Kambodzsa I.

2011. május 11., szerda 04:32
Nyomor egy úszó faluban. Kígyóhús és krokodilbőr... Angkor, egy 900 éves város a dzsungel mélyén.

Kambodzsa I.

 

Az országról röviden

 

Kambodzsa egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb ország a Thai-öböl (vagy Sziámi-öböl) partján. Az ország neve egy mimózaféle fa indonéz nevéből keletkezett.

A volt francia gyarmat 1953-ban nyerte el függetlenségét. A vietnami háború alatti megszállását húsz évig tartó polgárháborús időszak követte.

Az ország lakói a khmerek, hivatalos nyelvük a khmer, vallásuk buddhista.

Ipara jelentéktelen, főként mezőgazdaságból és fakitermelésből élnek.

A közúti közlekedésben egyre inkább kezd helyet kapni az autók és motorbiciklik használata, de még mindig fontos eszköz a hagyományos riksa. Mindössze kettő, összesen 612 km hosszúságú egyvágányú, 1 méter nyomtávú vasútvonala van.

A khmer kultúrából főleg az építészet és a tánc jelentős. Mindkettőt volt alkalmunk megcsodálni.

Az ország hivatalos neve Kambodzsai királyság. Népessége ismeretlen, de cirka 14 millióra becsülik. Fővárosa 1432 óta Phnom Penh. Előtte Angkor Wat volt, de háborúskodás miatt fel kellett adniuk.

Sajnos Phnom Penh-t nem volt időnk megnézni, mi ugyanis Siem Reap-be utaztunk, ami a harmadik legnagyobb város 850 ezer fős lakossággal. A város neve magyarul ,,Sziám legyőzve”. Annyira utálják a thai népet, hogy várost neveztek el róla, mikor legyőzték őket. Utazásunk előtt pár nappal valaki figyelmeztetett is minket a fórumon, hogy vigyázzunk, mert épp lövik egymást a határon. Ez igaz is volt, de szerencsére minket nem érintett a dolog. Később a sofőrünk elmagyarázta, hogy egy határ menti templomon vesztek össze és emiatt ölték egymást, de nem lett belőle nagy balhé…

 

 

Első élményeink…

 

Február 17-én dél körül landolt a gépünk Siem Reap-ben. Már a reptér érdekes volt. Ha nem állnak ott gépek egyikünk sem gondolta volna, hogy az a pici pálmafás egyszintes épületegyüttes reptérként funkcionál. Kezdésként 15 vagy 20 USD-ért vettünk vízumot, aztán kerestünk egy helyet netezni, hogy megnézzük mégis mi a hostelünk neve és hol található. A többi reptérrel ellentétben wifi nem volt és netkávézó sem, így egy információs fülkében dolgozó csajt kértem meg, hogy had használjam a gépét pár percre. 1000 riel-el ,,gombolt le”, amit csak pár perccel később tudtam kiszámolni, hogy valójában mennyi. Előtte váltottuk be a maradék szingapúri dollárunkat és maláj ringit-ünket helyi pénzre. Mint kiderült, 1 USD = 4000 riel, úgyhogy kapásból milliomosok lettünk.

Ezek után taxiba ültünk és a szállásunkra indultunk. A sofőrünk nevére már nem is emlékszem, ami azért kellemetlen, mert 4 napig furikázott minket. Az első úton elmagyarázta, hogy a legjobb, ha tuk-tuk-ot vagy autót bérlünk. Előbbi 15$, utóbbi 30$ egy napra. Új, légkondis autóról van szó, angolul beszélő sofőrrel, aki kora reggel felvesz és késő délután hazavisz minket.

Szállásunk elfoglalása után első napi programként elindultunk a Tonle Sap folyó valamilyen mesterséges mellékágához, hogy megnézzünk egy úszó falut, ahol több ezer ember még ma is csónakokon él, kőkemény nyomorban. A kikötőhöz érve kifizettük a belépőt, aztán be is szálltunk egy ócska motoros csónakba, amihez idegenvezető is járt. A fiatal srác nevére sem emlékszem már, csak az maradt meg, hogy ő is abban az úszó faluban nőtt fel az árvák közt és szorgalmasan elmagyarázott nekünk mindent az itteni életről. Mindezt persze a jattért, amire a kirándulásunk végén célozgatni is kezdett. Ügyesen a saját helyzetére, a nyelvtanulásra és az élete nehézségeire terelte a szót, mi meg persze tejeltünk rendesen. Ez a következő napokban is mindenhol így zajlott, de egyetlen pofátlan csávót kivéve nem volt zavaró. Valaki nagyon felhúzott minket a telhetetlenségével és addigra már a sok kéregetőből is elegünk lett. Ez volt az egyetlen negatív élményünk, de nem részletezem, mert e nélkül is nagyon hosszú bejegyzés lesz.

Ati kezében Angkor sör:

EU-szabvány játszótér:

Visszatérve az úszó falura, első megállónk egy kis úszó bolt volt, ahol füzetet, nyalókát és tésztát vettünk az árváknak az iskolába. Még itthoni pénzben sem volt olcsó, ottani viszonylatban szerintem 20-szoros ár lehetett, de belefér. A turistákat mindenhol leveszik, főleg ha olyan dologról van szó, amire nem lehet nemet mondani. Innen áthajóztunk az iskolába, ahol a csapat egyik felének éppen órája volt. A srácok összeadni és kivonni tanultak, mikor kikötöttünk. Körbevezettek minket, de nem volt vidám látvány. A kajájuk 20 liter csigatészta volt, vizet meg egy hordóból kaptak. Áram és folyóvíz természetesen nincs, hiszen egy „fa hajóról" van szó. Mi letettük a sarokba az ajándékot amit vettünk, de a vezető meg a ,,suli igazgató” mondta, hogy osszuk szét mi a nyalókát. Szerencsére ez valahogy Atira jutott, így Karesz meg én csak néztük, ahogy végig sétál a padsorok között. Ezek után készült egy kép, amin a kissrácokkal pózolunk. Egyikünk sem örült neki, nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Érződött az egészen, hogy ez egy turista program és azért csinálják, hogy a sok képmutató paraszt otthon elmondhassa, hogy Kambodzsában ,,jótékonykodott”. Pár nappal később láttunk is egy nőt, aki 1000 rieles bankjegyeket osztogatott egy Buddha szobor előtt a lépcsőn, ahol cirka 30 kéregető ült. A férje a lépcső aljáról kamerázta, ahogy a hülye picsa nagyvonalúan kioszt mindenkinek 40Ft-ot.

Emlékeztetőül írnám a kedves olvasóknak, hogy pár nappal Kambodzsa előtt Szingapúrban iszogattuk a 3000Ft-os sörünket egy luxus hotel tetején és arról dumáltunk, hogy mekkora királyok vagyunk. Kis híján vezettünk egy Ferrarit és egy Lamborghinit Atival, fejenként 400$-ért fél órát. Este meg elittunk egy kisebb vagyont. Amúgy meg elég önző ember vagyok, itthon sem törődök a rászorulókkal. Úgy vagyok vele, hogy 7 milliárd ember él a bolygón, megvan a magam baja, szóval mindenki oldja meg a saját problémáját. Persze nekem is van szívem, ha ilyesmit látok qrva rosszul érzem magam. Kényelmesebb, ha hátat fordítok az egésznek és mint a nyugati világ többi lakója, nem gondolok arra, hogy máshol aids-esen születnek a gyerekek, éheznek és esélyük sincs egy jobb életre.

Beszúrom a képet, amiről beszélek, de Nobel békedíjra azért ne jelöljetek:

A suli után még megálltunk egy étteremnél, ami egyben krokodil farm és szuvenír shop is volt. Vettem 8 ezer Ft-ért valódi krokibőr pénztárcát. Nem hiszem, hogy átvertek, szerintem itt nehezebb lehet jó hamisítványt beszerezni, mint megnyúzni egy állatot. Ettünk kígyóhúst is, de nem volt igazán különös. Kis ropogósra sült húsfalatokat kaptunk, amit egy finom csípős szószba kellett mártogatni. Sofőrünk később mondta, hogy van egy étterem, ahol 100$-ért betolhatunk egy egész királykobrát is, amit bár tervbe vettünk, de anyagi okok miatt nem lett belőle semmi. Nem részletezem, de gondjaink voltak a Netellerrel, illetve Atinak a Csoki pókerrel. Egyszerűen nem tudtunk már kivenni pénzt, sőt a végén a többieket kellett felhívni Phuketen, hogy sürgősen utaljanak, mert enni sem tudnunk.

A következő képek az ,,étteremben”, illetve krokodilfarmon készültek.

Díjnyertes fotóm a naplementéről:

 1$-ért könyörgő kisgyerekek játszanak fém vödreikben:

Egy tucat gyerek rohant meg minket, hogy 1$-ért játsszak a pitonjával. Nem viccelek, minden picurnak egy nála nagyobb, 1,5 méteres kígyó lógott a nyakában. Még a fenti képen látható fém vödrök többségében is volt egy.

Belőlük készül a legjobb pénztárca:

A túráról csak sötétedés után értünk haza, de az alváshoz még túlságosan korán. Úgy döntöttünk, hogy el tuk-tuk-ozunk a legturistásabb főutcára, ahol körbenézhetünk anélkül, hogy bajba keverednénk. Voltunk piacon, ahol Ati és Karesz fikapénzért vett pár szép festményt. Ettünk, söröztünk és nézelődtünk, de semmi említésre méltó nem történt, amíg meg nem állított minket egy srác, hogy vegyünk tőle drogot. Ezt persze elutasítottuk, így egyből a csajokra tért. Az ilyeneket nagyon nehéz lerázni, de azért hárítottunk ezerrel. Ati hűséges próbált maradni Kenghez, Karesz meg még friss hús volt Ázsiában, és a legelső esti kellemetlen emlékei után nem erőltette a dolgot. (én meg ugye szent ember vagyok, nálam az ilyesmi szóba sem jöhet. :)

Tettünk még pár kört és már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan, de szó szót követett és azon kaptuk magunkat, hogy egy tuk-tukban ülünk, aminek a vezetője rávett minket, hogy legalább nézzük meg a lányokat. Nem kell semmit sem tennünk, csak nézzünk be... Nem tudtuk hova visz minket, de örültünk, hogy hárman vagyunk. Végül egy hotelszerű épület aljába kísértek be, ahol az előtérben körülbelül 30-40 lány ülhetett. Egy öreg nő és a sofőrünk betessékelt minket egy bazinagy szobába, leültetett a kanapéra és magyarázni kezdett. Még olyasmiről is szó volt, hogy a lányok karaokezhatnak nekünk, ha szeretnénk. Tényleg nem emlékszem már a részletekre, csak azt tudom, hogy a következő percben bevonult a csajok fele, felsorakoztak előttünk és kedvesen mosolyogtak meg röhögcséltek. A srác és a nő noszogatott, hogy válasszunk. Elég, ha csak a számot mondjuk, nem kell mutogatni.

Látszott, hogy innen nem lehet csak úgy kisétálni, nagyon ciki lenne. Meg amúgy is, kezdett érdekes lenni a dolog. Nem szerettünk volna szétválni vagy megváratni a másikat, így gyorsan megbeszéltük, hogy ennyi belefér… Én persze ravasz voltam és egyből lecsaptam a 28-asra. Arra nem emlékszem, hogy Ati vagy Karesz választott-e másodszorra, de valamelyikük megszívta. :) Amúgy egyikünknek sem volt túl jó az este hátralevő része. Én fél óra után hagytam el a szobát, aggódtam is, hogy sokat kell várnom a srácokra, de addigra már kint ültek ők is. Árat nem beszéltünk meg előre, így ottani viszonylatban jól levettek minket a semmiért, aztán húztunk is haza. Amatőrök voltunk, de egy élménynek ez is elment.

 

 Angkor-Wat

 

  

Angkor egy 900 éves romváros Kambodzsa északnyugati részén. Ázsia legnagyobb vallási komplexuma a 12. században épült 50 000 munkás és 5000 szobrász és kőfaragó harmincévi munkájával. Ez a ma is működő vallási központ a khmer kultúra aranykorának minden kincsében bővelkedik, így nem meglepő, hogy az ország jelképévé vált. Egyaránt megjelenik a zászlón és a címerükön is, illetve 1992 óta a világörökség része.

Nem szeretnék bemásolni több oldalnyi wikipédiás szöveget és annak sem látom értelmét, hogy hosszan ecseteljem mit is láttunk. Röviden egy 900 éves homokkőből épült díszes templomvárost a dzsungel közepén, amit többször is elhagytak és szinte teljesen benőtte a dzsungel. Az állandó háborúk miatt csak a ’90-es évek eleje óta látogatják turisták és azóta próbálják restaurálni. Normális esetben nem érdekelnek a templomok, pláne nem a domborművek és kőfaragások, de ebben a méretben és tálalásban még engem is lenyűgözött. Két napot töltöttünk a romok közt bolyongva, de így is csak a legfontosabbakat tudtuk megnézni.

Annak ellenére, hogy ez volt látogatásunk fő célpontja nem írok róla többet, beszéljenek inkább a képek.

Lehet, hogy nem egyértelmű, de ez egy fa egyik gyökere :)

Nekem mindenhol sikerül majmokat találni:

Egyetlen sztorit azért leírok, ami a romvárosban történt. Rögtön az első napon balfaszkodtam egy kicsit, aminek majdnem vicces vége lett. A területre való belépéshez a külföldieknek belépőkártyát kell venni, ami egy fényképes igazolvány, és ha jól emlékszem három napra 30$-ba került. A lelkünkre kötötték, hogy ne veszítsük el, mert másnap vehetjük meg újra, de nem igazán figyeltem. Sofőrünk kirakott minket az első nagyobb templommál és mondta, hogy pár száz méterrel arrébb fog várni minket egy parkolóban, ha végeztünk keressük meg.

Egy rövid séta után megpróbáltunk felmenni az első nagyobb templom lépcsőin, de egy ellenőr az utunkat állta és mindenkitől elkérte az igazolványt. Én persze nem találtam, így két megoldás maradt. Vagy elsétálunk a kocsiig, meg vissza, amihez nagyon nem volt kedvünk, vagy belógunk. Utóbbi nem volt nehéz, mert mind a 4 oldalon volt lépcső, és amúgy is fel lehetett kapaszkodni szinte bárhol. Elsétáltunk a sarokig, én mentem elől és bár a szemem sarkából láttam, hogy megindul felénk egy őr, gondoltam úgysem fog követni, így besurrantam. Ati és Karesz lemaradt, ők nem hagyták figyelmen kívül az őrt, meg amúgy is volt kártyájuk, így ,,megadták” magukat. Egyedül bolyongtam a romok közt a sok turistával, tettem a köröket, gondoltam majd csak megtalálom a többieket. Telefonom nem volt, mert Malajziában elhagytam a repülőgépen, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Tíz perccel később össze is akadtam Atival, vidáman integettem neki, de ő nem viszonozta. Egy mérges őr követte, aki az igazolványomat akarta látni. Magyaráztam, hogy együtt vettük meg és a kocsiban van, de ez nem volt elég, rendőrt hívott walki-talki-n. A rendőr próbált szigorú lenni, bár keveset tudott angolul. Olyasmit hadovált, hogy nagy baj lesz, nagyon nagy baj lesz… Hogy ő megfogott engem, így a cég is megfog… Nem engedték, hogy Atival keressem meg az autót, így a motoros rendőr mögé kellett ülnöm és ő vitt a parkolóba. Közben folyamatosan fenyegetőzött. Nem féltem volna, de két dolog aggasztott. Egy, fogalmam sem volt, hogy a kocsiban van-e az igazolvány, az is lehet, hogy elhagytam, mikor a majmokkal játszottam. Kettő, nem volt pénzünk, hogy kifizessünk bármilyen büntetést. Egyikünk sem tudott levenni a kártyájáról már napok óta és arra vártunk, hogy Rapi a facebookos üzenetemre reagálva küldjön valamennyit Netelleren. Nem tudom, hogy tudtuk volna megmagyarázni, hogy három európai turistának nincs pénze kifizetni egy pár száz dolláros büntetést. Szerintem nem hitték volna el és egy vagy két estét ,,bent” töltök, amíg a többiek elő nem teremtik a lét.

Erre végül nem került sor, az igazolványt megtaláltam egy könyvben, amit reggel vettem a minket megrohamozó 40 gyerek egyikétől. Ekkor már a rendőr is kedvesebb lett, sőt kifejezetten vidám. A visszaúton dumáltunk kicsit, aztán szóba hozta, hogy ki kéne fizetnem a benzinköltséget. Kérdeztem, hogy mennyi, azt mondta:

,,Up to you.” - ,,Tőled függ, mond meg te.”

-1$?

-1$ az kevés.

-2$?

-OK, 2 dollár.

(Visszaolvastam a sztorit, hát a dzsungelben motorozva ez valahogy viccesebbnek tűnt, de ha már bepötyögtem nem törlöm ki.)

 

Itt most félbeszakítom a mesélést, különben senki sem olvasná végig. A második felét is megírtam már, de csak hétvégén fogom feltölteni.

 

Addig is GL mindenkinek!

 

Csá

 

 

Hozzászólások

  • Thaiföld blog2011. május 11., szerda 05:00
    avatar

    Szerettem volna írni pár mondatot Pol Pot-ról, aki egy kambodzsai diktátor volt, mellesleg népirtó és milliók halála szárad a lelkén. Ezt már utazásunk előtt is tudtam, de azóta a részleteknek is utána néztem.

    1973-ban kezdődött 4 éves rémuralma, mialatt 1-3 millió ember vesztette életét. Munkáshatalmat szeretett volna létrehozni és úgy gondolta, hogy értelmiségre egyáltalán nincsen szükség. Megölette az összes iskolázott embert, a tanárokat, sőt egyszerűen a szemüvegeseket is. Részben ennek köszönhető, hogy ott tart az ország, ahol...
    Aki művelődni szeretne az nézzen utána, érdekes.

  • tesla792011. május 11., szerda 08:34
    avatar

    Wow... Hát Én végigolvastam. :-)
    A helyzet az, hogy Én szintén voltam Angkorban - 2006-ban utaztunk ki Kedvesemmel egy Vietnám-Kambodzsa útra.
    A beszámoló nagyon frankó - beflash-eltem, hogy Te lehetnél a pókeres utazó, aki kap valami frankó sorozatot a BBC-től.
    Végtelenül szimpatikus, ahogy élsz a póker adta lehetőségekkel.

    További sok sikert kívánok, üdv.

    Tesla79

  • Gy3pm3st3rk32011. május 11., szerda 08:43
    avatar

    ezt a blogot mindig jó olvasni

  • kobifish2011. május 11., szerda 09:01
    avatar

    http://www.youtube.com/watch?v=R11x32WoxrM

  • horcsogpofi2011. május 11., szerda 09:06
    avatar

    Hát nekik se az a gondjuk, hogy ki nyeri a VV-t.

    Szánalom, hogy mennyire nem tudjuk értékelni amink van.

    Jó írás, becsülőm, ha valaki ennyire bevállalja az ismeretlent, én erre soha nem lennék képes.

  • darabka2011. május 11., szerda 10:42
    avatar

    Nagyszerű lett ez a bejegyzés is! :)

  • redoubtable2011. május 11., szerda 14:54
    avatar

    én végig tudtam volna olvasni.

  • nlght2011. május 11., szerda 18:46

    Grat, megint igényes bejegyzés, irigyellek benneteket.
    Viszont a pedo képeket kivenném, mert manapság amilyen kifordult ultraliberális világban élünk már nem tudhatod, hogy rád küldik-e a kommandót vagy elkezdik figyelni a digitális életed, ha posztolsz egy ilyen képet. Persze ha thaiföldön tartózkodsz, akkor lehet más tészta, azért én nem raknék ki ilyen képeket, mert 1 hasznod nem lesz belőle, 2 ennek a közönségnek nem éppen a zsánere egy ilyen kép, 3 Mo-n is látni meztelen cigánygyereket ha vidéken kimész a patakpartra.

  • Thaiföld blog2011. május 11., szerda 18:59
    avatar

    Nlight nekem eszembe sem jutott, hogy itt bárki ilyesmire gondol, vagy a kis srácok fütykösét stíröli. Az volt a lényeg, hogy egyedül játszanak egy retkes vízben, amibe az egész falu szarik és hugyozik.
    Ilyen képeket dokumentumfilmekben is szoktak mutatni délután a tévében.

    Most hogy mondod, tényleg jól kivehető a kisgyerek pöcse...
    Ha néhány pedofilnak feldobtam a napját, akkor sajnálom, nem ez volt a cél...

  • Thaiföld blog2011. május 11., szerda 19:18
    avatar

    A félreértések elkerülése végett bevetettem minden photoshop tudásom és orvosoltam a problémát.
    Remélem így mindenkinek megfelel.

    Szeretném leszögezni, hogy csakis a 18 év fölötti lányok iránt érdeklődünk mindannyian (néha egy jó kis 17-es is megtetszik :) és Kambodzsában sem próbáltunk semmi mást, bár ez az ország lett volna rá a legalkalmasabb.

    Kambodzsában egyébként nagy probléma a pedofília. Sok kisgyereket a szülei adnak át pár száz dollárért perverz külföldieknek. Mikor a reptéren beültünk a taxiba már az autóban lévő térkép hátlapján figyelmeztetést láttunk, hogy az utóbbi x évben ennyi meg annyi pedot kaptak el és zártak börtönbe.
    Az úszó iskolában is volt a tanteremben egy poszter, amin nem tudtuk elolvasni a khmer írást, de a képek egyértelműen arra figyelmeztették a kisgyerekeket, hogy ha a szüleid átadnak egy pénzes fehér embernek, akinek kocsija és mobilja van akkor ne menj és hívd ezt meg azt a számot vagy szólj a tanárodnak....

  • djeleven2011. május 11., szerda 22:40
    avatar

    Jó poszt megint!
    Örülök, hogy nem lőttek fenékbe benneteket.
    :-)
    GL!

  • Jonas 772011. május 12., csütörtök 10:02
    avatar

    Ismét remek poszt, nagyon remélem hogy még évekig fog menni, akárhol is legyél. Tesla bazinagy +1

  • Seashell2011. május 20., péntek 15:13

    Kopp-kopp, a 2. részt mikor tolod fel?
    Olvasnám szívesen!

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!