6 kalap modell - a piros kalap

Szerző: Wudan2014. június 19., csütörtök 08:44

Megismerkedhetünk a piros kalappal, ami az érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolkodásmódot mutatja be.

A pókeres mentális tréner, Wudan sorozatának 2. része következik. Az 1. részt, vagyis a fehér kalap modellt itt olvashatjátok.


Piros kalap
: érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolkodás


Azonnal bele is vágunk a közepébe. Mikor a piros kalap van rajtunk az érzéseinket fejezzük ki a gondolatainkkal.  Nagyon más ez, mint az objektív tényekre, informatív szempontokra való odafigyelés.


Például, ha negatívan látjuk a körülöttünk levő világot, az életünket, vagy pesszimisták vagyunk, rég óta meglévő negatív sémák fogságában létezünk, akkor ez a gondolkodásmód nagyon is része lesz mindennapi gondolatainknak, érzéseinknek, következtetéseinknek. Miközben azt hisszük, hogy szabadon - jól átlátva a helyzetet - gondolkodunk, méghozzá realistán, valójában a negatív sémánk rabjai vagyunk, sebzettségünk beszél belőlünk, kishitűségünk, önbizalomhiányunk, elfogultságunk, korábbi sérüléseink, irreális elvárásaink szólalnak meg belőlünk.


Másképp gondolkodunk akkor, ha jól érezzük magunkat, úgymond jól vagyunk, és megint másképp, ha rosszul.


Képesek vagyunk feltöltődni, és nagy célokat megálmodni, kitűzni magunk elé. Mostantól napi 8 órát grindelünk majd, és mellette még 4 órát tanulunk is, mert annyira elszántak vagyunk és annyira meg akarjuk váltani a világot..., és ezt el is hisszük magunknak! De aztán jön az első olyan session, ami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, ahol utolér a badbeat és máris elmegy a kedvünk az egésztől. Eszünk ágában sincs a vereségeink után még energiát is fektetni a fejlődésbe vagy a játék folytatásába, inkább a könnyed kikapcsolódást, vagy a sebeink nyalogatását választjuk.


Éppen ezért iszonyúan fontosak az ÍROTT tervek és a célok hogy LÁSSUK, miért küzdünk! És a meggyőződéseinkre is szükség van, hogy kitartsunk célunk mellett még ilyen állapotban is!


Pedig maga a siker továbbra is ugyanúgy érhető el,  ha kellő mennyiségű időt és energiát fektetünk bele, huzamosabb ideig. Tehát a gondolataink tárgya nem változik meg csak az érzésink változnak meg a dologgal kapcsolatban (Adott esetben a pókerrel kapcsolatban). És az eredményorientált szemlélet is ezt a folyamatot erősíti: ha nyerünk, szuper jók vagyunk, királyok, császárok, istenek... és élvezzük, imádjuk a játékot. Ha veszítünk, akkor meg gyűlölünk mindent és mindenkit, akinek köze van kicsit is a veszteségünkhöz, de legfőképp magát a játékot és persze az ellenfelünket, aki nyert.


Ide kapcsolódóan egy érdekes kérdést vet fel az is, hogy vajon:




Mindenre az optimista gondolkodás a „gyógymód”?!

Biztos sokan rájöttünk már arra, hogy a pozitív gondolatok milyen jelentős pozitív változást hozhatnak az életünkben. De biztos vagyok abban is, hogy sokan tapasztaltuk már azt is, hogy a kezdeti lelkesedés után, negatív események bekövetkeztével „kijózanodtunk” és esetleg visszatértünk a kissé pesszimista, óvatos, földön járó szemléletünkhöz. Úgy gondolom, hogy a helyes megoldás a kettő között van valahol félúton. Mármint az optimista és a pesszimista szemléletmód között. Amikor megtervezünk egy cselekvést, kitűzünk egy nagyobb célt magunk elé, akkor igenis fontos, hogy lássuk a buktatókat, a nehézségeket, a realitásokat, hogy rajta is veszíthetünk!


Hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem 100%-osan biztos, hogy sikerülni fog célba érni (mert mondjuk akár nem is a megfelelő, nekünk való célt hajszoljuk). Ha realistán (némi pesszimizmussal fűszerezve) állunk a tervezési fázishoz, akkor jó előre felkészülhetünk olyan eseményekre is, amik nem lesznek túl pozitívak az utunk során. De mivel tudunk rólunk, és felkészülünk rájuk, már nem fognak derült égből villámcsapásként érni. Lesz olyan, hogy nagyratörő célként szépen lépkedni szeretnénk felfelé a különböző limiteken, legalább 40BI bankroll-lal. Szuper, de időről időre nem hogy előre fogunk haladni, hanem megtorpanhatunk, illetve a bankroll-unk is csúnyán elkezdhet megcsappanni. De ha tudjuk, hogy akkor nincs mást tenni, mint visszalépni, és újjáépíteni a bankroll-unkat, és majd később újból nekifeszülni a magasabb limitnek, akkor nagyobb esélyünk lesz a sikerre. Mintha csak „ész nélkül” toljuk, nem foglalkozunk a bankroll managment-tel, már csak 5-10BI van a limitre, de még mi mindig optimisták vagyunk, és bizakodunk, várjuk a csodát!



Szóval a tervezés fázisában érdemes lehet kicsit reálisabban, a negatív eshetőségekre is felkészülve szemlélni a dolgokat!


Viszont! A kivitelezés során a pesszimistább gondolkodásról átválthatunk az optimistább gondolkodásmódra. Mert az optimista hozzáállás, ami erősíti hitünket, kitartásunkat a cselekvés fázisában, megint csak a realitásokhoz visz közelebb. (Hiszen sokszor sokkal többre vagyunk képesek, mint amit önmagunkról gondolunk, csak az életünket behálózó önkorlátozó folyamatok miatt szűk résen keresztül látjuk önmagunkat és a világot – pedig a tehetségből, lehetőségekből bőségesen rendelkezésünkre áll). Ha tudjuk, hogy veszélyek is leselkednek ránk (a tervezés fázisából), de van hitünk, van önbizalmunk, hogy megtaláljuk a helyes utat, (ahogy már nagyon sokszor megtettük életünk során...) segíthet a céljaink elérésében. Segíthet olyan plusz erőforrásokhoz jutni, amit nem érnénk el pesszimistán gondolkodva.


Meggyőződések:

„a kemény munka meghozza gyümölcsét”


Van egy terület, amit nem befolyásolnak a pozitív illetve negatív gondolataink, érzelmi állapotaink hullámzásai. És ez a terület a saját tapasztalatainkon, következtetéseinken alapuló meggyőződéseink! Ha meg vagyunk győződve valaminek a helyességéről, fontosságáról, akkor is képesek vagyunk ennek megfelelően cselekedni, ha rossz kedvünk van, vagy nincs alapvetően kedvünk semmihez, és nem csak akkor, ha minden „happy” körülöttük és bennünk. A meggyőződéseink viszont nem keverendők össze az elveinkkel, ideáljainkkal! Hiszen ezek „csak” a fejünkben léteznek, de a meggyőződéseinkhez már tapasztalatok, élmények is társulnak, úgymond „már meggyőződtünk róla”. Például az életünk során, ha valamibe komoly energiát fektettünk és sikert értünk el, meggyőződésünkké válhat, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Ahogy az is meggyőződésünk lehet, hogy ha csak a mának élünk, és nem teszünk semmit a „holnapért”, akkor az életünk se fog jelentősen megváltozni. Tehát nagyon fontos, hogy legyenek meggyőződéseink, hogy ne csak az aktuális hangulatunknak megfelelően lássuk a világot, és tudjunk (vagy éppenséggel ne tudjunk) cselekedni.


Ha meggyőződésünk, hogy pókerben először el kell sajátítani a kellő technikai tudást, hand-eket kell elemezni, koncepciókat kell megérteni, játéktervet, játékstratégiát kell kialakítani, fórumokon érdemes kérdéseket feltenni, ha bizonytalanok vagyunk... és mindemellett sok-sok hand-et le kell játszanunk, hogy az elméleti tudásunk a gyakorlatban is használható legyen egyre rutinosabban, gyorsabban... Szóval, ha meggyőződéssel tudjuk, hogy a kemény munka vezet az áhított sikerhez, akkor is hajlandóak leszünk pókerezni, vagy az elmélettel foglalkozni, ha épp nem leszünk a motiváltságunk csúcsán, esetleg lustának érezzük magunkat.



Megbocsátás:


" segíthet, ha ugyanarra a helyzetre vonatkozóan más érzéseink jelennek meg a gondolkodásunk által"

Például biztos nagyon sokszor haragudtunk már az ellenfeleinkre, mikor nyertek ellenünk, elvitték a pénzünket, zsetonjainkat. Aztán sokszor próbálhattuk a tilt-et úgy kezelni, hogy nem vettünk tudomást az ilyen helyzetekről, elfojtottuk a haragunkat, igyekeztünk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna – kisebb nagyobb sikerrel.


Ami hatalmas segítségünkre lehet még, hogy ha ugyanarra a helyzetre vonatkozóan más érzéseink jelennek meg a gondolkodásunk által. De! Ha például a megbocsátás folyamatán keresztül nézzük ezt a helyzetet, akkor tudni fogjuk, hogy bosszúvágy, a harag egy szükséges lépcsőfok. Elnyomhatjuk, de akkor nem jutunk el a megbocsátásig, és nem is tudunk teljességében továbblépni, ha fájdalom formájában megjelent a veszteség. De tudatosíthatjuk is: hogy igen, jelen van bennünk a harag, mert vesztettünk! Viszont a másik is csak egy játékos, és mi is sokszor voltunk már az ő helyében, ahol épp mi voltunk szerencsések. Vagy meghoztunk egy rossz döntést, és mégis nyerni tudtunk... Az ellenfelünk is csak a pillanatnyi legjobb tudása szerint cselekedett, nem rossz ember, nem az ellenségünk, csak a játék során az ellenfelünk, ahol az ő érdekei ütköznek a mi érdekeinkkel. Szóval nem kell nyilván örülni, ha veszítünk, de megbocsáthatjuk ellenfelünknek azt az arcátlanságot, hogy merészelni nyert ellenünk. :)



Összefoglalás: ebben a részben a piros kalapot vettük kicsit szemügyre. Vagyis az érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolkodásmódot. Szó esett arról, hogy másképp látjuk a világot, ha épp jókedvűek és optimisták vagyunk és megint másképp, ha rosszkedvűek és pesszimisták. És ez utóbbi sokszor megtépázhatja motivációnkat. Ilyenkor lehetnek segítségünkre a meggyőződéseink. Megtudhattuk, hogy bár remek dolog az optimizmus, néha egy kis realitáshoz vezető pesszimizmusra is szükségünk lehet, leginkább a tervezés fázisban. Míg a kivitelezés során inkább többlet optimizmusra van szükségünk, hogy higgyünk magunkban.


Bevezető a harmadik cikkhez: következő részben a fekete kalap kerül bemutatásra  – de nevezhetném fekete levesnek is. Vagyis egy gondolkodásmód ami a nehézségeket, megfontoltságot, körültekintést, lehetséges tévedéseinket hangsúlyozza ki. Szól lesz többek között a pókerjátékosról, mint élő rendszerről; az egyensúly fontosságáról; és kitérünk a vészforgatókönyvek fontosságára is.


Elküldöm ismerősömnek