Koh Samui, Koh Phangan II.

2010. december 03., péntek 19:54
Az eddigi leghosszabb bejegyzés. Loi Krathong, Full Moon party, bunyó a parton és kígyó a szobánkban.
Üdv újra Mindenkinek

Folytatás következik. A tegnapi beszámolót ott hagytam abba, hogy november 21-én délután hulla fáradtan, kialvatlanul, másnaposan és harmadnaposan indultunk Koh Samuiról Koh Phanganra, a szomszéd szigetre, hogy részt vegyünk a minden hónapban teliholdkor megrendezésre kerülő Full Moon partyn. A szigetre speed boatokkal viszik át a turistákat cirka 5000 Ft-ért, ami elvileg a vissza útra is szól, de csak másnap reggelig. A bulin minden alkalommal 10000-30000 ember veszt részt, főként turisták. A mostani party egybeesett egy fontos thai ünneppel, a Loi Krathong-al is, így különösen nagy érdeklődésre lehetett számítani.

 

Loi Krathong-ról röviden

Évente egyszer, teliholdkor ünneplik a thai hold naptár szerinti 12. hónapban. Nyugati naptár szerint ez általában november. Az eredete és a története bonyolult, régen több köze volt a valláshoz és Buddhához, mint napjainkban. Manapság inkább csak egy nagy buli. A ,,loi” szó azt jelenti úsztatni, ,,krathong” pedig hagyományosan banánfa törzsből és lótuszból készített, virágokkal és gyertyával díszített csónakot jelent. Rendszerint egy pénzérmét is tesznek bele, ajándékként a folyó szellemének. A helyiek rengeteg ilyen kis csónakot készítenek, és 350-700 Ft-ért árulják az utcán. Éjfélkor aztán mindenki vízre tesz egyet, a jövőbeni jó szerencse és megbocsátás reményében. A párok együtt ünneplik az eseményt és együtt sétálnak a tengerhez vízre tenni a krathong-ot. A barátnőm meg is kérdezte tőlem, hogy együtt leszünk-e aznap este. Először igent mondtam, két nappal később viszont rájöttem, hogy aznap Phanganon leszek és nem fog összejönni. Mikor elmagyaráztam neki nagyon szomorú lett, mert nekik ez egyfajta Valentin-nap is. Legalábbis én így vettem ki a szavaiból.

A krathongok vízre tétele mellett úgynevezett Khom Fai-kat is engednek az égbe. Ilyet a Part című filmben is lehetett látni. Ez egy papírballon, aminek az aljában meggyújtanak valamit és a meleg levegő miatt felemelkedik. A parton már sokszor próbáltak ilyet ránk sózni, Samuin vettünk is párat az ARK bárban, de több ezret egyszerre a levegőben látni kicsit más lehet. Ezen felül szépségversenyt rendeznek, tűzijáték van és mint később megtudtam Phuketen is bulizott cirka 2000 ember a parton.


A Full moon party

Samui szállásunkat csak délután 4 óra körül sikerült elhagynunk. Addig tartott, hogy nagyjából összeszedjük magunkat és megbeszéljük, hogy vajon fiúval vagy lánnyal voltam-e. A jip-el és Satu GPS-ének segítségével kerestünk egy kikötőt a parton és megérdeklődtük, hogyan juthatunk át Phanganra. Miután megegyeztünk az árban leparkoltuk az autót, kaptunk egy nyakba akasztható sorszámot és elindultunk a víz felé. Ekkor már nem voltunk egyedül. Közel száz részegedő fiatal társaságában vártuk, hogy egy kis thai ipse a számunkat üvöltse és beszállhassunk az ott álló két hajó valamelyikébe. Az egész nagyjából fél órán át tarthatott. Már itt szólt a tucc-tucc és mindenki piált. András, Satu és Attila is sörözött és bacardizott ha jól emlékszem, de ekkor én még gondolni sem bírtam az alkoholra. Bőrönddel és laptop táskával álltam a homokban és azon agyaltam, hogy életem legnagyobb bulijának az első felén inkább aludni kéne, és jobb lenne csak éjfélkor kezdeni. Az első speed boatba nem fértünk fel, a másodikba viszont mi szállhattunk be elsőnek, így a hajó elejébe ültünk, néhány ausztrál csaj társaságában. A 15 perces út alatt már nekem is kezdett jó kedvem lenni. Fényképeztem, videóztam és a mellettem ülő lánnyal dumáltam. Melbourne-ből jöttek és 4000$-t fizettek egy két hetes thai körútért, aminek Samui és Phangan volt az egyik állomása. Az út végére még egy bacardit is leküldtem és kezdtem úgy érezni, hogy kihagyom az alvást.

Érkezésünk után cirka fél óra alatt találtunk egy tűrhető szállást elfogadható áron. Ismét két szobát vettünk csak ki. Úgy gondoltuk négy felesleges lenne, és ha valaki nővel jön vissza, majd csak megoldjuk valahogy. A zuhanyozás, kipakolás és készülődés eltartott egy darabig. Közben Satu és András az alattunk lévő étteremben vedelt. Nagyon nehézkesen sikerült elindulnunk, ami engem eléggé felidegesített. Azon húztam fel magam, hogy miért itt akarnak piálni, mikor már órák óta tart a loi krathong, lehet, hogy a csónakokat is vízre tették már és az egészből nem látunk semmit. Satukán ekkor már furcsán beszélt és rettentő vörös volt. Amíg mi zuhanyoztunk ő az Andrással megivott egy vödör piát. Ezt most szó szerint értsétek. Az alkoholt itt csak és kizárólag műanyag vödörben árulták. Poharat és kimért piát sehol sem kaptál. 1500-2000Ft körül adtak 2 deci töményet némi kísérővel (kóla, energiaital) és jéggel.

Mikor végre elindultunk a part fele én már nagyon-nagyon be voltam zsongva. Egy kortyot sem ittam, de már nem éreztem fáradtságot csak izgalmat. A többiek lassan sétáltak, meg-megálltak mindenféle árusnál, én pedig ahelyett, hogy veszekedtem volna velük inkább előre mentem és elhagytam őket. Tudom, hogy később amúgy is ez történt volna, mert ha iszom, akkor rendszerint egyedül mászkálok, és nem hallgatok senkire.

Nehéz leírni, hogy milyen érzés volt kiérni az utcáról a partra. A buli egy hatalmas öbölben volt, ahol a hosszú partszakaszon több ezer ember táncolt a homokban. Voltak szórakozóhelyek is, de oldalról azok is nyitottak, illetve több helyen csak egy bárpult volt, ami előtt emelvényen lehetett táncolni. Sétáltam két percet, készítettem néhány képet aztán vettem egy vödör wiszki-kólát és ismét elgondolkodtam egy kicsit az életemen. Ez megint egy olyan pillanat volt, amikor elégedetten vigyorogtam magamban és nyugtáztam, hogy mekkora király vagyok. (mondták már, hogy ilyenkor hülyén nézek ki, de nem érdekel)

Pár perc alatt benyakaltam fél vödör alkoholt, készítettem néhány videót és elindultam a parton, felfedezni a környéket. Hamar rájöttem, hogy fish dolog volt papucsban és pólóban jönni. Levettem a pólómat, betűrtem a gatyámba, a papucsomat pedig belehajítottam a tengerbe. Ennek sem volt még semmi köze az alkoholhoz, csak egyszerűen jó kedvem volt és átgondoltam, hogy nem fogok egy 2 ezer Ft-os papucsot egész este cipelni.

A látványt és a hangulatot tényleg nem lehet szavakba önteni. Annyit még képzeljetek hozzá a több ezer homokban táncoló félmeztelen részeg fiatalhoz, hogy rengeteg thai játszott mindenféle tüzes bottal. Volt, aki lángoló botot pörgetett, volt, aki láncra kötött lángoló golyót. Ilyennel anno gimiben is szórakozott pár ember, a nevét nem tudom, ez volt a divat és az ördögbot. Találtam pár képet a neten, de ez sem adja vissza a hangulatot.

Sok helyen UV világítás is volt a parton és jó pénzért UV festékkel kipingáltathattad a testedet. Nekem ez már az elején megtetszett és 7000 Ft-ért tele is festettem magam, ami a többiek szerint is baromi jól nézett ki. A karomra az ujjaimtól a vállamig narancssárga és piros lángnyelvszerű minta, a hátamra egy nagy zöld tekeredő sárkány, a mellkasomra és hasamra pedig egy nagy barna majomszerű csontváz került, ami egy kék piás vödröt tart a kezében.

Az első vödör ital és a testem kifestése után futottam össze újra a többiekkel a parton. Ez cirka egy órát jelent a kezdéstől számítva. A homokban ülve dumáltak egy füves magyar szakáccsal, aki az év felében Olaszországban melózik, a másik felében utazgat mindenfele. A srác csak pár napot töltött Phuketen, de nekünk elmondta, hogy melyik kocsmában lehet a legjobb anyagot kapni, és hogy milyen szép nagy adagot adnak potom pénzért. A vicces az egészben az, hogy Roro is oda járt vásárolni. :) Kérdésem a következő.: Ezek az emberek hogyan találják meg egymást ilyen hamar? A sztorihoz még annyit, hogy miután a magyar srác lelépett mi még beszélgettünk pár percet a homokban ülve. Közben sorban elmentünk WC-re is. Mikor Satukánra került a sor csak negyedszerre bírt felállni olyan részeg volt, pedig ez még éjfél előtt történt.

Később ismét szétváltunk és egyedül nyomultam. Ekkor már az én véralkohol szintem is az egekben volt, ezért kicsit homályosak az események. Nem tudom pontosan hogyan, de összejöttem egy csajjal. Szerintem 3 percnél nem táncolhattam vele többet, és már mentünk is a szobánkba. Feküdtem vele az ágyon, valamit maszatoltunk, mikor hallottam, hogy valaki jön. Mondtam neki, hogy nem baj, folytassuk. Az illető csak WC-re ment így minket észre sem vett. Nagyjából 20-30 percig hemperegtem a csajjal az ágyban, hangos öklendezést és kántálást hallgatva. Mikor meguntuk a dolgot kikísértem a csajt, aki az ajtóban le akart gombolni 500 Bahttal. Felkaptam a vizet. Mégis milyen dolog ez, utólag pénzt kérni? Rácsaptam az ajtót és bementem a fürdőszobába, hogy segítsek a haveromon. Arra számítottam, hogy Satukánt látom majd, de meglepetésemre Attila guggolt homokos testel félmeztelenül a WC előtt. Papucs sem volt rajta, csak a rövidnadrágja. Hülyeségeket pofázott, időnként érthetetlenül nyögdécselt. Kicsit beszélgettem vele, már nem is emlékszem miről. Készítettem róla egy videót is, amin nagy nehezen megpróbál felállni. Egy darabig szívattam, majd miután meggyőződtem róla, hogy életben marad, mondtam, hogy mennyen aludni, én megyek vissza bulizni.

Ennek az állványnak a tetején mászkáltunk Atesszel. Akkor jó ötletnek tűnt:

Arra tisztán emlékszem, hogy fél négy volt, mikor visszaindultam a partra bulizni. Tudom, mert ideges voltam, hogy elpazaroltam egy órát egy lányra. Út közben vettem még egy vödör bacardi-cola-t és ismét eltűntem a tömegben.

A következő említésre méltó dolog, amire emlékszem, hogy egy körben állok és a limbo-hintózó embereket nézem. A rúd természetesen égett és mire én oda értem már nagyon alacsonyan volt. Annyira alacsonyan, hogy nem is mertem beállni, mert még részegen is tudtam, hogy én nem tudnék átmenni alatta. Vesztemre a limbo-hintó után előkerült a következő játék, egy tüzes karika. Először nem tették magasra és mindenki simán átugrált rajta, beleértve engem is. Pár perc után azonban felhúzták kb. mell-magasságba és jöhetett a tigrisbukfenc. Nem hiszitek el, de voltam olyan hülye, hogy elsőként ugrottam át rajta. Nem akadtam fent, de az érkezés nem volt tökéletes. Jól bevertem a hátam, ami akkor természetesen nem fájt, csak utána egy hétig. Ezt a tűzkarikás játékot egyébként elég sokáig csináltuk. Mindenki jól szórakozott, főleg mikor valaki fennakadt és a derekánál fogva lógott. :)

Attila, Satu és András is részt vett hasonlóban. Másnap elmondták, hogy ők lángoló ugráló-köteleztek. Nem voltam ott, de azt hiszem valamelyikük a szőrt is leégette a lábáról.

Az estéről más érdekeset és vidámat nem tudok írni, mert a történtek nagyon elmosódtak. Azt tudom, hogy a nap reggel 6-kor kelt fel és én akkor még félig a vízben állva táncoltam egy csapat ausztrállal. Elindultam valamerre, nem tudom, hogy hova. A part mentén sétáltam, talán egy lányt akartam megszólítani, de ebben nem vagyok biztos. Azt tudom, hogy senkivel sem beszéltem, senkit sem löktem meg és a világon semmit sem tettem, amivel kiérdemeltem volna azt, ami történt. Valaki oldalról lebaszott egy rettenetesen nagyot. Volt egy ütésváltás, rúgás is rémlik de nem esküszöm meg rá. Mire másodszor felkeltem a srác már sehol sem volt. Rengeteg ember állt körülöttem, tudom, hogy a mellettem álló lányt kérdeztem, hogy mégis mi a fasz volt ez és hol van az, aki kiütött. Nem értem, hogy hogyan tűnhetett el olyan gyorsan, mert reggel már nem volt akkora a tömeg. Azt sem értem, hogy miért futott el, hiszen nem volt a közelben rendőr és nyilván ő állt jobban, mert én azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Álltam ott egy darabig, pár percig köpködtem a vért a számból meg számoltam a fogaimat. Mind megvolt és egyik sem mozgott. Olyan részeg voltam, hogy ez után még legalább egy órát buliztam, de talán kettőt is. A parton sétálva összefutottam Andrással, elmondtam neki mi történt és javasoltam, hogy igyunk még egyet. :) Őt ismét elvesztettem és végül egyedül mentem haza. Azt is tudom, hogy miért. Nagyon égette a nap a bőröm és nem volt nálam naptej. :)Tudom, hogy hülyén hangzik, de fehér és érzékeny szar bőröm van. Totálon voltam, beverték a képem, én meg amiatt aggódtam, hogy leégek.

Íme egy kép a partról reggel.




Másnap

Az eredeti terv az volt, hogy megnézünk pár vízesést a szigeten, visszamegyünk Samuira, ott alszunk még két estét, turistáskodunk és 24-én este megyünk haza. Ebből persze semmi sem így lett.

Ebédeltünk, megbeszéltünk mindent. Elmeséltük egymásnak az élményeinket, jókat röhögtünk Attila részegedésén, az én ronda pofámon és úgy az egész estén. Az egyik szobát ekkorra már leadtuk és mikor kaja után felmentünk a másikba, akkor jöttem rá, hogy lent hagytam a fényképezőgépem. Az egész egyetlen perc volt. Nem tudom, hogy az asztalon hagytam-e egy percre ebéd után, vagy a leadott üres szobában felejtettem-e. Oda ugyan is be kellett mennem ebéd közben, mert három nap ivás és össze-vissza kajálás után rám jött a fosás. A lényeg, hogy eltűnt a fényképezőgépem, amitől iszonyú rossz kedvem lett. Ez a magyarázat arra, hogy ez a rohadt blogbejegyzés miért netről kukázott képekkel van tele, a saját anyagom helyett. Elhihetitek, hogy az ezerszer jobb volt. Rengeteg képet és videót készítettem az út során. Ladyboyokkal pózóltunk samuin, pénzt tettem a szilikon csöcsei közé. Volt képem és videóm arról a csajról is, akiről nem tudjuk eldönteni, fiú volt-e vagy lány. Lehetne akadémiás szavazást kiírni arról, hogy ,,Joe fiú-val vagy lánnyal volt-e". A speed boatról, tüzes limbózásról, és úgy alapvetően mindenről készítettem képet és/vagy videót.

Mikor felmentünk a szobába és beletörődtünk, hogy nem lesz meg a gépem lefeküdtünk egy kicsit pihenni a francia ágyra. Ez kora délután volt. A kis pihenésből az lett, hogy este ébredtem fel, András a másik oldalon aludt, Attila meg köztünk kucorgott, Satu pedig a pótágyon. Olyan másnaposak voltunk, én pedig annyira rosszkedvű, hogy Phanganon sem néztünk meg semmi látnivalót. Este vacsiztunk egyet a parton, aztán visszamentünk a szobánkba dögleni. Én buktam 108$-t egy tournamenten az első handben, vesztettem cashen is 70$-t. Az volt a tervem, hogy felmegyek vele NL10000-re, úgy, hogy minden limitre minimum buy-innel ülök be. Miután ez sem jött be el black jackeztem 200$-t, pedig esküszöm soha életemben nem játszottam még neten mást, csak pókert. Még aznap megbeszéltük, hogy elegünk van az egészből, mennyünk vissza Phuketre már 23-án, azaz másnap. Már nem tudom hogyan, de ez sem sikerült. 23-án délután 3-körül bírtunk csak felkelni és ebédelni. Úgy elnyújtottuk az összepakolást és az indulást, hogy Phanganról csak 5 óra 20 körül sikerült visszaérni Samuira és 3 perccel lekéstük a 6 órás kompot, pedig Satukán nagyon hajtotta a jipet. Ekkor én már nagyon rosszkedvű voltam, az arcom is rondán nézett ki. Nem tudom hogyan lehetséges ez, de a srác az ütésével leszedte a bőrt a képemről, mintha smirgli lett volna a keze. Sztem homokos volt, ez az egyetlen ésszerű magyarázat. Fájt a hátam, vágás volt vállamon, púp a fejemen. Bementünk a Samui-i Bangkok International Hospitel-be, hogy kitisztítsák az arcom. Itt is csináltam egy 50 ezer Ft-os kórházi számlát és összespannoltam a dokival.

Ezután visszamentünk arra a szállásra, ahol első két este voltunk és aludtunk még egyet. Erőnk és kedvünk már nem volt bulizni, a helyzet az, hogy pénzünk se. Másnap is csak az uccsó kompot értük el a döglés miatt, ráadásul 3 BAHT-ON MÚLT, hogy ki tudtuk fizetni rá a jegyet. Két vicces dolog:

  1. 3 napig atom részegen használtam a fényképezőgépemet minden buliban, úgy hogy az övemre kötöttem a tokját. Nem lett semmi baja, erre másnap délben lopják el.
  2. A hangulatról annyit, hogy 23-én este azt mondtam a többieknek a kocsiban, hogy honvágyam van, jó lenne már otthon lenni. Phuketre gondoltam, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ők biztos félreértik, és azt hiszik Magyarországra gondolok. Nem így történt, Attila is egyből rávágta, hogy ő is így érzi, hiányzik a ,,saját ágya”, Roger, a medence és a többiek.

 

Összefoglaló és tanulság

Először is Samui és Phangan is klassz hely. Az, hogy túlzásba vittük az ivást és az éjszakázást, emiatt teljesen kikészítettük magunkat és nappal semmilyen értelmes programra nem voltunk képesek ez teljes mértékben a mi hibánk. Tanultam belőle és Hong-Kongban igyekszem nem elkövetni. A verekedés és következményei, valamint a fényképezőgépem eltűnése szomorú dolog és napokig ideges voltam miatta. A blog írásától is elvette a kedvem két hétre. (mondjuk ehhez az utána következő 3000$-os downswing is hozzájárult) Most már nem látom olyan negatívan az eseményeket, mint a hazaérkezésünk napján. A képek elvesztése mellett a legjobban azt sajnálom, hogy Loi Krathongból sem láttunk sok mindent. Phanganon a szigetnek rossz oldalán voltunk, a csónakokat a másikon tették vízre. Ezt is csak utólag tudtam meg és azt is, hogy Phuketen mekkora buli volt. Jobb lett volna kihagyni az egészet és a barátnőmmel lenni, a Full Moon party ráért volna Szilveszterkor is.

Kígyó

Ezt az egész bejegyzést ma pötyögtem be kapkodva. Holnap indul a gépünk Hong-Kongba és szerettem volna befejezni. Most jutott eszembe, hogy pár dolgot kihagytam. Ezek közül a legérdekesebb, hogy Phanganon amíg zuhanyoztam bejött a szobánkba egy kígyó. A többiek sikítozva hívtak, hogy jöjjek ki, csináljak valamit. :)

Satu telefonjával képet is készítettem. Sztem lehetett vagy 1,5 méter is. Először meg akartam fogni, mint otthon egy siklót, aztán jöttem rá a hülye fejemmel, hogy itt akár mérges is lehet. Szóval egyszerűen csak kihajtottam egy seprűvel az ajtón. A többiek addigra már kint álltak a folyosón. Mikor kiment a kígyó üvöltöztek és hallottam, ahogy egymásnak rohannak. :) Satunak még egy 2 centis pók is gondot okoz, szóval ez elég vicces volt, bár leírva talán nem annyira.

 

Sry, hogy ez ilyen hosszú lett. Hong-Kongból majd igyekszem többször rövidet írni.

 

Gl

 

 

Csá

Hozzászólások

  • Jonas 772010. december 03., péntek 21:00
    avatar

    Ismét 10 pontos bejegyzés, mindig élmény olvasni a fejleményeket. A fényképezőgép téma suxx, sajnos nekem is volt már ilyen tapasztalatom külföldön. A gép háromszorosát is kifizetné az ember a képekért... GL a pokerhez, és okosan Hong-Kongban :)

  • csiko132010. december 03., péntek 21:03
    avatar

    El nem hiszem, hogy valaha képes lesz valaki ezt a blogot überelni! Kösz a bejegyzést! :)

  • Abdul87HU2010. december 03., péntek 21:31
    avatar

    néha azt vettem észre, hogy nyitva maradt a szám is :D jó bejegyzések, best blog ever!

  • psycho2010. december 03., péntek 21:50
    avatar

    reklám helyett:

    http://www.bangkokdiaries.com/can-you-tell-the-difference-betwe en-a-thai-lady-and-a-thai-ladyboy/

  • branermajszter2010. december 03., péntek 23:22
    avatar

    Tetszett volna kifizetni az 500bahtot a ladyboynak és akkor nem vertek volna szájba kérem szépen(kapcsojja ki)

  • branermajszter2010. december 03., péntek 23:25
    avatar

    http://www.bangkokdiaries.com/can-you-tell-the-difference-betwe en-a-thai-lady-and-a-thai-ladyboy/

    60% százalék

    jobb vagyok mint 1 coinflip

  • WARETRAPS2010. december 04., szombat 00:01
    avatar

    Valóban elég sanszos hogy az alkalmi szexpartnered vagy valami haverja vágott szájon.
    Ezek a szerencsétlenek az ilyen turistákból élnek, naivitás azt hinni hogy a két szép európai szemünkért 3 perc ismerettség után hemperegni fognak velünk a lányok, vagy rossz esetben lánynak hitt a ladyboyok.
    Nekem úgy tűnik hogy elég féktelenül szórjátok a pénzt aminek nem lesz túl jó vége, de ti tudjátok.

  • Prof.B.2010. december 04., szombat 00:21
    avatar

    Szorjatok csak a penzt, egyszer eltek. Ezt a sok elmenyt a budos eletben nem veheti el toletek senki.
    Majd veszel egy jobb gepet, s meg ennel is leszel jobb buliban, melyekrol megmaradnak a kepek.
    Csak hasznaljatok ovszert, nehogy valami szart osszeszedjetek, ha mar fut-fat megdugtok. :)
    Imadom a blogotokat!

  • handsome joey2010. december 04., szombat 09:00
    avatar

    en tudnam uberelni , de nos vagyok inkabb kihagyom....

  • GreEko2010. december 04., szombat 12:28
    avatar

    már akartam is irni, hogy hol vannak a saját képek, nagyon kár a fényképezőért. az is tuti, hogy az emlékek megfizethetetlenek, nagyon sokszor megfordul a fejemben, hogy de hülye voltam, hogy nem mentem ki veletek.

  • rockett2010. december 04., szombat 14:38
    avatar

    Én is 60%-ot értem el:D:D

  • Triccianus2010. december 04., szombat 15:21
    avatar

    Nekem 80% sikerült :-)

  • dj.reLax862010. december 04., szombat 16:17

    80% good

  • matusow882010. december 04., szombat 20:06

    én meg 20%-ot, még reggel atom részegen. :) lehet jobb, hogy én nem vagyok Thaiföldön, tuti úgy járnék mint te :DD

  • csoda2010. december 05., vasárnap 02:17

    GL a swing atforditashoz!
    Az elmenyek meg kepek nelkul is felbecsulhetetlenek! :)))

  • magicianpro2010. december 05., vasárnap 14:26

    "Hamar rájöttem, hogy fish dolog volt papucsban és pólóban jönni" :-)
    Nagyon veszelyes bejegyzes volt!
    Jokat Hongkongban!!
    80%-ot makoltam!!

  • Fellick2010. december 05., vasárnap 16:05

    Komoly bejegyzés ez is :)
    Full Moonon miféle zene szólt? trance, goa, techno, ...?
    (amugy nekem is 80% :P)
    Egyre csalogatóbb ez az ország :)
    Többször is lehet túristavízumot kérni, akár évente?

  • NrB2010. december 05., vasárnap 18:16

    nekem 100%
    nem makkoltam, a csípőt kell nézni :P

  • _Roll_2010. december 05., vasárnap 18:34
    avatar

    NrB - van olyan kép amin nincs is csípő xD

  • Tori182010. december 06., hétfő 11:48
    avatar

    szerintem még mindig futnék,ha meglátnék egy kígyót a szobámban:)

  • NrB2010. december 08., szerda 12:57

    _Roll_, nyílván nem mindegyikre értettem.

  • noki892010. december 08., szerda 19:04
    avatar

    Elsőre 80, utána 60 százalék :D hát hogy van ez?:D

  • Menyus0072011. március 07., hétfő 04:31

    Ez annyira jól hangzik, hogy elgondolkodtam vénségemre én is kiköltözök!!!!!!!!

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!