A póker, mint pénzszerzési forma - Mikor válhatok már profivá?

Szerző: Kanrich

2007. 08. 06 04:08

Mint azt mindannyian nagyon jól tudjuk a póker manapság nem csupán reneszánszát éli, hanem népszerűbb, mint valaha is volt! A televízión kapcsolgatva lassan túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egymást érik a sportcsatornákon a pókerközvetítések, melyeken napszemüveges, baseball-sapkás profikat láthatunk, amint azok a világ legszebb tájainak egyikén csatáznak dollár-százezrekért. Néha viccelődnek, néha komoly arcot vágnak, máskor az asztal mellett futkározva örülnek és végül zsebreteszik a nagy pénzt. Nagyon úgy tűnik, hogy ezen embereknek még a szomszéd csatornán a labda mellé rúgó, viszonylag jól megfizetett magyar „profi” focistáknál is könnyebb az élete. Csábító, ugye?

Hazánkban – úgy vélem elsősorban a fentieknek, illetve Korda György sajátos, érzelmekkel átitatott közvetéseinek köszönhetően – egyre többen kezdtek el pókerezni. A kezdő játékosokkal beszélgetve számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az értelmesebb játékosok igen hamar felismernek két dolgot:

A póker nem szerencsejáték, legalábbis hosszú távon semmi esetre sem az, érzik azt, hogy fejlődéssel, odafigyeléssel egyre jobbak lehetnek.
A póker idővel akár a megélhetésük forrása is lehetne, sőt, sokan nem titkoltan vállalják is azt, hogy elsődleges céljuk, hogy idővel profi játékossá váljanak.

A második ponttal kapcsolatban megmondom őszintén, hogy – bár bólogatok – magamban mindig azt gondolom, hogy annak az esélye, hogy a beszélgetőpartnerem valóban profi legyen, konvergál a nullához! A félreértések elkerülése végett nem azért gondolom ezt, mert a beszélgetőtársamat butának, vagy rossz matematikai képességekkel megáldott embernek gondolom, hanem azért, mert tudom, hogy a kezdetektől eljutni odáig, hogy valaki stabilan, nagyobb összegeket nyerő játékos legyen a mai mezőnyben nagyon nehéz!

Nézzük, mi szükséges ahhoz, hogy valakiben – idővel – komolyabban is felmerüljön, felmerülhessen a profivá válás gondolata:

Megszállottság a póker iránt – akiben nincs meg az igazi szenvedély a játék iránt, aki nem élvezi, ha „lejátszotta” ellenfelét, abból szerintem sosem lesz profi. Másként megfogalmazva, az a játékos, aki jobban élvez egy mozit, vagy jobban szeret televíziót nézni, mint pókerezni, abból nem lesz profi.
Elegendő szabadidő a napi munka/tanulás mellett - az az ember, akinek a normál napi munkája már eleve elveszi minden szabadidejét, abból hogyan is lehetne határozott időn belül profi? Ennek megfelelően az a személy, aki pl. valamelyik élelmiszer-kereskedelmi hálózatunk regionális igazgatójaként dolgozik, és a nap 12-14 órájában rohangál az üzletek között, ne nagyon tápláljon hamis reményeket.
Az adott személy ne keressen túl jól jelenlegi munkájával – nos, igen, ez bizonyára furcsán hangzik a Kedves Olvasónak, de én úgy vélem, hogy ez is lényeges, hiszen a profivá válásnál az egyik fő motiváció bizony a pénz. Ha a játékos már meglévő munkájával, vállalkozásával is igen jól keres, akkor az egyik legfontosabb ösztönző elem bizony eltűnik.
Az adott személy egy bizonyos fokon értsen a matematikához és logikusan gondolkodjon.
Partnere, élettársa megértse célját, és a pókerre ne lenézően tekintsen. A játékos partnere támogató kell, hogy legyen, hiszen egyébként csak állandó hadakozás lesz a játék témája, melyre vagy a póker megy rá, vagy a kapcsolat. (Sőt, bizony a függetleneknek, divatos szóval élve a „szingliknek” – véleményem szerint legalábbis – több esélyük van profivá válni.)
Az adott személy már nem csupán a pókerben, hanem az életben is képes kezelni a negatív napokat. Egy rosszabb széria, egy pechesebb nap hatására nem kerül „TILT”-re.

A fentiek mellett még ösztönözhetik, illetve a profivá válás folyamatát gyorsíthatják a következők is:

A játékos nem szereti a munkahelyét.
A játékos nem szereti a kötöttségeket, azt hogy meghatározott időben kell felkelni, meghatározott időre be kell érnie.
A játékos nem szereti azt, ha irányítják, nem kedveli a főnökét.
A játékos úgy érzi, a normál munkája testileg (nehéz fizikai munka) vagy lelkileg (stresszes munkahely) hamarosan tönkreteszi.
A játékos nem látja azt „normál” munkájában, hogy azzal meghatározott időn belül elérheti céljait (gondolok itt akár egy új, szebb, nagyobb lakás megvételére, akár arra, hogy a ranglétrán feljebb lépjen).
A játékos szereti a kényelmet, nem szeret naponta tömegközlekedéssel/dugóban ülve munkába járni.

A fentieknek megfelelően igen sok tényezőnek kell együtt megvalósulnia ahhoz, hogy valakiből záros határidőn belül profi lehessen. A fentiek mellett természetesen alapvető az, hogy játékostársunk olyan embertípus legyen, aki kitartó, a bukásokat is könnyen el tudja viselni és fel is tud állni azok után, fontos az, hogy tisztában legyen az alapvető matematikai, illetve valószínűség-számítási elvekkel.

Ha a fentiek teljesülnek, és a játékos egyébként még nyerő is (ez sem mellékes :-)), úgy tisztán kell látnia azt, hogy bizony profi pókeresként is sok nehézséggel kell szembenéznie majd (ezekről, illetve ezek leküzdéséről a következő cikkben írunk majd).

Fontold meg a profivá válást, ha…

Összesen már legalább 1.000.000 millió leosztást lejátszottál,
legalább az utolsó 300.000 leosztáson keresztül lényegesen jobb órabért sikerült elérned, mint a munkahelyeden,
a pókert abban az esetben is élvezetesnek, legalábbis egy „nem unalmassá váló” elfoglaltságnak találod, ha 4 napig egyfolytában napi legalább 8 órát játszottál,
az adott téten való folyamatos játékhoz legalább 50 full buy-in áll a rendelkezésedre (mely összeget eddigi pókerezéseddel teremtettél elő), ezen felül pedig legalább 2 évre elegendő megtakarításod van (hidd el a lényeg az, hogy nyugodtan ülhess le játszani, amihez erős pénzügyi háttér kell!),
már játszottál annyit, hogy tudd, a póker bizony egy hullámvasút, illetve tudod magadról, hogy lelkileg el tudod viselni ezeket a hullámvasutakat anélkül is, hogy egy lenne egy folyamatos, fix havi bevételt jelentő munkahelyed! Készen állsz például arra, hogy pozitívan tekints a pókerre akkor is, ha a hónap első 7 napja után akkora mínuszban vagy, mint amekkora a mostani havi fizetésed? Készen állsz arra, hogy egy ilyen eset után a 8. napon nyugodtan kezdj el játszani?
Van benned némi üzleti véna és megértetted, hogy a póker olyan mint egy „business” melyben folyamatosan a profit maximalizálása a cél, minden lehetséges eszközzel,
készen állsz arra, hogy életritmusod bizonyos mértékben megváltozzon. Számodra nem okoz problémát az éjszakázás, sőt bioritmusod gyorsan tud alkalmazkodni a gyakori „időzónaváltozásokhoz” (értsd: ha pl reggel 10-ig van jó parti, akkor képes vagy reggel tízig játszani, majd nyugodtan elaludni).

A fent leírtak talán egy picit óvatos és konzervatív játékos tanácsai, melyekre néhányan talán azt mondják, hogy: „Miért várjak ilyen sokáig? Az utolsó 20.000 leosztás alatt másfélszer annyit nyertem, mint a fizetésem, hosszú távon csak jobban járhatok, ha minden időmet a játéknak, a tanulásnak szentelhetem” – talán igazuk van, pontosabban talán néhányuknak igazuk van. De én figyelmeztetem a Kedves Olvasót, ne egy hónap eredményéből, ne 20.000 leosztásból induljunk ki, mert az még nagyon rövid táv!

A cikk végén mindenki számára azt tanácsolom, hogy gondolja át többször is, mielőtt felmond azért, hogy profi pókeressé váljon! Igenis, egy nagy döntésről van szó, semmiképpen ne vágjunk bele bizonytalanul, úgy, hogy nem gondoltunk át mindent!

Végezetül, érdekességképpen egy kis összehasonlítás, mely alapján megtudhatjuk, hogy havi pókerkeresetünk alapján – függően attól, hogy milyen limiten játszunk és azon mekkora BB/100-at csinálunk, mely országok havi átlagkeresőit előzzük meg! A profi pókeres esetében is bruttó havi jövedelemről beszélünk, melyből még gondoskodnia kell a nyugdijáról, egészségbiztosításáról és egyebekről. (Figyelem, az egyes országok átlagkeresetei esetében bruttó 2005-ös adatokról van szó, a nettó adatok nem állnak rendelkezésemre!)