PókerAkadémia.com

Az 1960-as években Walter Mischel, a Stanford Egyetem professzora fontos pszichológiai kísérletsorozatba kezdett. Kutatásai a pillecukor teszt néven kerültek be a köztudatba, amire a mai napig nagyon sokan úgy hivatkoznak, mint az egyik legfontosabb kutatás arról, hogy mi kell ahhoz, hogy sikereket érjünk el a munkában, egészségben és az életünk legtöbb területén.

Természetesen ez alól a póker sem kivétel.

Pillecukor teszt

A kísérlet során Walter Mischel és csapata több mint 100, átlagosan 4-5 éves korú gyereket tesztelt.

A gyerekeket leültették egy külön szobában, az előttük lévő asztalra pedig egy pillecukrot tettek.

Egy kutató elmondta nekik, hogy ki fog menni a szobából, egyedül hagyva őket a pillecukorral, és ha nem eszik meg a pillecukrot mire visszatérne, akkor jutalomból kapni fognak még egyet.

A választás egyszerű. Egy pillecukor most, kettő pillecukor később.

A kutatók 15 perc után tértek vissza a szobába, hogy megnézzék a gyerekek megvárták-e őket, vagy idő előtt megették a pillecukrot.

Rövid rejtett kamerás felvétel arról, hogy a gyerekek, hogyan kezelték a helyzetet. Érdemes megnézni!

A végeredmény összességében az lett, hogy a legtöbben nem tudták kivárni a 15 percet, és még mielőtt a kutatás vezetője visszament volna a szobába, megették a pillecukrot. Kevesen voltak azok, akik jutalmul megkaphatták a másodikat is (10-15%).

A kísérletet 1972-ben publikálták, azonban nem volt különösebb visszhangja.

Nem ezek az eredmények tették világhírűvé a pillecukor tesztet. Az izgalmas rész csak ez után következett.

Miért érdemes kivárnunk a „második pillecukrot”?

A kísérletet követően a kutatók több mint 40 éven keresztül „követték” a pillecukortesztben szereplő gyerekeket, azzal a szándékkal, hogy felmérjék, hogyan teljesítenek az életük különböző területein. Az eredmények a kutatókat is meglepték.

Azok a gyerekek, akik a kísérletben képesek voltak kivárni a második pillecukrot, kimutathatóan jobban teljesítettek az egyetemi évek alatt, kevesebb anyagi nehézségük volt, kevesebb volt közöttük az elhízás, jobban tudták kezelni a stresszt, fejlettebbek voltak a szociális készségeik, jobb volt az önbecsülésük és általánosságban az élet szinte összes területén „sikeresebbek” voltak, mint azok, akik idő előtt megették a pillecukrot.

Miért  fontos ez az eredmény?

A pillecukor teszt hosszú évtizedekig tartó kísérletsorozata bizonyította, hogy a késleltetett jutalmazásra való képesség kritikus szerepet játszik abban, hogy milyen eredményeket érünk el az életben.

Ha körbe nézünk az életünkben vagy a környezetünkben, számtalan példát találhatunk arra, ahol ez megjelenik.

Meghatározó szerepet játszik az egészségünkben, a kapcsolatainkban, a munkánkban, a tanulásban és más területeken egyaránt.  

Késleltetett jutalmazás történik,

-         ha csak azután ülünk le sorozatot nézni, ha már végeztünk a fontos munkánkkal. 

-          ha először lemegyünk-e az edzőterembe és csak utána döglünk le a kanapéra PS4-ezni.

-          ha képesek vagyunk lemondani az édességekről, annak érdekében, hogy leadjunk pár kilót.

-          ha rá tudjuk venni magunkat, hogy még az előtt átnézzük a megjelölt handeket és a statisztikáinkat mielőtt beülnénk grindolni.

Ahogy a pillecukor teszt is rámutat, sok esetben az, hogy mennyire leszünk eredményesek valamiben, annak köszönhető, hogy képesek vagyunk valamiről rövidtávon lemondani a hosszú távú eredmények érdekében.

„A különbség a sikeres és az igazán sikeres emberek között az, hogy az igazán sikeresek majdnem mindenre nemet mondanak” Warren Bufett

Hogyan mondtam "nem"-et az eredményeim nézegetésére

Személyes példa, hogy korábban teljesen rá voltam kattanva az eredményeim nézegetésére. Féltem a veszteségtől ezért állandó frusztrációt jelentett, hogy jól megy-e a játék vagy már megint buktam. Ha jól ment a játék, akkor azt természetesnek vettem, ha pedig rosszul, akkor stresszeltem rajta.

Azzal, hogy gyakran nézegettem, hogy hogy állok, rövidtávon „jutalmaztam” magam, mivel elmúlt az a bizonytalan érzés, hogy mennyi pénzt nyertem vagy veszítettem, hosszú távon azonban ez többet ártott, mint használt.

Végül a megoldást az jelentette, hogy elkezdtem feltételhez kötni az eredmények megnézését, vagy ha úgy tetszik elkezdtem „késleltetni a jutalmazást.

Most már csak akkor nézek rá, hogy hogy állok, ha lejátszottam egy olyan mennyiséget, amin már többé - kevésbé érvényesül a hosszútáv.

Ezáltal nagyon sok felesleges stressztől és frusztrációtól kímélem meg magam és miután kialakult ez a szokásom, minden nehézség nélkül ehhez tudom magam tartani.

Leírva nagyon egyszerűnek hangzik, azonban nem volt annyira könnyű erre rászokni. Viszont egyértelműen megérte.

Ez ugyan csak egy kiragadott példa, azonban a pókeren kívül is sok olyan terület van, ahol a késleltetett jutalmazás hozott eredményeket az életemben. (egészséges életmód, tanulás, önfejlesztés időbeosztás stb.)

Jó pár évvel ezelőtt sok esetben én is „elbuktam volna” a pillecukor teszten. Azonban azzal, hogy nagyobb tudatosságot kezdtem vinni a napjaimba, jó szokásokat alakítottam és nagyobb érzelmi kontrollra tettem szert, nagyon sokat változott a helyzet.


Mi befolyásolja azt, hogy mennyire vagyunk jók a késleltetett jutalmazásban?

A Rochester Egyetem kutatói azzal a céllal, hogy kiderítsék, hogy mitől függ, hogy valaki jó-e a késleltetett jutalmazásban vagy sem, megismételték a pillecukor tesztet, azonban belevittek egy fontos csavart.

A kísérlet ugyan úgy zajlott, mint az eredeti pillecukor teszt, azonban mielőtt felajánlották volna a gyerekeknek a pillecukrot, 2 csoportra osztották őket.

Az első csoportban olyan gyerek kerültek, akiknek a kísérlet megkezdése előtt a kutatók olyan ígéreteket tettek, amiket később nem tartottak be.

A második csoportban viszont a kutatók megbízhatóak voltak. Az első csoporttal ellentétben itt minden gyerek megkapta azt, amit a kutatók megígértek nekik.

Ezután következett a tényleges pillecukor teszt.

A végeredmény egyáltalán nem volt meglepő.

Azoknak a gyereket, akik a „megbízhatatlan” csoportba kerültek, semmi okuk sem volt, hogy higgyenek a kutatóknak, és abban, hogy kapni fognak egy második pillecukrot, ezért nem is vártak sokat arra, hogy megegyék az eléjük rakott pillecukrot.

Ezzel szemben a 2. csoportban lévő gyerek átlagosan négyszer annyi ideig várakoztak, mint az első csoport tagjai.

Minden alkalommal, amikor a kutatók olyan ígéretet tettek, amit be is tartottak, 2 fontos dolgot ültettek el a gyerekek fejében.

-          „Megéri várni” (a későbbi „jutalomra”)

-          „Megvan a képességem, hogy kivárjam az időt”

Más szóval, megerősödött bennünk az, hogy a késleltetett jutalmazás kifizetődő, emellett megerősödött bennük az önkontrollra való képesség is.

A kísérlet eredményei rámutattak, hogy a késleltetett jutalmazásra való képesség nem előre meghatározott jellemvonás, hanem nagyon erősen befolyásolva van a korábbi tapasztalataink és a környezetünk által.

Miért nem szeretünk elemezni? - Késleltetett jutalmazás a pókerben.

Mindenki tudja, hogy hosszú távon mennyire fontos a folyamatos tanulás és elemzés, ennek ellenére sokan mégsem fektetnek bele elég időt. Sok esetben a „hosszútáv” csak elméletben létezik.

Ennek természetesen több oka lehet, azonban a bejegyzés témájánál maradva kettő dolgot szeretnék kiemelni.

1. Az elemzés nem térül meg azonnal, ezért sokkal nehezebb rávenni magunkat.
2. Elméletben tudjuk, hogy „kéne”, a gyakorlatban azonban nem látjuk a hasznát.

Az első ok viszonylag nyilvánvaló.

A legtöbb esetben az elemzés nagyobb erőfeszítést igényel, mintha játszanánk (vagy kikapcsolódnánk). Ráadásul, amíg grindolásnak van azonnali eredménye (pörög a játékszám, jön a rakeback, mennek a cash outok), addig az elemzés esetében az eredmények csak hosszú távon fizetődnek ki. 

A második ok már kicsit árnyaltabb.

A pókerben sok minden befolyásolhatja azt, hogy mennyire vagyunk eredményesek, ráadásul a variancia miatt nehéz megállapítani, hogy adott esetben miért megy rosszul (vagy jól) a játék.

Nem megfelelő az elméleti tudásunk, rossz mentális állapotban játszunk, vagy egyszerűen azért, mert a variancia rossz oldalán állunk.

Ezért könnyen lehet, hogy hiába foglalkozunk sokat a játékunk fejlesztésével, mégsem jönnek azok az eredmények, mint amiket elvárnánk.

Ebből kifolyólag hasonló helyzet alakul ki, mint a Rochester Egyetem kísérleteiben.

Ahogy a tesztben szereplő gyerekek a „megbízhatatlan környezet” miatt nem látták, hogy miért érné meg nekik kivárni a 2. pillecukrot, úgy (sok esetben tudat alatt) pókeresként sem látjuk igazán, hogy miért érné meg elemzéssel tölteni az időnket.

Ezért sokszor csak akkor kezdünk el a játékunkkal foglalkozni, ha rosszul megy a szekér (ideális esetben ekkor már látjuk a hasznát), viszont, amíg nyeregetünk, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a tanulással is kéne foglalkozni.

Mit tehetünk?

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy milyen pozitív következményei lesznek, ha csinálunk valamit, és mik lesznek a negatív következményei, ha nem csináljuk azt. Legyen szó elemzésről, fogyókúráról, nyelvtanulásról vagy egészséges életmódról.

Bár az elemzés nehezen számszerűsíthető, érdemes minél pontosabban megfogalmazni, hogy ha nem csináljuk, akkor mennyivel fogunk kevesebbet keresni a hónap végén és mennyivel lesz több a cashout, ha belerakjuk a megfelelő időt. Számomra sokkoló volt, mikor ezt tudatosítottam magamban.

Az akaraterőnk (érzelmi kontroll) folyamatos fejlesztésével és a megfelelő szokások kialakításával azonban sokkal könnyebben be tudjuk iktatni a hétköznapokba a folyamatos tanulást. Függetlenül attól, hogy "nyerőbe" vagyunk e vagy sem.

Összegzés

A fenti tanulmányok egyértelműen rámutattak arra, hogy ha valamilyen területen sikereket szeretnénk elérni, akkor meghatározó tényező lehet, hogy mennyire tudunk ellenállni a különböző impulzusoknak és mennyire vagyunk képesek arra, hogy a hosszú távú eredmények érdekében feladjuk a rövid távú „kényelmet”.

A jó hír, hogy mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy fejlesszük ezeket a képességeinket.

Természetesen a késleltetett jutalmazás csak egy kis szelete annak, hogy milyen eredményeket érhetünk el a különböző területeken. Az élet ennél jóval bonyolultabb. Ettől függetlenül kétségtelenül fontos szerepet játszik benne, ezért nagyon is érdemes vele foglalkozni.

 
(Ha esetleg nem olvastad az előző bejegyzésem... Készítettem egy nagyobb lélegzetvételű e-bookot a fókuszált munkáról. Eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptam róla, ha érdekel a téma érdemes ránézni. Innen tudod letölteni az anyagot. Valamint továbbra is várom az észrevételek és visszajelzéseket, akár az e-bookkal, akár a bejegyzésekkel kapcsolatban)