Ez az írás alapvetően azoknak szól, akik már elég jól keresnek a játékkal ahhoz, hogy felmerüljön bennük az is, hogy otthagyják jelenlegi munkahelyüket és csak a játékból éljenek meg. Egy ilyen ember fejében – különösen a döntést megelőző hetekben – nagyon sok kérdés fogalmazódik meg, melyekre nem árt helyesen válaszolni...

A versenypóker nagyon nehéz tud lenni. Teljesen mindegy mennyire vagyunk jók, számolnunk kell azzal, hogy hosszú-hosszú időszakok is jöhetnek amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretnénk. Még a legjobb élő játékosok is néha hónapokon, akár éveken keresztül is nagyobb eredmény nélkül tengődnek. Ezekkel az ínséges időszakokkal nem könnyű megbirkózni, ha nem megfelelő a mentális hozzáállásunk.

Mint azt mindannyian nagyon jól tudjuk a póker manapság nem csupán reneszánszát éli, hanem népszerűbb, mint valaha is volt! A televízión kapcsolgatva lassan túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egymást érik a sportcsatornákon a pókerközvetítések, melyeken napszemüveges, baseball-sapkás profikat láthatunk, amint azok a világ legszebb tájainak egyikén csatáznak dollár-százezrekért. Néha viccelődnek, néha komoly arcot vágnak, máskor az asztal mellett futkározva örülnek és végül zsebreteszik a nagy pénzt. Nagyon úgy tűnik, hogy ezen embereknek még a szomszéd csatornán a labda mellé rúgó, viszonylag jól megfizetett magyar „profi” focistáknál is könnyebb az élete. Csábító, ugye?

Minden póker játékosnak megvan a saját fejlődési útvonala. A játékstílus változására, fejlődésére felállítható egy általános séma. Nézzük meg ezeket a korszakokat kicsit részletesebben.