Még egyszer a függőségről

2022. július 21., csütörtök 11:11
Ha nem is túlságosan sok, de azért néhány dolog van az életemben, amire büszke vagyok. Az egyik ezek közül az, hogy több mint két, végigfüstölt évtized után leszoktam a dohányzásról. Elég régen történt már ahhoz, hogy véglegesnek tekintsem ezt a változást: legalábbis nem sok sóvárgás maradt bennem a cigaretta után. Bár nem mondhatnám, hogy különösebben zavar a füstje; éppen ellenkezőleg, ilyenkor inkább kellemes érzéssel tölt el a tudat: ez a probléma immár engem nem érint.

Nem feltétlen egyszerű feladat, persze, kivitelezni egy ilyen szakítást: valószínűleg az eltökéltség és a felkészültség önmagában nem is elegendő, ha nem társul mindehhez némi szerencse is. De hát, az életben egy csomó más dologra is áll ugyanez. Az viszont egészen biztos, hogy úgy találtam: olyan értékes jutalmat kaptam, ami bőségesen megérte az erőfeszítéseket. Érthető módon sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lett az életem: egy csomó bosszantó, vagy fájdalmas kellemetlenségtől egy csapásra megszabadultam. Azután, mivel alapvetően szabadságszerető embernek ismertem meg magam, az is boldoggá tett, hogy érezhetően megnőtt a szabadságom: az efféle szenvedélyek ugyanis teljes embert kívánnak, ha valaki elkötelezi magát mellettük, óhatatlanul egy csomó más dologról viszont le kell mondania. De bármilyen örömtelinek is találtam ezeket a változásokat, történt valami más, amit sokkal-sokkal fontosabbnak éltem meg ezeknél.

Nevezetesen: végre búcsút inthettem annak az állandó intellektuális szégyenkezésnek, ami nagyjából akkoriban költözött kilakoltathatatlanul a lelkembe, amikor ráébredtem: függőjévé váltam irracionális szenvedélyemnek. Hiszen az embert, végső soron, az különbözteti meg az állattól, hogy képes gondolkodni: felülbírálhatja ösztöneit, vagy hajlamait, ha esztelennek találja azokat. Sőt, mintha itt nem is csupán lehetőségről, de sokkal inkább kötelességről volna szó: ha valaki komolyan veszi önmagát, aligha intézheti el egy kézlegyintéssel, ha legjobb meggyőződése ellenében él.

Nem mintha – dohányos koromban - nem állt volna rendelkezésemre számos – ügyesen és kevésbé ügyesen kidolgozott – ideológia arra, hogy megmagyarázzam a dolgot; ezek közül néhányhoz, természetesen, gyakorta folyamodtam is. De hát mégiscsak rossz lelkiismerettel tettem: ezek a gondolatkísérletek általában olyan átlátszóak és gyermetegek, hogy sokszor úgy éreztem: csak önmagamat próbálom becsapni velük. Az ilyesmi, persze, az ember önbecsülésének sem tesz jót: nem könnyű egyszerre értelmes, érett személyiségnek gondolni magam, de közben azzal is tisztában lenni, hogy képtelen vagyok kitörni egy irracionális szenvedély fogságából.

Arról egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy szabadulásomat végső soron önmagamnak köszönhetem: simán lehet, hogy e tekintetben az erőfeszítéseimnél sokkal nagyobb szerepet játszott a szerencsém: egyszerűen jókor voltam jó helyen. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem a dohányzás az egyetlen olyan irracionális szenvedély, amelyhez hajlamosak vagyunk átlátszó és gyermeteg ideológiákat gyártani. És abban is, hogy ezt tenni egyáltalán nem kifizetődő dolog: legalábbis egészen biztosan nem méltó egy értelmes és érett személyiséghez.

Hozzászólások

  • Gizdalord2022. július 21., csütörtök 19:46
    avatar

    Van egy nagy baki ezzel és ez máskor is elő jön

    Függőség =/= (nem egyenlő) káros szenvedély!

    A függőséget mindig negatív atributumként hozzák fel, holott nem az. Szinte lehet mondani életfeltétel. Sőt nem is szinte, hanem gyakorlatilag ami életfeltétel az teljes és totális függőség. Víz, kaja, levegő.

    Aztán jön egy csomó olyan függőség ami a társadalom feltétele és mivel társadalomba élünk ezek is létfeltétek nem a szó legszorosabb értelmében, hanem a társadalmi értelemben, vagy civilizációs értelemben. Függünk egymástól, hogy számíthatunk egymásra, hogy mindenki akinek el kell végezni a munkáját elvégzi, mert egymillió embertől függsz csak azért, hogy a boltba a kenyered megkaphasd. És ide tartozik a munka is, mert a munkádért kapod az ellenszolgáltatásokat a társadalomban, a pénzért cserébe ugye.

    Ezek mind függőségek, de szükségesek a társadalom létezéséhez.

    Aztán van az a függőség, ami negatív hatással van az egyén személyes életére legyen az fizikai, szellemi vagy szociális. Ez a drog, a túl sok zabálás, a túl sok akármi gyakorlatilag, ami ellehetetleníti azt, hogy funkcionálj a normális életedbe. Ide be lehet rakni a munkafüggőséget úgy, hogy a szociális kapcsolataira és egészségére megy rá az embernek, ha túl sokat tolja azt, de ez megint teljesen szubjektív nézőpont, mert ha karrierista vagy a kezdetektől, akkor arra van berendezve az életed és nem deteriorálódik miatta tehát nincs negatív hatással rád, tehát nem függőség a szó negatív értelmében (káros szenvedély)

    A pókert is lehet csinálni hobbiból, betegségből, meg munkából is. Ebből kettő függőség, amiből csak az egyik negatív, a harmadik meg kikapcsolódás és mint minden kikapcsolódás, a saját megengedhető kereteiden belül tartva egészségesnek mondható azon túl meg eleinte problémának, később betegségnek.

  • bibor19732022. július 21., csütörtök 21:08

    V: Erre tényleg büszke lehetsz szerintem.

    És most tényleg nem kötözködésből, de meg is említed ebben a bejegyzésben is, hogy fontos dologként élted meg, hogy erre képes voltál, ugyanakkor azt is beleírod, hogy talán a szerencse is segített... le se írom a két állításból egyértelműen adódó következtetést.

    Gizda: ez teljesen így van. A közbeszédben általában, ha azt mondják függőség, a káros szenvedélyt értik alatta, és ez így pontatlan. Mondjuk, ha a munkafüggőségre azt mondod, hogy a túlzásba vitele ugyan rombolja ugyanazokat a dolgokat, amiket teszem azt a kokain is (nyilván lassabban), de ha te karrierista vagy, akkor valójában ez OK, ilyen alapon azt nem mondhatod, hogyha te drogos vagy a kezdetektől és az az életed kimondott értelme, hogy repülj, akkor az sem káros és az is szubjektív?

    Meg hát lehet, hogy ezúton megismered életed igazi párját, aki kokaint dealel, és akkor kifejezetten pozitív függőségről beszélhetünk.

  • Gizdalord2022. július 22., péntek 00:59
    avatar

    @bib

    a kokain függőnek a szervezetét (ami elengedhetetlen az élethez) tönkrebassza therefore it's bad for ya

    A karrierista ha olyan emberekkel veszi körül magát akik nem igényelnek annyi időt mert maguk is karrieristák pl, vagy csak elfogadják megértik etc, akkor nem rombolja vele a szociális életét. És ha jól csinálja az egészségét se, ebből következik a karrierista ha úgy vág bele, hogy az alapoktól erre építi fel az életét azt teljesen egészségesen végig tudja tolni, ellentétben a drogfüggővel aki nem tudja úgy felépíteni az életét hogy ne bassza az meg valamikor.

    Ez csak nem akkora tudomány megfejteni. Még ha képtelen is valaki szárnyalni engedni a fantáziáját, mert tagadja annak létezését, nem?

    Ezt azért írtam ide, mert te magad is tudod milyen görcsös bénázás az utolsó mondatod és te is csak be akartál vele szúrni egyet XD

  • bibor19732022. július 22., péntek 14:39

    Egyszerűen csak nem olvastam el rendesen a mondatod, van benne egy félmondat, hogy "ha meg tudod csinálni úgy, hogy semmi kárt nem okoz" - ez kimaradt nekem.

    Mondjuk akkor ez igaz a kokainra is (ha... akkor), végülis ha a kokainista is kokainistákkal veszi magát körbe, akkor a szociális életét talán nem rombolja.

    És itt még visszahoznám azt az érveteket, hogy csak azért, mert a kokain tönkrebassza a szervezeted és megöl, még nem okvetlenül tesz rosszat, ha közben jól érzed magad, hiszen nem biztos, hogy az a fontos, hogy meddig élsz, hanem hogy hogyan és ugye, kinek mi a minőségi élet.

    Személyes véleményem szerint amúgy a kokain rosszabb, mint a munkafüggőség, tehát ebben nincs vitánk: az érvet akartam megérteni, és ha rendesen elolvastam volna a mondatot, valószínűleg meg si értem...

    Az utolsó mondatom szerintem valid: a komoly autóbaleset pont annyira lehet szerencse, mint a kokainfüggőség.

    Mi a "beszúrás" definíciója?
    Csak azért mert ez már egy másik poszt, még nem nullázódnak le a korábbi mondások.

    Nagyon kényelmes ez a "felveszek egy filozófiai sapkát és akkor nem számít mit mondok" módszer. De nem lesz tőle igazán vitaképes az ember.

  • Gizdalord2022. július 22., péntek 18:00
    avatar

    "Mondjuk akkor ez igaz a kokainra is (ha... akkor), végülis ha a kokainista is kokainistákkal veszi magát körbe, akkor a szociális életét talán nem rombolja. "

    Javasolnék akkor még 1 végig olvasást vagy nem tudom, hogy bekattantál-e vagy mi van, hogy nem érted, hogy szociális ÉS lelki ÉS testi viszonylatban mind értendő. Igen ha csak kokainosokat ismer akkor a szociális életére nem lesz negatív hatással. De a testire garantáltan.

    A felvetésed nem rossz szubjektív szemszögből, de szerintem mindenkép vitathatatlan, hogy az egészség az csak objektív szemszögből vizsgálandó.

    Persze választhatják önszántukból az emberek azt az életmódot ami a végzetükbe vezet mondván, hogy de ők ezt élvezik ezt sokan csinálják is, de ettől még egészségtelen. Akár mentálisan is.
    Amúgy evvel szerintem ellent mondasz magadnak amikor azt írtad, hogy nincs mentális betegség. Minek nevezzük ha a testi betegséged hajlandó vagy a halálig kitolni egy mentális döntésből fakadóan? Költői kérdés, ne firtassuk. Függőség legtöbbször, vagy lustaság, ami megint mentál..vagy lelki. Beletörődés a sorsba stb.

    A beszúrás az a jab, needle, piszkálódás, odaszólás.

    Nagyon kényelmes ez a nem vesszük a filozófiát vita alapnak, mert akkor jogosan nézhetünk mindenkit hülyének aki annak az útján vet fel kérdéseket és próbál kimeneteleket találni egy szituációra.

    Hisz a bizonyíték csak kézzelfogható lehet mondja ezt a tudomány, ami csak a tudomány álltal előírt recept szerint hajlandó befogadni a bizonyítékokat. Rgo minden ami "tudományon kívüli" a tudomány számára bizonyíthatatlan, tehát a tudománynak mindig igaza van. Kb erre lukadsz ki mindig érzésem szerint.

    Nem tetszik hogy a retorikába is ennyire bele akarod erőltetni a tudományt és összekevered a bizonyítást az érveléssel.

  • bibor19732022. július 24., vasárnap 17:59

    " Igen ha csak kokainosokat ismer akkor a szociális életére nem lesz negatív hatással. De a testire garantáltan." Na de az meg nem biztos, hogy negatív hatás igazából, mondtad te: "A halállal egyáltalán nem biztos hogy elvesztesz mindent, max elvesztesz mindent amire azt hitted, hogy a minden." És mielőtt meg meghalna, addig még minden jó neki, amíg megvan a következő adag.

    "az egészség az csak objektív szemszögből vizsgálandó." - miért pont az egészség? Mi alapján sikerült ezt kiválasztani? Van köze hozzá a tudománynak? Amit ne keverjünk ide szerinted?
    Szerintem meg legyen vitathatlan, hogy minden csak objektív szempontból vizsgálandó.

    De mondjuk akkor az egészség egy objektíve nagyon fontos dolog, ebben egyet tudunk érteni?
    És befolyásolhatja szerencse/balszerencse? Néha? Legalább egyetlenegyszer a világtörténelemben?

    "Amúgy evvel szerintem ellent mondasz magadnak amikor azt írtad, hogy nincs mentális betegség. "
    Hol írtam?
    Erre gondolsz?
    "Vagy nem fontos, vagy el tudja az illető kerülni, nem?"
    Ez a ti logikátok követése (ami fontos, az nem a szerencsén múlik) és a te (szerintem korrekt) szerencse definíciód használata (szerencse=amire nincs ráhatásod), amivel abszurd állításokig jutunk el.
    Ezzel azt írtam, hogy meglátásom szerint azt mondod (te mondod), hogy ha van is mentális betegség (vagy bármilyen), az nem lehet igazán fontos az életben, vagy el lehet kerülni. Ezért kérdeztem rá, hogy ez most fontos vagy nem fontos?

    Hát nem tudom, ez piszkálódás-e. Csak utólag eszembe jutott (konkrétan megláttam a jobb sávban asszem...), hogy volt ez a hasonlatod, hogy az autóbalesetnek is lehet pozitív következménye (a szerencse szót itt talán rosszul használtam kettővel feljebb, a kokainfüggőség azért nincs kívül a tetteiden teljesen) - és hát akkor a kokainfüggőségnek is lehet az egész életedet pozitívan meghatározó következménye. És akkor a végére odaírtam önálló, de valamelyest kapcsolódó gondolatként (hogy nagyképű legyek, hogy vannak gondolataim).

    " összekevered a bizonyítást az érveléssel."
    Ez nem kizárt. Bár szerintem az érvelésnek egy része a bizonyítás, mert ha semmit sem bizonyítasz azzal, amit mondasz, akkor az állításodról nem mondhatod sem azt, hogy igaz, sem azt, hogy hamis, és itt már rögtön az állítás megfogalmazásánál is tartunk (hogy vagy igaz, vagy nem). Az érvelés az, hogy állítasz valamit és megpróbálod alátámasztani (bizonyítani).
    De lehet, hogy nem ugyanazokat a fogalmakat használjuk és ezt nagyon nehéz lenne kibogozni. Nem biztos, hogy nyerünk vele.
    Nekem az a bajom ezzel, amit itt írtál:
    "Asszem nem tudod lekövetni, én meg nem írom le elég pontosan (nem tudom, hogy lehet-e) hogy mikor írok ember szemszögből (értsd gyakorlati) és mikor filozófiaiból) "
    Hát válassz kérlek egy szemszöget és onnan írj.

    "Az a baj, hogy amikor te ezt mondod “az igazán fontos dolgokat nem befolyásolja a szerencse” te arra gondolsz, hogy az adott emberen múlott minden, hisz számodra a szerencse definíciója az, hogy nem lehetett rá hatással. De attól még ha mondjuk isten úgy akarta, akkor semmi köze nem volt a szerencsének hozzá mert providencia volt, viszont az ember akivel történik elképzelhető, hogy jó eséllyel továbbra se tudta befolyásolni annak megtörténését. Ez volt a legfőbb pontom számodra, ami miatt nem érted, hogy miről beszélek, mert nem ugyan azon a szinten (ha egózni akarok),"
    És még erre visszatérve: ha egózni akarok, itt igazat mondtál, de mégsem egóztál, hanem szerény voltál.
    Amennyiben az eredeti állításban a szerencsébe nem tartozik bele az eleve elrendeltetés vagy egy felsőbb erő beavatkozása, akkor tényleg igaz (is lehet), viszont akkor V posztjának az a része dől meg, hogy a downswingek egyszer véget érnek és nem számíthatunk semmiféle hosszútávú ev-hez konvergálásra sem a pókerben. Nem lehet szerintem azzal érvelni, hogy a pókerbe nem avatkoznak be szerencsén kívüli felsőbb erők, de minden másba az életben igen.

  • Gizdalord2022. július 25., hétfő 03:06
    avatar

    Nem tudom, hogyan tudod egy teljesen más topic teljesen más érvelési rendszerébe belekeverni azt amit 3 kérdéskörrel arrébb beszéltünk.

    Beszéltünk arról, hogy van e élet a halál után (nagyon leegyszerűsítve) ahol én FELVETETTEM!, hogy mi van ha....

    Erre ezt, amikor az totálisan irreleváns mert orvosi állapotról beszélünk fölhozod mint valami amit én állítok, kijelentek, úgy vélem és mindemellett valamilyen leap of logic-al ide beilleszthető, amikor a vizsgódás ténye itt totál más.

    Nem is olvasom el a többit sorry. Annyira parttalan ez az egész.

    Vagy direkt teszed a hülyét, vagy direkt értesz full félre, vagy annyira másik dimenziókba autózunk, hogy lehetetlen az érdembeli kommunikálás köztünk.

    Sry

  • bibor19732022. július 25., hétfő 19:39

    Szerintem a halál ténye és az egyén orvosi állapota nem totál más - nem is ugyanaz, ezért is írtam, csak már gondolom nem olvastad:-), hogy a halálig meg az ő érzete szerint jól van, mert lövi magát.

    De én is arra jutottam, hogy ez parttalan, szóval megvan a common ground:-)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!