet az, hogy ha nem is maximalizmusból, de szinte mindenki halogat valamit.

Bizonyára most is sokan úgy olvassák ezt a bejegyzést, hogy valami fontosabb dologgal kellene foglalkozniuk, mint a póker akadémia böngészése.

-          Halogatjuk, hogy kivigyük a szemetet.

-          Halogatjuk a tanulást, pedig tudjuk, hogy az jobb eredményekhez és előre lépéshez vezetne.

-          Halogatjuk a munkahelyváltást, miközben utáljuk azt, amit csinálunk.

A halogatás számtalan embert akadályozott már meg abban, hogy elérje a céljait és abban, hogy boldog életet éljen.

Pókeresként pedig bizonyos értelemben véve különösen ki vagyunk téve a halogatás veszélyeinek.

 

 

A szabadság és függetlenség kihívásai

Jellemzően sokkal többet halogatunk azokban a helyzetekben, ahol nincsenek határidők, nincsenek megszabott keretek, és nincsenek „látható”, kézzelfogható következményei annak, ha nem teszünk meg valamit.

Mivel pókerjátékosként mi magunk rendelkezünk az időnkkel, nincs egy főnök, aki megmondja, hogy mikor mit kell csinálnunk és nincs egy megszabott napirend, amit követni kellene, ezért különösképpen ki vagyunk téve a halogatás veszélyeinek.

Amekkora pozitívumot adhat a póker adta szabadág, sok esetben ugyan akkora kihívással is járhat.

 

 (Az egyik kedvenc előadásom a témában)



Semmittevésből végre cselekvés - A halogatás akció pont

 

Emlékszem, mikor egyetemistaként a szakdolgozat leadása előtt álltam.

Hetek óta tisztában voltam vele, hogy lassan közeledik a leadási határidő, ennek ellenére még egy szót sem írtam meg belőle. Ahogy teltek múltak a napok és a hetek, egyre inkább kezdett frusztrálni a dolog. Tudtam, hogy most már nagyon neki kellene állni az írásnak, de még mindig nem volt akkora a nyomás, hogy valóban cselekedjek. Az áttörés végül a határidő előtt két héttel történt meg, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy ha nem kezdek el komolyan dolgozni a beadványon, akkor jó eséllyel sosem lesz meg a diplomám.

Egyszerűen már annyira rosszul éreztem magam a dolog miatt, és akkora volt a nyomás, hogy végül rávettem magam és megírtam a szakdolgozatot.

A fenti példa sokak számára ismerős lehet.

Nagyon gyakran megesik, hogy addig húzzuk a feladataink megcsinálását, amíg egy bizonyos ponton túl már sokkal nagyobb „fájdalmat”, feszültséget és frusztrációt okoz az, ha nem csináljuk meg az adott dolgot, mint az a feszültség, ami a feladat elvégzésével jár.

Ez a halogatás akció pont, ahol átbillen a mérleg nyelve és a semmittevésből cselekvés lesz.

Azokban a helyzetekben, ahol a feladatainknak van fix határideje, a fentebb leírt mechanizmus általában automatikusan beindul.

A nehézség akkor lép fel igazán, ha nincsenek fix határidőink, nincsenek külső kereteink.

A pókerben pedig alapvetően egyikből sem osztottak túl sokat.

Mit tehetünk mégis, hogy elvégezzük a számunka fontos dolgokat, annak ellenére is, ha nem szorít az idő és nincs kézzelfogható következménye annak, ha nem csináljuk meg a feladatainkat?

 



Halogatás következményeinek azonnalivá tétele

Ez a stratégia egy az egyben a fentebb leírt példára épít.

A dolog lényege, hogy tudatosan olyan környezetet teremtünk magunk körül, amiben nehezebbé válik nem megcsinálni a fontos teendőket, mint maga a halogatás.

Az elmúlt években több olyan időszakom is volt, amikor egyedül jártam az edzőterembe. Bár előre kitűztem azt, hogy melyik napokon fogok edzeni járni, igazából nem volt semmi azonnal látható következménye nem annak, ha mégsem mentem le edzeni. Nem gyengültem le egyik napról a másikra, nem estem össze és az egészségem sem romlott meg hirtelenjében. Ebből kifolyólag nem is éreztem akkora nyomást abban az esetben, ha elkezdtem halogatni a terembe járást.

Később, mikor már volt edzőtársam, akivel előre lefixált időpontokban jártunk edzeni, már más volt a helyzet.

Azzal, hogy előre elígérkeztem azonnalivá tettem kimaradt edzések negatív következményeit.

Egyszerűen sokkal kellemetlenebbé vált lemondani a közös edzéseket, megbízhatatlanná válni, megszegni egy ígéretet és cserbenhagyni valakit, aki számít rám, mint maga az edzés halogatása (sok esetben kényelemből)

Számomra megdöbbentő volt, hogy mekkora lökést tud adni, ha van egy olyan társaság, barát, edzőtárs vagy egy coach, aki felé pozitív értlemben elszámolással tartozom.

A személyes kihívások vállalása, a mesterséges határidők, a side betek és különböző fogadások ugyan erre építenek. Sokkal jobban fáj egy nagyobb összeg elvesztése, mint az, ha nem csináljuk meg a kitűzött kihívást, ezzel pedig sokkal valószínűbbé is tesszük azt, hogy megcsináljuk a dolgunkat.

Nem véletlen, hogy olyan népszerűek a fogadások a pókeres körökben. Ha okosan használjuk azokat, akkor mind hatékony katalizátorként működhetnek a régóta halogatott feladataink elvégzésében.

 

 „Csak csinálj valamit!”

A problémát legtöbbször nem a régóta halogatott feladatok elvégzése okozza, hanem a feladataink elkezdése és az ebből fakadó ellenállás.

Onnantól kezdve, ha ezen sikerül felülkerekedni és megtesszük az első lépést, jellemzően a többi már sokkal gördülékenyebben megy.

A helyzet iróniája, hogy gyakran a halogatás miatt érzett bűntudat, szorongás és frusztráció sokkal rosszabb, mint azzal a tevékenységgel járó nehézség vagy erőfeszítés, amit halogatunk.

Személyes példa, hogy az elmúlt hónapban kezdtem el rendszeresen futni járni. Onnantól kezdve, hogy rá tudtam venni magam arra, hogy felvegyem a futós cuccaimat, már hülyén éreztem volna magam, ha mégsem teszek pár kört. Érdekes módon, az, hogy rászánjam magam, hogy átöltözzek nagyobb nehézséget jelentett, mint maga a futás.

A legtöbbször nagyon hasonló helyzetben voltam a hand elemzéssel is. Sokszor „nehezebb” volt a PT4 megnyitása, mint a következő óra, amit a handek átnézésével töltöttem.

A pozitív szokások kialakításával kapcsolatban van egy népszerű és nagyon hatékony módszer, aminek a lényege az, hogy tegyük olyan könnyűvé a szokásaink kialakítását, hogy ne tudjuk ne megcsinálni azokat.

(Erről ebben a bejegyzésben írok bővebben)

Ugyanez a módszer alkalmazható a halogatás esetében is.

Azzal, hogy minél egyszerűbbé tesszük az első lépéseket, sokkal kisebb ellenállással kell megbirkóznunk, ezáltal sokkal könnyebben el is tudunk indulni.

 

 
Hogyan kerekedjünk felül a káoszon? - Tisztánlátás a feladatok lebontásával.

Nagyon sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy túl nagy feladatokat tűzünk ki magunk elé, ennek hatására pedig egyszerűen nem látjuk azt, hogy hogyan is kellene elkezdenünk a dolgokat.

A feladat túl nehéznek és kivitelezhetetlennek tűnik (sok esetben tudat alatt), ami rendkívül frusztráló, ezért inkább a halogatást választjuk.

Az elmúlt időszakban rendszeresen beleestem ebbe a csapdába, amikor blogposztokat kezdtem írni.

A tervem sokszor csak annyi volt, hogy kedd: blogposzt írása.

Amikor azonban leültem a gép elé, hogy nekiálljak az írásnak, teljesen elvesztem. Nem tudtam mi legyen a  téma, hogyan épüljön fel a struktúra, mi kerüljön be a bejegyzésbe, mi az, amit kihagyjak és egyáltalán hogyan nézzen ki ez az egész. Nagyon frusztráló volt a dolog, és többször megesett, hogy inkább pár nappal eltoltam az írást, csakhogy ne kelljen ezzel az ellenállással szembe néznem. Ez persze csak tovább rontotta a helyzetet és még nagyobb stresszt okozott.

Sok esetben tapasztalom azt, hogy hasonló helyzet alakul ki, ha a pókeres elemzés/tanulás kerül szóba.

Kezdőként főleg, de gyakran még haladó játékosként is sokszor nagyon nehéz eldönteni, hogy mire és hogyan kellene fordítanunk az energiánkat.

„Elemezni kéne”, de fogalmunk sincs, hogy hogyan fogjunk neki. Statokkal kellene foglalkozni, vagy inkább videózással, esetleg az elemző szoftveres munka lenne a leghatékonyabb? Egyáltalán hol vannak a legnagyobb hibák vagy milyen területet kellene leginkább fejleszteni?

Az eredmény gyakran túlterheltség és frusztráció. Annak érdekében pedig, hogy enyhítsük ezeket az érzéseket inkább valami olyasmit választunk, amit átlátunk, amivel könnyebben boldogulunk.

„Majd máskor” elemezünk, most inkább beülünk játszani vagy megnézünk egy sorozatot.

A megoldás sok esetben annyi, hogy a nagy céljainkat és feladatainkat kisebb részekre bontjuk.

A blogbejegyzések írásánál például a következő procedúrát találtam ki.

Első nap: Előkészületek, témaválasztás, ötletelés.

Második nap: Források összeszedése, struktúra felvázolása.

Harmadik nap: A bejegyzés első, „durva” verziójának a megírása.

Negyedik nap: Bejegyzés átnézése, finomítgatás, javítás és posztolás.

A Sokkal átláthatóbb és kezelhetőbb így a feladat kivitelezése. Van eleje, közepe vége és nincs az a nyomás, hogy egyszerre kell minden problémát megoldani. Amilyen egyszerű e módszer, annyira hatékony is tud lenni, akár a pókeres fejlődés strukturálásáról van szó, akár más nagyobb project kivitelezéséről.

 

 
Hogyan tehetjük élvezetesebbé azokat a feladatokat, amiket nem szeretünk, de muszáj megcsinálunk?

Mindenkinek vannak olyan feladatai az éltében, amiket nem szívesen csinál, pedig muszáj megcsinálni.

Csekkek, feladása, porszívózás, hivatali ügyintézés, adminisztráció, levelezés a PS supportal...

A legtöbben ezekben a dolgokban nem sok örömet találunk, ezért előszeretettel halogatjuk is azokat.

Nem feltétlenül kell azonban ennek így lennie.

A jutalom kapcsolásának a lényege, hogy ezeket a „nem szeretnem” feladatokat is élvezetesebbé tudjuk tenni.

Személy szerint sosem szerettem boltba járni. Egyrészt úgy érzem, hogy hasznosabban is eltölthetném az időm, mint a bevásárlókocsi tologatása.

Amióta viszont a páromnak otthon kell lennie a picivel, gyakran rám hárul ez a feladat.

Persze a legjobb lenne kiszervezni a dolgot, mivel azonban ezt egyelőre nem tudtam megoldani, így az egyetlen megoldást az jelentette, hogy kitaláljam, hogy hogyan tehetném élvezetesebbé ezeket a vásárlásokat.

Mivel nagyon szeretek olvasni (és az utóbbi időben igencsak idő szűkében vagyok) kézenfekvő megoldás volt, hogy a vásárlásokat összekapcsoljam a hangoskönyv hallgatással.

Sokkal kevésbé érzem a vásárlásokat elpazarolt időnek, sokkal szívesebben is csinálom és persze sokkal kevésbé vagyok hajlamos a halogatásra is.

A dolog olyan szinten működik, hogy néha már kifejezetten várom már a boltba menést, hogy végre tovább „olvassam” az aktuális könyvemet.

A módszer szépsége az előzőekhez hasonlóan az egyszerűségében rejlik. Azáltal, hogy olyan tevékenységeket kapcsolunk a kötelező feladatainkhoz, amiket szeretünk, élvezetesebbé tehetjük azokat, ezáltal pedig sokkal hatékonyabbak lehetünk.

 

Befejezés

A fentebb felsorolt stratégiák nagyon jól működhetnek olyan esetekben, amikor kényelemből, lustaságból, kedvtelenségből vagy éppen azért halogatjuk a dolgainkat, mert nincs egy olyan keretrendszer az életünkben, ami megkönnyítené a fontos feladataink elvégzést.

Bizonyos esetekben azonban nem elég  a „produktivitási tippek” bevetése, hanem komolyabban foglalkozni kell a halogatás problémával.

A halogatás háttérében nagyon sok esetben nem csak annyi van, „hogy nincs kedvünk” valamihez, hanem jóval komolyabb pszichológiai tényezők akadályoznak abban, hogy megcsináljuk a fontos dolgokat és előrelépést érhessünk el az életünkben.

A következő bejegyzésben többek között ezekkel a pszichológiai tényezőkkel szeretnék mélyebben foglalkozni és több olyan módszert is szeretnék bemutatni, amikkel fel lehet deríteni a halogatás valódi okait, amik segítenek abban, hogy gyökeres változásokat érhessünk el a feladataink leküzdésében.

Hozzászólások

  • Consuelah2017. május 08., hétfő 19:33
    avatar

    De szépen összefoglaltad! :) Nekem a "halogatás következményeinek azonnalivá tétele" jött be nagyon. Pont ősszel fogadtam több barátommal is, étkezéssel meg sporttal kapcsolatos dolgokban, amiket ha nem tartok akkor fizetek nekik (viszonylag nagyobb összeget minden alkalommal). Ez elég jó húzó erő volt az első pár hónapban, hogy ne legyek lusta/ne nassoljak sokat. Később meg hozzászoktam/megszerettem és nagyon ritkán kellett már plusz motivációs tényező ezekhez.

  • joska2017. május 10., szerda 00:41

    Nagyon tetszik, köszönjük.

  • SzepCsaba2017. május 11., csütörtök 18:08

    Köszi szépen! ;)

    Consuelah
    Igen, hosszú távon a legjobb, ha ezek a dolgok szokássá alakulnak, és már nem vagyunk különböző módszerekre utalva, hanem belő motivációtól vezérelve, egyébként is automatikusan megcsináljuk a fontos dolgokat.

    A stratégiák és produktivitási trükkök sokszor inkább abban tudnak segíteni, hogy elinduljon egyfajta pozitív változás, és amíg ezek a szokások nem épülnek be teljesen az életünkbe és az értékrendünkbe, addig is extra segítséget nyújtsanak a folyamathoz.

    Egyébként nekem már önmagában az nagyon sokat segített a halogatás leküzdésében (is), amikor megértettem, hogy tudat alatt milyen pszichológiai tényezők és hiedelmek akadályoznak az előre lépésben. Amíg ezekkel nem voltam tisztában, állandóan visszatérő problémát jelentett a dolog (többször a különböző módszerek ellenére is), és nem is tudtam, hogyan kezelni a helyzetet.

    A következő részben főleg ezekről a pszichológiai tényezőkről illetve ezeknek a feltérképzéséről tervezek majd írni. Nekem elég sok „Aha”’ élményem volt, mikor mélyebben elkezdtem foglalkozni a témával.

  • Mágika2017. május 13., szombat 07:03
    avatar

    Nekem a halogatás legyőzésére elegendő kettő szót ismételni, ezek pedig:

    Csináld most!

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!