Makaó

2011. január 14., péntek 01:04
Beszámoló Makaóról. Bungy jumping, élő póker, black jack és egy kis online idegeskedés.

Makaó

 

Rengeteg szép élményben volt részünk az elmúlt napokban, szeretnék végre ezekről írni, de a teljesség kedvéért előbb pótolom a decemberi elmaradásomat. A Hong Kong-ban töltött 11 nap alatt megnéztük Makaó-t is, most erről olvashattok egy rövid összefoglalót, de előbb egy kis infó az országról:

Makaó Kína különleges közigazgatási területe az ország délkeleti partjainál. Területe egy átlagos budapesti kerületéhez mérhető, lakossága viszont egész Budapest népességének közel harmadát teszi ki; a Föld második legsűrűbben lakott területe (Monaco után).

A kínai országegyesítés újabb lépéseként 1999. december 20. óta ismét Kína gyakorolja a szuverenitást a volt portugál gyarmat felett. Visszakerülése az anyaországhoz formálisan is a gyarmatosítás korszakának végét jelenti Ázsiában.

Természeti kincsekkel nem rendelkezik, mezőgazdasága jelentéktelen; az élelmet, vizet, építőanyagot Kínától szerzi be. Figyelemre méltó Makaó történelmi múltja is, a portugál és kínai kultúra együttélése, amely az épületektől a konyháig megfigyelhető.

Hongkongtól mintegy 65 km-re, a Gyöngy-folyó torkolatának nyugati oldalán helyezkedik el. Területe az intenzív tengerfeltöltések következtében fokozatosan növekedett, mintegy 28,6 km²-re. Három rész alkotja: Makaó-félsziget (9,1 km²) és két sziget: Taipa (6,3 km²) és Coloane (8,1 km²). Makaót és Taipát ma már két híd köti össze, a két szigetet pedig egy töltésút.

A Kínai Népköztársaság a terület átvételekor bejelentette, hogy erre a területre 2049-ig alkalmazza az egy ország, két rendszer elvét, melynek értelmében Kína szocialista gazdasága nem avatkozik be az itteni viszonyokba, és a kül-, valamint a hadügy kivételével mindenben a legnagyobb szabadságot biztosítja az adott területen.


Mindössze egyetlen rövid napot töltöttünk az országban, aminek legfőbb oka a pénzhiány volt. Macau nem az a hely, ahol csórón is jól érezheti magát az ember, főleg nem egy bankroll nélküli pókeres, aki a kártyaasztal mellett állva csak a nyálát csorgatja, de leülni nem tud.

Ha jól emlékszem december 11-én reggel 10 óra után sikerült felkelnünk és egy rövid készülődést követően taxival mentünk a Viktória öbölben lévő komp kikötőbe. Éppen csak elértük a déli hajót, amiért nagyjából 4 ezer Ft-nak megfelelő HKD-t kellett leszurkolnunk. Az út körülbelül egy órás lehetett, melynek elején a repterekhez hasonlóan kellett becsekkolni, érkezéskor pedig a határátlépés miatt sorban állni. Ennek természetesen egyikünk sem örült, de én voltam a legidegesebb, ugyanis nekem délután 2-re volt időpontom a Makaó Torony-ban, amit előtte két nappal egyeztettem e-mailben a céggel. Negyed három körül sikerült taxit fognunk és azonnal a toronyhoz vitettük magunkat, de mielőtt felmentünk volna reggeliztünk/ebédeltünk egy lenti étteremben, gondolván, hogy 40 vagy 50 perc késés között nincs sok különbség.


A Macau Tower egy 338 méter magas tévétorony, ami telekommunikációs szerepe mellett fontos szórakoztató központ is. Éttermek, üzletek és mozi is található benne, valamint innen nyílik a legszebb kilátás az országra. A legfelső szint 233 méteren, a 60. emeleten található, ahol 2700 Ft-nak megfelelő MOP-ért cserébe egy üvegfalú, üveg padlójú kilátóból gyönyörködhettünk a látványban. Dinnyónak és Satunak meg sem fordult a fejében, hogy leugrik, Ati volt az egyetlen, aki érkezésünk előtt gondolkodott a dolgon, de mikor felértünk már a benti plexire is alig mert rálépni a tériszonya miatt, így egyedül maradtam.


Az ugrást az AJ Hackett nevű cég szervezi, melynek tulaja Alan John Hackett, akit a bungy jumping apjának tartanak. Ő találta fel azt az elasztikus kötelet, mellyel az ugrásokat végrehajtják. Tesztelni az 1970-es években kezdte az Oxfordi Egyetem Veszélyes Sportok klubjában. Rengeteg rekordot tart, többek közt ő ugrott le elsőként az Eiffel-toronyból (1987), ezzel demonstrálva a kötél használatát és népszerűsítve a sportot. A cég a világ több pontján folytat hasonló tevékenységet, de a Guinness rekordok könyve szerint is a makaói a legmagasabb bungy a világon. (Hackett ugrott már 700 méterről is helikopterből, de az nem számít ide.)

Az élményért DVD-vel együtt közel 80 ezer Ft-ot fizettem, amit már érkezéskor, a földszinten lehúztak a kártyámról, ezzel biztosítva, hogy ne gondoljam meg magam. (Fent is fizethettem volna, de így egy picit olcsóbb volt, ráadásul nem bíztam magamban…)

A személyzet nagyon kedves volt, fiatalok és jó fej mindegyik. A legtöbbet egy filippínó lánnyal beszélgettem, ő készítette a videót, de a többiek is rendesek voltak. A sok turista közül kiemelt az a kérésem, hogy a fejemre köthessem a kamerás szemüvegem, amit Hong Kong-ban vettem. Erre négy embertől kellett engedélyt kérnem, mire eljutottam a manager-ig, aki végül is beleegyezett, de a biztonság kedvéért még rám is szikszalagozta. Az ugrás előkészületei is rajta vannak a videón, erről csak annyit tudok írni, hogy nekem rövidebbnek tűnt. Mikor rám adták a hevedereket és igent mondtak a szemüvegre, a srác azt mondta 15 percet kell várnom. Ehhez képest egy perc múlva már kint ültem egy asztalon, fújt a szél ezerrel, rögzítették a kötelet és készült az interjú. Értelmes beszélgetés nem volt, remegett a lábam és fel sem fogtam, mi történik. Még jobban megijedtem mikor a srác azt mondta, hogy az ugrás alatt egyetlen dolgom van, meghúzni egy kötelet, hogy kioldódjon valami… Azt hittem semmit nem kell majd tennem és ez nagyon meglepett. A félelmem természetesen alaptalan volt, ha nem húzom meg, akkor sincs baj, csak fejjel lefele maradok, amíg leengednek, de abban az idegállapotban és abban a szélben ezt csak másodszorra sikerült megértenem. Mikor kitotyogtam a szélére ideges voltam, hogy ilyen hamar ott állok és nem volt időm körbenézni és átgondolni a dolgot. Zsepit kértem, mert folyt a taknyom, de nem tudtak adni. Babráltak a kötelekkel, aztán már számoltak is vissza. Azt előre mondták, hogy ugrani nem kell, csak előre dőlni, de erre sem voltam képes. Legyeztem a karommal, mint a rajzfilmekben és közben nem túl férfias hangokat adtam. Abban a pillanatban azt is leszartam, hogy ezt más is hallani fogja. :) Végül is a srác elég határozott volt, mondta, hogy ugorjak és tolta a hátamat is.

A legtöbben arra kíváncsiak, hogy milyen érzés volt zuhanni. Hát nekem ez volt az első és konkrétan halálfélelmem volt. Annyira begyorsultam, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan fogok megállni, mekkorát ránt majd a kötél és egyebek. Nem tudtam semmi értelmesre sem gondolni, nem pörgött le a szemem előtt az életem és semmi hasonló sem történt. 6 másodperc halálfélelem, aztán meg idegeskedtem, hogy  már túl is vagyok rajta és alig fogtam fel, hogy mi történik. A videón látszik, hogy baszakodom a kötél meghúzásával, ahogy a srác mondta. Mivel arra figyeltem, ki sem tudtam élvezni a visszarántást és a rugózást. Így is nagy élmény volt, de szerintem másodszorra még jobb lesz. (Akár itt, akár Dél-Afrikában, ott is van egy majdnem ekkora.) A 2. és 3. ugrás egyébként csak 20 ezer Ft, a negyedik pedig ingyen van, szóval nagyon megéri.

A torony után ismét taxiba ültünk és a Casino Lisboa-hoz vitettük magunkat. Semmit sem tudtunk Makaóról, nem volt konkrét célunk csak egy kicsit nézelődni. Az idő ködös volt és hűvös, Atesz ráadásul csak pólóban jött és amúgy sem volt kedvünk sétálgatni, így a városnézést kihagytuk. A taxiból azért annyit láttam, hogy helyenként valóban Lisszabonra emlékeztetnek az utcák és nem csak a portugál névtáblák miatt. A Grand Lisboa kaszinóban beadtam a laptop táskámat és egyéb cuccaimat a ruhatárba, mielőtt elindultunk körbenézni. Hamar végeztünk a hellyel, ugyanis angolul semmi nem volt kiírva, minden csak kínaiul és póker asztalaik sem voltak. A rulett mellett olyan játékokat játszottak, melyeket még soha, tv-ben sem láttam. Elvégeztem egy 2 hónapos krupié tanfolyamot a Tropicana Casino-ban és négy hónapig dolgoztam a Las Vegas Casino-ban Pesten, de ez sem segített. Persze ez a miatt is van, mert ez a világ egyáltalán nem vonz. Útálom az itt játszó beteg embereket és azt a sok hülyét, akinek sikerül értelmet találnia a játékban. Sajnos az akadémia oldalát is sok fish olvassa, akik komolyan hiszik, hogy a rulettben van nyerő szisztéma, hogy egyik teremnek jobb a random generátora mint a másiknak, hogy a teremváltás változtat bármin is, akár csak mikor a barmok pakli-cserét kérnek. Erről a témáról nem tudok indulatok nélkül írni, mert túl sok időt töltöttem ilyen idióták között és nagyon felidegesítenek. Persze az is igaz, hogy teljes mértékben ezekből az emberekből élek, így élőben nem is oktatok senkit és ha ilyesmiről kezd velem valaki beszélgetni, akkor inkább csak témát váltok. Mónika sem szidta a Mónika show-ban a sok fogatlan félkegyelműt, hiszen egy egész karriert épített rájuk...

Elnézést, ha a fentiekkel megbántottam valakit, inkább visszatérek a nem túl izgalmas makaói esténkhez. A lényeg, hogy bementünk pár kaszinóba, szokás szerint vacsoráztunk egy vacak MC’Donalds-ban és ismét egy kaszinó következett. Voltunk az MGM’Grand-ben, a Wynn-ben, a Venetian-ben és a franc tudja még hol, de higgyétek el, az egész nem túl jó program, ha az ember nem játszik. Én végül leültem egy 10-25 HKK-s asztalhoz 2500 HKK-val (70K HUF), amit nagyjából 2 óra alatt elfisheskedtem. Handeket nem szeretnék írni, legyen elég annyi, hogy flopon betettem overpárral egy flush draw ellen, ami lemákolt egy 3000 HKK-s potban. Ez egy teljesen természetes dolog és neten 10 asztalon nem is veszem észre, de élőben 20 hand/óra és évi 1-2 játék mellett sajnos tiltre tesz. A maradék pénzből még talpra álltam, de végül elherdáltam az egészet. Mikor végeztem, felhívtam a többieket, akik épp akkor szálltak le a hajóról Hong Kong-ban. A faszkalopok otthagytak egy másik országban, anélkül, hogy szóltak volna. :)  Persze nem voltam ideges, a délutáni ugrástól még ekkor is jó kedvem volt. Találtam még 10 ezer Ft-nak megfelelő Macau Patacas-t a zsebemben, ezt elpörgettem a Wynn kaszinóban black jacken, aztán sétáltam kicsit az utcákon. Megnéztem a legszebb szökőkutat, ahol 15 percenként zenés light show kíséretében spriccelik a vizet. Szép volt, jó volt, de hamar meguntam ezt is. Visszasétáltam a Grand Lisboa kaszinóhoz, kivettem a ruhatárból a cuccaim és eltaxiztam a kikötőbe. Előtte még váltottam egy kis thai bahtot MOP-re, mert a nagy black jackezésben a kompravalót is elvertem. (ha elkezdem nagy gambler vagyok és én sem tudok leállni)

Végül is éjjel kettőre a szálláson voltam és 3-kor már az Everest-en játszottam Albert nevén egy 109$-os tourt, ugyanis nyert rá ticketet, de nem akarta lenyomni, így megvettem tőle. 50 ezer dollár garantált verseny volt, de csak 394-en jöttek össze. 10K overlay mindig nagy öröm, de 7,5 óra játék után már nagyon partiztam. Már csak 11-en voltunk és 2. vagy 3. helyen állhattam, mikor nagyvak poziba kaptam egy QQ-t. A button emelt előttem 15K-ig, én reraise 45K ő call. A K 9 8 flopon allin mentem cirka 80 ezerrel a 100 ezres potra. ATo-val callolt, még csak runner flush drawja sem volt. Az asztal többi játékosa is hasonló fish volt, így különösen idegesített, hogy riverre megkapta az ászt. Az első hely 12,5K volt, a második 8K, a harmadik 5750$, ami 50$-al több mint életem eddigi legnagyobb tournament nyereménye. Hulla fáradt voltam, már egy óra után bántam, hogy beneveztem egy deepstack tourra egy ilyen fárasztó nap után. Ehhez képest rongyos 500$-al kiszúrták a szemem, ami sok olvasónak nem hangzik rosszul, de 5 buy-in igazából szart sem ér. 7,5 órát kucorogtam az ágyon, hogy aztán reggel idegesen feküdjek le aludni. Egy tournament pro-nak ez megszokott helyzet, de én ritkán kerülök ilyenbe. Ha azt a handet megnyerem, akkor kétszer akkora stackel kezdem a final tablet, mint a második.

Ennyit a sírásról és a pókerről. Macau-ról pedig annyit, hogy biztos szép és jó hely, de mi nem sokat láttunk belőle. Egy teljes napot sem töltöttünk itt, azt is rossz időben és nem túl jó kedvel, mert akkor már 8-9 napja Hong Kong-ban voltunk, amiről múltkor írtam, hogy csalódás volt. Én az egészet nagyobb élményként éltem meg, mint Attila, Dinnyó, vagy Satukán, mert az ugrás nagyon feldobta, és mivel előtte jól ment a játék megengedhettem magamnak egy kis élő pókert és black jack-et is, míg a többiek csak nézelődtek. Összességében én élveztem a napot és úgy gondolom megérte. Játékkal és ugrással együtt 2000$-ba fájt 10 nap Hong kong és egy nap Macau. Örülök, hogy itt voltam és örülök annak is, hogy ezt a bejegyzést már Phuketen írom. Thaiföldön szívesen leélném az életem, sőt talán itt is fogom, de Hong Kong-ban és Macau-ban soha.

Gl

Csá

u.i.: Egy órán belül megyünk Patongra bulizni. Megérkezett Littlemage, Kisrapi, Kisrapi barátnője Nóri, és az öccse Ákos. Később róluk is írok pár sort, most viszint egyszerűen szétcsapjuk magunkat.

Grand Lisboa:

 


 

 Venetian:

 A Wynn kaszinó előtti szökőkút:

 

 

 

Hozzászólások

  • Maxxxika2011. január 14., péntek 01:30

    Ahogy így sorolod az árakat, tényleg +EV-nek tűnik a bungee :D

    Jó szórakozást, nem gyengén irígyellek.

  • aprajafalva2011. január 14., péntek 01:38
    avatar

    Huh hát ez az ugrás... nagyon durva....
    Jó kis post amúgy!

  • Romsy2011. január 14., péntek 02:48
    avatar

    bungee

  • handsome joey2011. január 14., péntek 04:59
    avatar

    A blogotok super es mindig visszarepit a multba amikor Singapurban eltem, UDV.Zsolti

  • handsome joey2011. január 14., péntek 05:07
    avatar

    its gonna be cool as ...na mi lett kislany nem talalta szavakat?

  • kisrapi2011. január 14., péntek 09:47
    avatar

    a buli olyan jól sikerült, hogy jelenleg majdnem 4 óra, és még csak én vagyok ébren.

  • Jonas 772011. január 14., péntek 10:09
    avatar

    Egyre jobban és összeszedettebben írsz, pedig már elsőre is nagyon tetszett. Jó bulizás és köszi a beszámolót!

  • Jini2011. január 14., péntek 10:17

    Minden elismerésem én tuti nem mernék leugrani..

  • Abdul87HU2011. január 14., péntek 10:32
    avatar

    "...Thaiföldön szívesen leélném az életem, sőt talán itt is fogom..."

    yeee, örökblog! :D

  • gergo2212011. január 14., péntek 10:34
    avatar

    Nice:)
    Go littlemage!Csajok miatt?

  • Mabohai2011. január 14., péntek 17:41

    Hát ecsém, ezt még nézni is ijesztő volt :D A "belső" kamera priceless, nagyon átjön a hangulat, még a lélegzetvételeidet is hallani, ahogy egyre gyorsabb. gl

  • bogeszmix2011. január 14., péntek 18:24

    Én itt a gép előtt majd teleraktam a gatyát, amikor az ugrást néztem, minden tiszteletem , hogy volt bátorságod hozzá :D, nagyon jó élménybeszámoló.

  • NiceTryKid2011. január 14., péntek 20:45

    Olyat lehet, hogy csak a negyedik ugrást ugrod le?

  • blamag2011. január 14., péntek 23:13

    biztos lehet, csak az első hármat fizesd ki :P

  • csoda2011. január 15., szombat 11:12

    Lehet , de akkor az elso 3 kotel nelkul megy :)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!