Kambodzsa II.

2011. május 21., szombat 18:05
Lövöldözés, vízesés a dzsungelben, aknamúzeum és egy kis poén a végére. Bejegyzés vendégszereplő magyar celebekkel. :)



Kambodzsa II.

 

Üdv mindenki! Tudom, hogy ezt a bejegyzést múlt hét végére ígértem, de akadt egy kis problémám a grindeléssel. Április 29-én 00:00-kor kezdődött egy main event rake race a Betfair-en. A promó egybe esik az akadémiás package race-l, plusz 2500$ FD bónuszt és 40% cashbacket is adnak, így rövid számolás után belevágtam. 100-120 óra játéknál még soha nem játszottam többet egy hónapban, de most úgy éreztem az elmúlt 7 hónap eseményei és a közelgő Las Vegas trip elég erőt adnak majd, hogy végig csináljam. Három hét eltelt, a nehezén azt hiszem, túl vagyok. A következő 5 napban még kell kb. 30-35 órát játszanom, de így, hogy látom a fényt az alagút végén és 10 nap múlva indul a gép Vegasba már biztosan végig csinálom. Íme az elmúlt 23 nap eredményei:

 

Ongame 54$, 108$ és 215$ 5 max SNG-k vegyesen.

 

Játékidő: 142,4 óra

 

Átlag tét: 117,62$

 

Profit: -7238$

 

Termelt rake: 18663$

 

 

Ennek a promóciónak cirka 13-14 ezer dolláros bankrollal álltam neki. Ha megnézitek a swingeket és kicsit a helyembe képzelitek magatokat, akkor talán megértitek, hogy miért nem töltöttem fel korbábban ezt a bejegyzést. Már az elején kaptam egy kisebb gyomorgörcsöt, aztán egy 4 napig tartó UP adott némi reményt. Ezt újabb tíz napig tartó szívroham, agyfasz és gutaütés veszély követte. Ráadásul a rake race-s downswingnél az a legnagyobb probléma, hogy nem állhatsz le pihenni, nem léphetsz vissza kisebb tétre, mert bukod a versenyt és akkor nagyobb a baj, mintha higgadtan tovább folytatnád.

Arról, hogy mennyivel EV alatt vagyok, igazából nem tudom, mit írhatnék. Tavaly nyár óta állandóan ez van. Thaiföld előtt is kaptam egy iszonyú down-t, akkor több mint 200 buy-in-nal kerültem EV alá 22$ és 33$-os téten. Most Vegas előtt szopom a faszt, amit nagyon igazságtalannak érzek. Remélem kárpótol érte az élet és rommá nyerem magam a WSOP-n.

Ennyit a panaszkodásról és a pókerről, most jöjjön a folytatás.

 

Utolsó nap

 

A bejegyzés első felében nem említettem, de a második napon megismertem egy aranyos lányt, Pola-t, akivel három nagyon szép napot sikerült töltenem. Egy masszázsszalonban dolgozik, méghozzá igaziban. Legalábbis abban a szalonban nem volt ,,happy ending” masszázs és semmi huncutság, csak tradicionális khmer masszázs. Nem szeretnék a blogomból valami elcseszett love story-t csinálni, úgyhogy megkíméllek titeket a részletektől. Csak annyit írok, hogy nem hittem volna, hogy ilyen hatással lehet rám egy lány 3 nap alatt, akivel ráadásul alig értettük meg egymást. Minden időt vele töltöttem, amit csak lehetett és ez alól az utolsó napunk sem volt kivétel.

Ezen a napon csatlakozott hozzánk egy idióta picsa is, akit Ati előző este szedett fel részegen. Reggel mikor felébredtünk jó ötletnek találta, hogy elhívja őt is a vízeséshez, úgyhogy Karesz, Ati, a bolond lány, én és Pola bezsúfolódtunk a kocsiba és elindultunk a tőlünk 70 kilométerre lévő vízeséshez. Atesz hamar megbánta, hogy elhozta a lányt, mi ellenben nagyon jól szórakoztunk. Remek humora volt és angolul is tudott, csak éppen rengeteg primitív, sexel kapcsolatos poént mondott vagy mutogatott el, amitől már-már mi éreztük kellemetlenül magunkat. (bár a sofőr is csak röhögött)

Közös reggeli után a vezetőnk útban a vízesés felé megkérdezte, hogy szeretnénk-e lövöldözni kicsit. Zoleee-nak hála erről már láthattatok egy rövid videót az akadémián, de biztos, ami biztos belinkelem újra és írok egy rövid kommentet is.

 

 

A helyszín olyan volt, mint egy elhagyott, lepusztult laktanya, vagy inkább, mint egy vályogház, aminek hiányzik egy-két oldala és a fél teteje. A bekötőúton, ahol lekanyarodtunk volt egy kis bódé és egy sorompónak szánt, leeresztett kötél, de az egész nagyon komolytalannak tűnt. Ugyan ez volt a helyzet bent is, ahol két srác fogadott minket, félig-meddig katonai cuccban. Két fal volt teleakasztva fegyverekkel. A kezdeti csodálkozás után az árak felől kezdtünk érdeklődni, és hogy mivel lőhetünk és mivel nem. Engem kapásból a rakétavető érdekelt, de azt sajnos nem lehetett. Ezen felül néhány típusba nem volt lőszer, de nagyjából bármit választhattunk. A videóban látható golyószóróban 100 golyó lóg a láncon, ami 150$-unkba fájt. Az összes többi gépfegyverbe 50$-ba került egy tár, ami általában 30 golyó. Kipróbáltunk egy M80-ast, egy MP5-öt és egy Tommy Gun-t is. Kareszt a nagy darálás nem érdekelte, így a vidin csak Ati-t és engem láthattok, amint testvériesen elosztunk egy tárat. :)

Azóta egyébként találtam hasonló videókat youtube-on, ahol valamelyikben rakétavetővel is lőnek. A videón csak céltáblára, de mondták, hogy élő tehenet is hoznak pár száz dollárért. Nagy a korrupció az egész országban, így van ez a seregben is. Amit csináltunk illegális, de a kutya sem nem törődik vele.

 

Pózoltunk is egy keveset, amire Pola-t is sikerült rávennem.

MP5

Tommy Gun:

 

Ez után a rövid kitérő után már valóban a vízesés következett, ami szebb és nagyobb volt, mint vártam. Szerencsére Pola-nak is tudtam egy dollárért fürdőruhát bérelni, így négyen pancsoltunk, míg Ati nője fényképezett. Persze ehhez is teljesen agyatlan volt. Az összes képen a maximum zoom-ot használta, így a háttérből semmi nem látszik, csak hogy vízben állunk. Nők…

Hazafele még megálltunk egy akna múzeumban, amiről muszáj írnom pár sort. Először is azért, mert érdekes volt, másodszor azért, mert ez is az országhoz tartozik. Három évtizednyi háborúskodás eredményeként becslések szerint 4-6 millió éles akna és egyéb robbanószerkezet maradt a földben, aminek felszedése a jelenlegi technikával 40-100 évet is igénybe vehet, de a teljes tisztaság elérése ennél is sokkal tovább tart majd.

Évről évre ezrek esnek áldozatául a különböző hadseregek által telepített robbanószerkezeteknek. Találtam egy felsorolást neten, ami azt taglalja, hogy mely országokból importáltak Kambodzsába aknákat. Hosszú a lista, nem másolom be, de még magyar gyártmányú kütyük is vannak a föld alatt. Természetesen az ezeket telepítő csapatok nem készítettek térképet vagy feljegyzést, így senki nem tudja, hol is vannak pontosan. Elvileg Angkor és Siem Reap 50 kilométeres körzetben tiszta, legalábbis neten ezt olvastam, de zárójelben azért megjegyzik, hogy jobb, ha a kitaposott úton maradunk…

Az aknamúzeumot egyébként egy Aki Ra nevű faszi alapította, aki gyerekkatonaként kezdte a khmerek oldalán, aztán átállt a vietnámi oldalra és később a kambodzsai hadseregben szolgált. Itt olvasható az élete angolul. Hosszú, de annál érdekesebb.

Az aknamúzeum után már csak egy tradicionális khmer tánc előadásra mentünk, és ezzel nagyjából a sztori végére értem. Az este hátralévő részét Pola-val töltöttem…

 

 

 

Finálé


Másnap korán reggel indult a gépünk, így csak egy gyors, de annál fájdalmasabb búcsúra maradt idő. Kértem, hogy adja meg a címét, hogy legalább a közös képeket és valami ajándékot küldhessek neki, de nem akarta. A szüleinél lakik, ők pedig nem örülnének, ha megtudnák, hogy kavart egy turistával… E-mail címe nem volt, számítógépezni nem szokott, így végül az enyémet írtam le neki. Azt ígérte, hogy majd megkéri egy barátját, hogy segítsen e-mailt írni, de azóta sem kaptam semmit…

Útban a reptérre többek közt arról beszélgettünk, hogy milyen szép volt az elmúlt 11 nap, mennyi élményben volt részünk és mi mindent láttunk. Szingapúr, Malajzia, Kambodzsa…

Azt nem állítom, hogy ez volt életem legboldogabb, vagy legszebb 11 napja, mert éreztem már ilyen jól magam máskor is, más körülmények között, más emberekkel. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez volt a legérdekesebb és legintenzívebb. Ellentétben a hong kong-i kiruccanásunkkal, itt egyetlen percig sem unatkoztunk, szinte állandóan jól éreztük magunkat. Ami a hazaúton történt az már csak hab a tortán, de muszáj leírnom, mert vicces.

 

Az első poénról Karesz gondoskodott még Siam Reap repterén, közvetlenül a becsekkolás után. Miután leadtuk a bőröndjeinket elindultunk a váróterem felé, amihez először át kell menni egy ellenőrző ponton. Atesz és én tettük elsőként a futószalagra a laptopjainkat és gond nélkül át is jutottunk. Pár perccel később már egy pultnál támaszkodtunk és az ország elhagyásához szükséges ún. Departure Card-ot töltöttük ki, mikor észrevettük, hogy Karesz még mindig nincs velünk. Már épp indultunk volna, hogy megkeressük, mikor röhögve mellénk állt és mesélni kezdte, hogy a zsebeinek ürítése közben talált egy éles töltényt a gatyájában. Az idióta megijedt és ahelyett, hogy leadta volna és bevallja honnan van, inkább letette a futószalagra, illetve valahova mellé. Nem tudom pontosan hova, de olyan helyre ahol simán észreveszik. Az első mondatom, az volt, hogy ha megtalálják, akkor azonnal visszanézik kamerán, hogy ki tette oda. Még be sem tudtam fejezni, már jött is egy őr és felszólította Kareszt, hogy mennyen vele. Ati és én először csak röhögtünk, hogy lehet ennyire hülye, de aztán elkezdtünk aggódni. Fél óra volt hátra a felszállásig, én pedig attól féltem, hogy biztonsági okokból nem engedik fel, vagy annyira sokáig tart a kihallgatás és az ellenőrzés, hogy amiatt kési le a gépet.

Végül semmi ilyen nem történt. Karesz 10 perccel később vissza is jött. Azt mondta, kérdeztek tőle ezt azt és kipakoltatták vele a táskáját, de a töltényről szó sem esett…

 

Amit eddig nem említettem, az az, hogy Phuketre nem tudtunk közvetlen járattal hazarepülni, hanem vissza kellett mennünk Kuala Lumpurba, ahol egy laza 8 órás várakozást követően este 7 órakor szállt csak fel a gépünk. Próbáltuk elhagyni a repteret és keresni egy kis füves placcot, ahol elfeküdhetünk, de nem sikerült. Jobb híján leültünk egy padra, vettünk pár sört és beszélgettünk. Megittunk 30 dobozos sört, ami fejenként csak 3,3 liter, de ez is elég volt, hogy elviselhetővé tegye a délutánt. Enni nem ettünk, ezért be is csíptünk egy kicsit. Ennek eredményeként született az ötlet, hogy a gépen folytassuk a piálást. A duty free-ben vettünk egy üveg whiskey-t, a Mekiben pedig poharakat és kólát, így indultunk a beszállókapuhoz.

Fél év alatt nagyon megszoktuk, hogy senki nem érti, mit beszélünk, így általában is igaz, hogy primitívek vagyunk, de a fáradtságtól és a sörtől egy kicsit a szokásosnál is jobban eleresztettük magunkat. Jó érzés például, hogy egy sor közepén állva hangosan szólhatok Ati-nak, hogy ,,fingottam, mennyünk arrébb” és ilyenek. Egy egész napos várakozásnál például remek időtöltés lányok osztályozása illetve mások kritizálása.

Szóval épp a beszállókapunál álltunk, mikor Karesz eleresztett egy hangos, hülye megjegyzést egy párra, akik mellettünk álltak. Így hangzott: ,,Ezek mekkora cigányvajdák!”

Nem hiszitek el, de a következő mondatom ez volt: ,,Ne mondj ilyeneket, tuti, hogy ha magyarokba futunk ilyen arcok lesznek.”

Ati reakciója: ,,Majd mondok valamit…”

Ebből persze azonnal tudtam, hogy beletrafáltam és ők tényleg magyarok, máskülönben Ati hangosan kimondta volna, bármit is gondol. Pár másodperccel később meg is szólalt a férfi.

A párbeszéd valahogy így hangzott:

Faszi:

-Basszus ti magyarok vagytok? Hát mi a faszért nem szóltok!

Joe:

-Nem tudtuk, hogy ti is azok vagytok.

Ati:

-Én ismerlek titeket. Te vagy a Bódi Guszti és Margó igaz?

 

Ati, Margó, Bódi Guszti, Karesz és Én Kuala Lumpur repterén:

Abban a mai napig nem vagyok biztos, hogy hallották-e Karesz megjegyzését. Igazából nem számít, mert barátságosak voltak és mi is velük. Az biztos, hogy sikerült feldobniuk az utunkat hazafelé. Furcsa véletlen, de a gépen közvetlenül mögöttünk ültek, így ott is tudtunk beszélgetni. Guszti elmesélte nekünk, hogy épp Csocsesz megszívatásán dolgozik és jó lenne, ha segítenénk. Kamu fellépésre hívta Malajziába, a Petronas Towersba egy fiktív személy nevében. SMS-ben intézte a dolgot, de odáig jutottak, hogy Csocsesz megkérte, a részletek megbeszélését e-mailben folytassák. Ehhez kérte a mi segítségünket, hogy Phuketen készítsünk kamu mail címet és segítsünk neki az étverésben. Így is lett. Pár nappal később együtt vacsoráztunk a sziget déli részén. A házunkba is eljöttek és Karesszel megírták a mailt is, de ez már egy másik történet…

 

Ezzel a bejegyzéssel a 11 napos ázsia trip végére értem. Március 25-én írtam a beszámoló első részét Szingapúrról és csak most, közel két hónap elteltével sikerült befejeznem.

 

A kaland körülbelül 2300$-ba került repülőjegyekkel és szállással együtt.

 

MEGÉRTE AZ UTOLSÓ CENTET IS!

 

Sok sikert kívánok mindenkinek. Nyerjetek sokat és költsétek hasonló élményekre!

 

Tíz nap múlva repülök Vegasba. Addig még jelentkezem egy utolsó bejegyzéssel a Songkran fesztiválról és Cairóról, aztán írok egy összefoglalót, melyben szó lesz az októberi visszaköltözésről is. Addigra talán Zoleee mester is elkészül a videóval, ami remek lezárása lenne ennek az egésznek.

 

 

Gl

Csá

 

Hozzászólások

  • bellaurora2011. május 21., szombat 19:03
    avatar

    BANG-BANG!VERY NICE POST!NEM BAJ HA IRIGYKEDEM EGY KICSIT?

  • GreEko2011. május 21., szombat 19:38
    avatar

    hát ez kurva jo lett, a gusztis részen jot röhögtem :D

  • Magyarfiu2011. május 21., szombat 20:04
    avatar

    "Jó érzés például, hogy egy sor közepén állva hangosan szólhatok Ati-nak, hogy ,,fingottam, mennyünk arrébb” és ilyenek."

    Ezen jót röhögtem :D

  • csiko132011. május 21., szombat 20:20
    avatar

    Hatalmas a blog. Köszi!

  • Holdenper2011. május 21., szombat 20:35
    avatar

    "Mi legyen? Rakétavető?":DDDD

  • horcsogpofi2011. május 21., szombat 20:55
    avatar

    "Az aranyeső hulljon rátok, drága barátaim!" :D

  • mati19792011. május 21., szombat 22:36
    avatar

    hát ezen beszartam :D

  • buktar2011. május 21., szombat 23:22
    avatar

    Gusztiék is visa runon voltak. :DD
    Better luck!

  • Thaiföld blog2011. május 21., szombat 23:32
    avatar

    Tényleg Visa Runon voltak. Utazgattak össze vissza, előtte Shrí Lankán voltak. Malayziába csak a vízum miatt repültek egy napra. Guszti kérdezte is tőlünk, hogy mi is megnéztük-e ,,azt a tornyot".. Arra nem emlékezett, hogy az a Petronas Towers. :)

    Egyébként nagyon kedvesek és viccesek voltak. Angol az nem ment egyiküknek sem, de Guszti remekül megoldotta. Magyarul mondta a magáét mindenkinek.

    A találkozásunk előtt kb. semmit nem tudtam róluk, csak hogy ők éneklik az Aranyeső c. számot. A zenéjüket most sem hallgatom, de respekt azért amit csinálnak. Az éneklés mellett ők írják a számokat, hangszerelnek és ők találnak ki szinte mindent. + a marketing is kemény. Kuala Lumpurban is saját magukat fényképezték, az anyagot meg leadták a blikknek és a TV-nek. Meséltek ezt azt a szennylapok fontosságáról, meg hogy a lényeg hogy jelen legyenek...
    A James Bond szigeteknél snorkeleztek, azt még stáb is vette.
    Mondott pár érdekes dolgot...

  • Dinicsek2011. május 21., szombat 23:57

    Marha jó post, köszi!
    (Én mondjuk nem is mertem volna fel Gusztiékat, de ez az én szegénységi bizonyítványom :) )

  • Thaiföld blog2011. május 22., vasárnap 00:26
    avatar

    3-unk közül is csak Ati ismerte fel őket...
    De ő Való Világot is néz, én meg több mint 5 éve TV-t sem...

  • buktar2011. május 22., vasárnap 06:29
    avatar

    Guszti kezeltette magát Thaiföldön. Komoly betegsége volt.

  • ivan412011. május 22., vasárnap 09:33
    avatar

    "A James Bond szigeteknél snorkeleztek," Mit jelent a snorkelezés?

  • kebot2011. május 22., vasárnap 11:04

    http://www.google.com/search?q=snorkel&hl=hu&client=firefox-a&hs=v8P&rls=or g.mozilla:hu:official&prmd=ivns&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=ctHYTbHM O8bKsgbgien3Ag&ved=0CDcQsAQ&biw=1280&bih=681

    google, a bejegyzésed írása szerintem tovább tartott :)

  • LWO12342011. május 22., vasárnap 11:30

    Sajnalattal veszem, hogy lassan vege a blognak.
    A ZSENIALIS/nagybetuvel/ kifejezes lehet, hogy keves ide. Ha kerhetnem, akkor egy aktivabb grideles eredmenye keppen a kozeljovoben lehetseges lenne egy kozep/del amerikai bejegyzes hasonlo szinvonalon?
    THX...:)

  • kobifish2011. május 22., vasárnap 12:35
    avatar

    Kíváncsian várom Pola coming outját :)

  • mrszmotyi2011. május 22., vasárnap 17:15

    Úgy látom, itt most nem a lánynak volt a legnagyobb puskája.

  • djeleven2011. május 22., vasárnap 22:04
    avatar

    Klassz volt, folytassa Joe!
    GL!

  • Jonas 772011. május 23., hétfő 09:02
    avatar

    Köszi, alig várom a következő postot!

  • fricirics2011. május 23., hétfő 09:54
    avatar

    Nice post!

    Nagyon élménydúsan és hangulatosan írsz bejegyzést.Tetszik a blogod!
    Kitartást a rakeracere! Már a nagy részén túl vagy.GL!
    See you in Vegas!!

  • szöszö2011. május 24., kedd 14:45

    ismét csak dicsérni lehet a post-ot, de már előttem sokan megtették :) nagyon szórakoztató tud lenni, mikor a világ másik felén nem értik, h mit hablatyolnak össze a magyarok :D

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!