Újabb szigettúrák, utazásunk harmadik harmada - PhiPhi, James Bond, és a leprás taxis nindzsa

2014. november 19., szerda 19:48
Krabi után kicsit lassítottunk a tempón, mármint látványosságok, és hajós túrák terén, sajnos B52 terén nem volt még értékelhető minta, tovább folytattuk a kutatást.
Kicsit visszaálltunk melóra, ami tolán jót is tett, ránk fért egy kis pihenés.
Visszatérve Phuketre lefoglaltuk a Phi-Phi szigetcsoport látogatást, és a James Bond szigetet, valamint a még mindig feszített tempónkon kívül eső Big Budha-t, ami Phuket egyik nevezetessége - kis kiegészítés, a Budhához megérkezésünk napja óta készülünk, mondván ha eláll az eső, akkor felmegyünk. Félreértés ne essék, nem volt ennyire rossz idő, csak valahogy a Laguna Bár ajtaja mindig hamarabb nyílt...és ha nyílt, akkor másnap délutánig általában nem éreztünk késztetést a hegymenetre. Erről még később.
Utolsó 2 hétre időzítettük a két szigettúrát, először Phi-Phi. Ha valaki rákeres Thaiföldre, vagy Phuketre, a képek nagy része innen származik. Megbeszélt találkozó olyan korán, ami talán nem is létezik, fő út, Tesco parkoló. Namost idekint a logisztikát, pláne a túristákét elég alternatívan oldják meg. Van, hogy egy 6 személyes platós kocsin utaznak 15-en, értünk viszont egy személykocsit küldtek - amire vártunk háromnegyed órát, mert rossz Tacskóba parkolt a lelkem. Van ilyen... Ebből kifolyólag mi érkeztünk meg utoljára, rögtön közellenségek lettünk. Ezek a helyek a part mellett tulajdonképpen gyűjtők, ahonnan sokféle túra indul, úgyhogy míg Európában a túravezetőnek színes esernyő van a kezében, és Hadházi Lacit idézve ordítja, hogy "Csoportom, csoportom...magyarkáim!" Na itt a vizen esernyővel mondjuk úgy, hogy kontraindikált lenne - az egyszerűség kedvéért: hülyén nézne ki", ezért az találták ki, hogy különböző színű szivecskés matricákkal jelölnek meg minket.
Phi Phi szigetvilág
Sikerült a pink csapatba kerülni, rögtön megnövelve férfiállat erőnket. Kaptunk egy idegenvezetőt, aki elég képzett és rutinos volt, saját nézetei szerint humoros is, erről inkább nem nyilatkoznék, a hetven éves pekingi nyugdíjas ha mosolyog a mondanivalóján, akkor biztos. Nem a faarcú európainak stand-up-ol. Ami viszont baromira idegesítő volt benne, hogy azt a kifejezést, hogy "My Friend" és "Listen My Friend" , és ezek végtelen permutációját képes volt limit nélkül hangoztatni, volt hogy mondat elején, és a végén is szerepeljen.
Phi Phi - Maya Bay
Speedboattal mentünk, 3 motoros, és hasítja a vizet rendesen. Mondták, hogy elég gyors, lesznek nagy hullámok, komplett kiképzés volt a hányós zacskó helyes használatáról, indulás előtt ilyenkor korlátlan kávé, tea, banán fogyasztásra van lehetőség, itt mellé volt készítve tengeribetegség elleni kapszula is.
Vissza kell térnünk egy picit a kávéhoz. Ismerősem tudják, hogy hogyan viszonyulok ehhez, nagyon szeretem a minőségi kávét, de nyilván úgy hozza a sors, a 3 in 1 is megfelelő. Na ez a massza, amit ott kikészítettek, nem tudtam eldönteni, hogy hova soroljam. Volt egy világháború előtti régi pesti vicc, miszerint a pesti feketének van egy előnye, egy hátránya, és egy titka: az előnye, hogy nincs benne pótkávé, a hátránya, hogy nincs benne kávé, és a titka, hogy mitől fekete..." ez jutott eszembe
róla, valamit az, hogy ha még egy kortyot elfogyasztok belőle, akkor nincs az a tabletta mennyiség, ami megállítja a hajón a szervezetem különböző útvonalakon történő méregtelenítését. Megittuk a förmedvényeket, és elindultunk a hajóhoz.
Ezen a túrán sikerült először a három motoros speed boattal találkozni, nagyon nagy élmény vele utazni, baromi szép sebességgel bír haladni. Szokás szerint az orrban elhelyezkedő "VIP" részben foglaltunk helyet, indulás előtt megint tudatosították bennünk, hogy hova kell hányni, és mivel már nem először mondták el, kezdtem gyanut fogni, hogy itt a hajó különböző tailvip és backflip mutatványokat fog előadni, mi meg ráadásul az orrban elfoglaltuk a köztudottan leginkább dobálós helyeket.
1. Nemzetközi Speedboat találkozó
Elindultunk a 40 perces menetidővel, és már 10-15 perc után rájöttünk, hogy igaz, hogy nagy sebességnél tényleg dobál a csónak, de a Volán buszon nevelkedett magyar gyereknek ez egy sima távolsági járattal felérő zötykölődést idézte fel. Néha próbáltuk izgalmasabbá tenni az utazást azzal, hogy felállunk a helyünkről, ilyenkor mindig tudatosították bennünk, hogy ha jó lenne, ha helyet foglalnánk, a negyedik próbálkozás után annyival kiegészítették az előző mondatot, hogy jó lenne, ha
helyetfoglalnánk, ha nem szeretnénk, hogy lekötözzenek mineket. Inkább ültünk.
Maya Bay
Első állomásunk a Maya Bay volt. Itt is szembesültünk azzal, hogy milyen szép tájakkal rendelkezik ez az ország, és mennyivel élvezhetőbb lenne, ha az egy négyzetméterre jutó túristamennyiség nem 3 fő lenne. Az öböl gyönyörű volt, mikor megérkeztünk a "My Friend" néni közölte, hogy 50 percünk van a szigeten, és aki nem ér vissza időben, az holnapig itt ragad. Ezt több dolog miatt sem hittem el. Először is, a létszám ha nincs meg, és elindulnak, utána nem a legjobb reklámfogás, hogy a túristák 95%-át hazahozzuk. A másik, hogy nem hiszem, hogy szeretett volna ő másnap találkozni velem ugyanazon a szigeten, mert szinte biztos, hogy akkor is eggyel kevesebb fő ért volna vissza az indulási pontra.
Kiszálltunk a szigeten, fényképezkedés, egyebek, majd megtuttuk, hogy át lehet sétálni a sziget másik oldalára, ahol van egy kilátó jellegű alkalmatosság, ahonnan szintén szép fotókat lehet csinálni. Elindultunk a szigeten keresztül egy ösvényen. A sziget belsejében volt található a mellékhelyiség, és itt láttam egy olyat, amit valószínű sosem fogok elfelejteni, ez pedig nem más, mint a sziklafalba épített kerámia piszoár. Egyrészt a vízvezetékelésére lettem volna kíváncsi, másrész arra az emberre, aki a fekete sziklafalban a hófehér kerámia piszoárt találta a legmegfelelőbbnek arra, hogy a természet harmóniáját ne bontsa meg.
Kilátópont a Maya Bay túloldalán
Átmentünk a túlsó partra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt egy apró gomba alakú szigetre. Furcsa volt, hogy ezen a szupermarket-méretű szigeten is élnek macskák. Miután végeztünk a nézelődéssel, és mielőtt a késés miatt nyílt vitába keveredtünk volna a főnökasszonyunkkal elindultunk vissza a hajóhoz. Ez az 50 perc nem tűnik soknak. Ha azt vesszük, nézelődésre tényleg nem túl sok, bár annyi látnivaló nem igen akadt. Arra viszont bőven elégséges, hogy a vízszint emelkedése miatt a hajóra való visszajutás problémákba ütközzön, ugyanis a drága hajósok ilyenkor sem jönnek kintebb, a víz viszont magasabb, úgyhogy tengerészgyalogos mödszerrel, fej felett tartva az életbenmaradáshoz szükséges eszközöket a táskában (naptej, sapka, cigi, sör) próbáltunk vissza orientálódni a hajóra, ez nem mindenkinek sikerült sósvíz nyelése nélkül.
A következő sziget, ahova érkeztünk a Monkey Island volt, nyílvánvaló, hogy a nevét miről kapta. Előtte volt lehetőség snorkizásra, ahol újfent megismertettük velük a magyar virtus oly értelemben, hogy nem csak lovon hátrafelé tudunk nyilazni, hanem a hajó orrából szaltózva tengerbe ugrani. Miután kikötöttünk, közölték velünk, hogy ebédelni fogunk, valamint, hogy a sziget belsejében élnek a majmok, és ha éhesek, akkor előjönnek, amennyiben nem, akkor sorry.
(Course of) Monkey Island- Aki még emlékszik a játékra
A partra érve volt egy pasi, aki egy bepelenkázott majmot tartott a kezében, és próbálta a túristák nyakába elhelyezni, hogy utána 300Bhatért tudjon egy fényképet készíteni, ezt inkább kihagytuk, láttuk, hogy a majomnak is körülbelül annyi kedve van ehhez, mint nekünk. A szigeten volt egynagy muszlim étterem, all-you-can eat jellegű, amit a főétel elfogyasztása után úgy láttuk maximálisan kiaknázhatónak, hogy a nagy melegre való tekintettel egy tálcányi dinnyét magunk elé vettünk elfogyasztás céljából (a kinti dinnyékről annyit, hogy nem az itthon kapható génkezelt valamiről van szó, jóval kisebbek, cserébe nagyon finomak, és édesek. Amikor felszeleteli, akkor 1 szelet körülbelül 2 harapás).
Miután ezzel végeztünk, és mivel még volt majdnem fél órányi szabadidőnk kifeküdtünk a tengerpartra az élet nagy dolgait megvitatni, a legfontosabb alaptételeket átfutottuk, a többit úgy gondoltuk, hogy az esti sör kíséretében fejtjük ki. Indulás után vezetőnk - gondolom látta a meg nem szűnő könnycseppet a szemünkben, hogy szegény magyarkák sosem fognak majmot látni -- pedig ha tudná, hogy itthon mennyi van -- ezért a sziget egyik részénél közel vitte hajónkat egy kis partszakaszhoz, ahol volt pár majom, de közölték, hogy ezek az agresszív fajtából származóak, úgyhogy nem szállunk ki, nem simogatjuk, nem húzgáljuk a farkát - gondolom a majomra értette ezt is - és távolról lehet csodálni őket.
Az élet nagy dolgainak megvitatására szolgáló helyszín
Ezek után megérkeztünk egy olyan szigetre, ami a zártkörű 2 fős szavazásunkkon 2/3-os többséggel bekerült a Top3-ba. Ez a sziget is egy benzinkút méretével vetekedett, viszont ezen a szigeten voltak különböző vendéglátóipari objektumok, ahol az alkohol-dohány-és egyéb szeszipari termékek végfelhasználóit készséggel kiszolgálták. A kedvencünk a parton a Reggie Bar, ahonnan kellemes a bár nevéhez illő muzsika szűrődött ki. Le is telepedtünk elé, itt láttuk helyesnek kikérni az első egyformát. Erre közölték, hogy nincs sör. Ezen kívül a bárpulton is csak üres üvegek voltak, viszont olyan volt, mintha mindenki be lett volna karmolva, és az itallapon nem szerepelt rakéta. Sajnáltuk, ha más nem, a zene miatt nekik jattoltunk volna.
50m-nél messzebb nem lehetett a sörtől menni...respect
Snorkiztunk a szigeten egy kicsit, elfogyasztottunk néhány gyógyászati árpalevet, majd elindultunk vissza.
A "Vas"
Miután visszaértünk, vártuk a szokásos fuvart, ami az ottani adminisztráció miatt kicsit késedelmes volt, viszont találkoztunk egy érdekes dologgal. Általában ezeken a túrákon vannak fényképészek, akik csinálnak "profi" fotókat a túristákról. Itt viszont érdekes volt, mert nem láttunk egyet sem, viszont amikor visszaértünk, akkor megint ki voltak téve a fényképek, amik megvásárolhatóak voltak. Próbáltam visszaemlékezni, hogy honnan sikerült lesből lefotóznia, illetve milyen álcát ölthetett magára a fotós, és arra jutottam, hogy vagy a pelenkás majomba volt elrejtve az optika, vagy a dinnyés tálcába.
Visszautazáskor a kisbusszal vittek minket, CS még nem érezte magát 100%-osan egészségesnek, és az indokolatlan 16 fokos autó klíma teljes zárójelbetételével a fejét becsavarta törülközővel. Itt hangzott el a következő párbeszéd:
Én: Sahib azért utazol velünk, mert szervízben a taxid?
Cs: Nem taxis vagyok, hanem nindzsa.
Én: Láttál már nindzsát törülközővel a fején?
Cs: Ez olyan nindzda dolog, ezt te nem értheted.
Én: Legutoljára a Ben Hur-ban láttam ilyet a leprásokon.
Cs: Hm...Leprás-Taxis-Nindzsa?
Ez volt a Phi-Phi Island, a képek szerintem inkább magukért beszélnek.
Eltelt 1 hét, ami alatt megint sikerült jelképesen bántó alkohol mennyiséget elfogyasztani törzshelyünkön, viszont a hét sem telt el eseménytelenül. Történt ugyanis, hogy egyik este amikor a "könyvtárból" átmentünk a "nyomdába", hajnali 3 környékén lekapcsolták a zenét, mondván, hogy rendősrégi razzia van. A helyi "potkívánok"-ról annyit, hogy elég nehéz megkülönböztetni néha a többi járműtől éjszaka, mivel rengeteg olyan pick-up van, ami indokolatlanul a melegfelvonulás zászlójának szineit megszégyenítő világító alkalmatosságokban pompázik. Ennek a bezárásnak a jelentőségét másnapig nem éreztük, amikor is azzal szembesültünk, hogy a hajnali 2-es bár bezárás után nem nyílt ki a nightclub.

Egyébként onnan lehetett tudni, hogy záróra, hogy a bárban világítás le, a nightclub ajta előtt pedig egy helyi "vasutas" elkezdett egy néhányszáz wattos lámpával stroboszkóposat játszani. Mivel a törzshelyünk pont a bejáratnál volt, és néha az egy kisközséget megszégyenítő mennyiségű sör elfogyasztása után belenéztem ebbe a szentjánosbogárba különböző gondolataim támadtak egyes testrései és a lámpája közötti kapcsolat felépítésére.

Egyszóval aznap este nem nyílt ki a bár, és úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a város egy másik pontjára, ahol 50%-ban találunk nyitva tartó vendéglátóipari egységet. Ezt a flippet sikeren behúztuk, és versenyre keltünk az új bár teljes sörmennyiségének felszámolására. A világ nagy dolgainak megvitatása körülbelül 7 órára zárult, amikor is el akartunk indulni, mikor is észrevettük, hogy a "vas" (értsd: gépjármű) bal hátsó papucsa leengedett. Igyekszem erről teljes képet festeni: reggel fél 8, három sátánista részeg, 2 félspicces társával és tengernyi szakértelmével nekiáll a percenkét 1 Celsius fokot melegedő időben a napon kicserélni a kocsi kerekét a szintén lapos pótkerékre.

Különböző permutációval, és egy kölcsönkért pumpa segítségével életet leheltünk a bal hátsó lábba, ami kitartott a gumisig. Ha véletlenül valaki még kétkedne abban, hogy nem megfelelő alkohol mennyiséget fogyasztottunk, annak szeretném ajánlani a következő estét, ahol ismét a bár ajtaja nyílt a leghamarabb, és enyhe pool és belső fertőtlenítés után meghívást kaptunk (a még mindig zárt night club tulájától) egy zártkörű partira. Egy 30 fő befogadó képességű tényleg szűk réteg tartózkodott ott, ahol olyan szintű örömmel fogadtak minket, hogy a harmadik pohár Chivas után már hagyták is, hogy helyet foglaljunk. A szülővárosomban terjengett egy olyan mondat a pókeres közösségben, hogy "tőlem dominózhatunk is, csak pénzre", és én akkor naív fejemmel azt gondoltam, hogy ez mekkora poén. Tartott ez odáig, amíg nem találkoztam azzal, hogy 3-5 évesek számára gyártott játékokon 500$-ok cserélnek gazdát, és telefonos dobókocka applikáció segítségével 50$-os SnG-k kerülnek lebonyolítására.
Szépen lassan elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor is elindultunk a James Bond sziget túrára. Indulás a szokásos Tacskó parkolóból, ide már kisbusszal jöttek értünk, időben is érkeztek, ennek köszönhetően most mi várhattunk egyéb érkezőkre egy háromnegyed órát a parton. Elvittek minket az öbölbe, ahonnan indultunk, és érdekes volt, mert ez volt az első olyan hely, ahol mólót láttunk, később megtutuk, hogy azért, mert nem speed boattal megyünk az utazásra, hanem a Balatonon is járkáló sétahajóval.
Á la Móló...
Első meglepő dolog az volt, hogy a csoport fele magyar volt, és ahhoz, hogy ez realizálódjon, nem kellett a beszélgetést sem hallgatni. A világon nem nagyon tudok még egy olyan állatfajt, aki a zokni-szandál kombót 45 fokban, bármilyen körülmények között képes viselni...Berlin, zuhogó eső....
Végig sétáltunk a mólón, felszálltunk a hajóra, örömmel konstatáltam, hogy saját bárpultja van, igaz, hogy csak kávé, tea, üdítő, de azért akkor is szívmelengető volt látni. A hajó közepén vendéglátóink kihelyeztek egy fürt banánt, és némi teasüteményt, CS ennek örömére, és mert úrnak képzelte magát, a megérdemelt teadélutánt áthelyezte délelőttre süteménnyel karöltve. A banán is kelendő volt a köreiben, olyan mennyiséget fogyasztott el, hogy megmondtam neki, hogy ha elkezd tetvészkedni a
fejemen, vagy ürüléket dobálni, akkor kihajintom a hajóról. Több megállók volt aznap is, és eldöntöttem, hogy mindegyik után el fogok fogyasztani egy kávét. Erről később.
Ez még mindig nem a Balaton
Első megállónk egy hegy oldalánál volt, ahol is volt egy barlang. A hajónk rendelkezett rengeteg kajakkal, és hozzá elégséges mennyiségű kajakossal, akik a kajak hátuljában foglaltak helyet, elé kellett beülni, és ő beevezett velünk a barlangba. Egyetlen világító alkalmatosság odabent az átható pörkölt szagú kajakosunk fejlámpája volt, ami kb annyit ért, mintha egy negróval a világított volna.
Likas túra
Bevittek a barlangba, ahol néha hátra kellett feküdnünk, mert a belmagasság nem tette lehetővé, hogy ülve átmenjünk a réseken. Ez egy kb 20 perces túra volt, szerencsére az elején mentünk be, mire jöttünk ki a barlangból elég szép sor tolódott fel a bejáratnál köszönhetően, hogy több túrista csoport is megjelent még 4 hajóval.
Csúcsforgalom az M0-on
Visszamentünk a hajóra, ahol megittam a második kávém, és gyönyörködhettünk  a kajakdugóban odalent. Itt adtam magamnak lehetőséget, hogy szétnézzek a fedélzeten. Benéztem a kapitányi székhez, azt hittem letérdelek. Középen kormánykerék, jobbra gázkar, balra műanyag tányér és ketchup mustár. Mondták, hogy lesz ebéd a hajón, de nem gondoltam, hogy Kirk kapitány beáll mesterszakácsnak, amíg mi kajakozunk.
Vitorlát bonts!,,,de oda ne égesd a csirkét...
A következő állomáson ugyanez volt a felállás, szintén barlang, illetve öböl látogatás a már jól ismert pörköltszagú bácsival. Ezt nem bántásként, vagy negatívumként írom, jó fej volt az öreg, kb 50-60 éves, és Kanye Westet megszégyenítő napszemüveg volt rajta, sajnálom hogy nem örökítettem meg az utókornak. Pont beszéltünk CS-vel, hogy vajon hány éve csinálhatja, biztosan volt néhány csapás a karjában.

1 fotót csak sikerült itt is lőni
Ezek után visszatereltek minket a hajóra, ahol előkészítették az ebédet, nem szűkösködtek, meg kell hagyni. Magyarkák a hajó másik felén nem hazudtolták meg származásukat, kaja előtt pálinkával indítottak, mint a vasárnapi ebédnél (igaz, tényleg vasárnap volt), szerencsére a pörkölt kis lábaskában Kegyelmeséktől nem került elő, a végén azért valahonnan egy sört is elővarázsoltak. Hiába, készültek. Ezek után elindultunk túrán fő látványosságához, a James Bond szigethez. A szigettől 200m- re kikötött a hajónk, és egy nagy méretű long tail boattal jöttek értünk, ugyanis kiderült, hogy a sziget partja tele van zátonnyal, a nagy hajó nem tudna kikötni.
Longtail boatok találkozása tilos...vagy...á mindegy...
A longtail boat motorja megér egy misét, linkelek róla képet is, azon csodálkoztam, hogy turbó nem volt rá felszerelve. A hajósok amúgy ezt a motort 1 kézzel irányítják, mindegyiknek olyan alkalja van, mint Djokovics-nak, Nadal-nak, és Federernek együttvéve. Kivittek minket a partra.
Megvan, hogy hova lett Vettel kocsijából a tavalyi motor
Első ami szembetűnő volt, hogy rengeteg szuvenír árus volt, akiktől karnyújtás távolságtól messzebbre kellett elmenni, különben utánad kaptak, mint a vadak az állatkertben. Átmentünk a sziget túloldalára, ahol az a bizonyos látvány fogadott minket, amit képeslapokon is lehet látni, meg kell hagyni, gyönyörű az egész táj.
A filmklasszikus
A hajóra visszatérve elindultunk tovább, elvittek minket egy homokos parthoz, ahol a nem harapós majmok laktak, ott ki lehetett szállni, és sétálgatni köztük, ahogy láttam 1-2 embernek még elvegyülni sem volt nehéz. Rutinosan vittünk CS-vel banánt nekik, megetettük őket, kajakoztunk egy kicsit, kellemesen eltöltöttük az időt.
Elérkezett a visszaút, ahogy a hajó elindult megláttuk, hogy Mordor feleltt gyülekeznek a felhők, rákészültünk, hogy hátha végre kifogunk valami hullámvasút jellegű dolgot. Valószínűleg a legkisebb részét kaptuk a körülöttünk tomboló viharból, minimális eső, és még kevesebb hullámzás, úgy, hogy néha a 100m-re található partot nem láttuk az esőfüggönytől. Itt is kiálltunk a hajó orrába, amikor már mindenki a hajó alsó fedett részén tartózkodott, hogy kicsit élvezkődjünk, de egy két korty sósvíztől eltekintve nem történt semmi érdekes.
Visszaértünk a kikötőbe, vissza a bázisra, ahol megint kisbusszal vártak minket. Na ez volt az, ami megért egy külön misét. Sofőrünk a nem szívbajos, de türelmetlen kategóriából került ki. Telibe kaptuk a délutáni forgalmi dugót. Ez itt a két sávos úton 3, adott esetben 4 sávnyi dugót jelent, itt 3 volt. 10 perc állás után a pilótánk úgy gondolta, hogy elég volt, csinál egy 4. sávot a leállósáv helyett, elindultunk megelőzni az álló kocsisort úgy, hogy néha 1-1 kerék a levegőben volt, ha véletlenül elfogyott az út alóla, és legalább kétszer verte oda úgy a futóművet, hogy azt hittem, kiszakad. 10-15 perc leállósávban történő lopakodó üzemmód után meghallottuk, hogy jön egy szirénázó autó mögöttünk, közelebb érve láttuk, hogy egy mentő.
Komolyan mondom, ezeknek a thai-oknak nem szabad nyugati akciófilmeket nézni, mert komolyan veszik. Aki látta a Die Hard 3-at, és emlékszik a New York utcáin a szirénázó mentőautót követő Bruce Willisre, az tudja miről beszélek. Sofőrünk teljesen komolyan vette, hogy a szirénázó mentő azért jött, hogy előttünk megtisztítsa az utat. Ezt értsd: piros lámpán, szembe sávban, madzagon húzva a mentő után. Kb 200m-re a kiszállási pontunktól a mentő egy boltnál leparkolt, mondtam is a sofőrnek, hogyha a Lotus Tesco-hoz hívtad volna barátom, akkor végig mehettünk volna utána. Nem vagyok még mindig meggyőződve, hogy nem ő rendelte a mentőt...
Sikeresen visszaérkeztünk a szállásra, és ezzel zárultak a szigettúráink. Óriási élmény mindegyik, elég csak a képeket megnézni. Ez egy héttel a visszautazásunk előtt történt, úgyhogy már a kapuzárási pánik, és a nyilvánvaló elmebaj jelei kezdtek jelentkezni rajtunk. Ezen kívül még a Big Buddhát terveztük megnézni, bár aki a többi részt olvasta, az tudja, hogy azt az első héttől kezdve terveztük, mondván felmegyünk, ha majd nem esik. És ennyit nem esett.
Ennyi volt PhiPhi, és a James Bond sziget, ezen kívül még egy záró bejegyzéssel fogok jelentkezni, ahhol összegzem a teljes Thaiföldi utazásunkat.
Folytatás következik...

Hozzászólások

  • zolcsi0072014. november 19., szerda 20:36

    Szokásos Faxa blog! TY!

  • Palesz762014. november 20., csütörtök 00:34
    avatar

    Fogalmazás:5
    Helyesírás:3

  • TominhoPA2014. november 20., csütörtök 01:19

    "tőlem dominózhatunk is, csak pénzre"
    Ha jól emlékszem Csirkés mondogatta :D

  • SMaster502014. november 20., csütörtök 15:56

    Király :))

  • iKeksz2014. november 20., csütörtök 18:48
    avatar

    a stílus profi

  • maeve282014. november 20., csütörtök 19:16

    Esetleg tudjátok véletlenül Thaiföldön kell-e v.mi engedély partközeli pecabotos horgászáshoz?:)

  • Tomi4322014. november 20., csütörtök 20:07

    Szuper blog !!! :)

  • Thf2014. november 20., csütörtök 21:00
    avatar

    maeve28: a csukaügyi bíróságnál 3 példányban benyújtott kék papír kell hozzá, és egy petőfi verset elszavalni bukfencezve.

    Bár megnézném, amikor a homokos tengerparton beetetsz a vaníliással...

  • RMA2014. november 21., péntek 00:57
    avatar

    a James Bond sziget mitől James Bond sziget?

  • Thf2014. november 22., szombat 14:14
    avatar

    https://www.youtube.com/watch?v=jAGh8uBGM9c&feature=youtu.be

  • mrj2014. november 24., hétfő 05:37
    avatar

    maeve28: nem, bot kell hozzá, meg szaktudás melyik kifogott halat nem akarod megfogni és kórházba kerülni. Mi pl fogtunk már gömhalat.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!