Először is, a cikk eredeti címe az lett volna, hogy: „Segítség! Döntöttem! Pókerprofi lettem!”. Ezt a címet azonban átírtam, mert oly sokan – az én véleményem szerint teljesen alaptalanul – csak azt titulálják profinak, akik nagyon magas alapon játszva naponta ezer-dollárok sorsáról döntenek. Tudjátok mit? Ezt a vitát most hagyjuk, inkább még az esélyt sem adom meg, hogy ilyen lényegtelen dologgal kapcsolatban feleslegesen vitatkozzunk. Beszéljünk arról a pókeresről – teljesen mindegy, hogy milyen alapon játszik – aki munkája után leülve a számítógépéhez jobb órabért képes elérni a játékkal, mint a munkájával, ergó teljesen természetes módon felmerül benne, hogy „Mi a fenéért dolgozok, amikor sokkal jobban kereshetnék, ha csak a pókerrel foglalkozom?” Az alábbi cikk sok szempontból egy kiegészítése a korábbi "Mikor válhatok már profivá" című cikknek.
Bár minden jelenlegi közgazdasági ismeretem szerint azt a megoldást kell választani, ahol időegység alatt többet kereshetünk, ennek ellenére azt mondom, érdemes megfontolni a döntést több szempontból is.
Első és legfontosabb dolog, hogy lássuk azt, hogy a jelenleg munkánkkal elért jövedelem bizony a jövőben növekedni fog, előbb-utóbb céges telefonhoz, fizetett albérlethez, céges autóhoz juthatunk, vagyis amikor összehasonlítjuk a munkánkkal elért jövedelmet a pókerrel elért jövedelemmel, akkor érdemes ezzel a „növekménnyel” is számolnunk! Jó, jó, persze, nem is kell mondanod, tudom! A pókerben természetesen ugyanúgy benne van ez a növekmény, hiszen ha több időt tudunk vele foglalkozni, ha tapasztaltabbak leszünk, akkor jobb BB/100-at érünk el, magasabb alapokra juthatunk, ergó növelhetjük az órabérünket! Vegyük azonban figyelembe, hogy ezt a „növekményt” jóval nehezebb megbecsülni, mint a normál munkánk esetében, hiszen ott azért könnyebben prognosztizálható, hogy mikor kapjuk a következő fizetésemelést, és mikor lesz már meg végre az a nyavalyás céges Astra, amivel majd bármikor ingyen kimehetünk a tengerpartra, vagy az Alpokba...Ja, és míg el nem felejtem: ha egy tipikus budapesti multi irodájában dolgozunk, számoljuk be, hogy egy csomó juttatásról kell majd lemondanunk: étkezési jegy/fizetett telefonszámla/internetutalvány/üdülési csekk stb. Igazából először csak akkor fog feltűnni ezek hiánya, amikor az első hónapban nem kapod meg őket. Nem nagy pénzek, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ezzel is számoljunk.
Új bekezdésbe írom, de az előzőhöz tartozik az a kérdés, hogy „amennyiben most otthagyom a munkahelyem, de esetleg nem jön be a számításom, akkor vajon mennyi pénzzel vesznek vissza?”. Annak érdekében, hogy ez jobban érhető legyen itt arra, gondolok, hogy miután felmondasz és elkezdesz csak a játékkal foglalkozni, de valamilyen ok miatt nem válik be a számításod, akkor vajon két év múlva visszatérve mennyivel maradsz le a volt kollégáidtól? Ugyanannyival kezdesz majd, mint amikor felmondtál? Nos, ez érdekes kérdés, de én azt gondolom, hogy valahol a két összeg között lesz az a bér-csomag, amit kapni fogsz, hiszen - akármennyire is máshogy kellene lennie – az egyik determináló tényező a bér megállapításánál az életkor, kérdés azonban, hogy az adott munkakörnél ez mennyire számít.
Közgazdasági értelemben nehéz számszerűsíteni, de vegyük figyelembe azt is, hogy a feladott munkával akár egy jövőbeni vezetői pozícióról mondunk le! Neked mennyit ér az „presztizs” szemponból, hogy azt mondhatod öltönyben: „Én egy menő cégnél dolgozok és ilyen-olyan vezető vagyok.” Talán nevetségesnek hangzik ez sokaknak a mai pénz-orientált világban, de azt tényként kell megállapítanunk, hogy bármennyit is keresel a pókerrel, annak társadalmi megítélése és elismertsége igen kétséges. Érdemes ezen is elgondolkodni, ha egy jobb (pontosabban jól hangzó) munkahelyet akarunk feladni.
Szintén nehéz „pénzben” megítélni, és persze mindenkinél más értéket képvisel az is, hogy miután otthagytuk a munkahelyünket az életmódunk alapvetően meg fog változni. Neked mennyit ér az, hogy egész nap társaságban lehetsz (persze ez csak azokra vonatkozik, akik jól érzik magukat a munkahelyükön)? Mennyit érnek a közös reggelik vagy ebédek a kollégákkal, vagy azok a percek, amikor jókat röhögtök együtt? Megintcsak nevetségesen hangzik, de az ember alapvetően társasági lény, nem szeret hosszabb ideig magában lenni, márpedig ha a játékra akarunk koncentrálni (hiszen azért mondtunk fel), akkor számítsunk arra, hogy egyedül leszünk a szoba négy fala közé zárva és alig várjuk, hogy kimehessünk már valamerre.
Gondoljunk bele abba is, hogy a pókerezés hosszútávon alapvetően monoton dolog és ráadásul nincs benne semmilyen „alkotótevékenység”. Egy autószerelő mondhatja, hogy „az a jármű azért megy, mert én megcsináltam”, egy multi alkalmazottja pedig azt érezheti, hogy az egész évben megtett munkája eredményeképpen elismerik, hiszen oly sok újítást vezetett be, melyek a jövőben is a nevéhez fűzödnek. Tudom, tudom, biztosan ezen is mosolyogtok, de megintcsak, az ember alapvetően „alkotó” lény.
Nem volt szó még olyan dolgokról, mint a nyugdíj, az adózás, vagy a társadalombiztosítási ellátás. Anélkül, hogy most ebbe a kérdésbe jobban belemennénk, tudnunk kell, hogy ezen dolgokra is oda kell majd figyelnünk.
Jusson eszünkbe az is, hogy pókeresként sokszor felborulnak majd az éjszakák a nappalokkal, nem lesz normális napirendünk, nem kell felkelni „legkésőbb 7:10”-kor! Mivel számos játékost ismerek, ezért biztosan mondhatom, hogy a legtöbbeknél gondot okoz a folyamatos csúszás: van amikor épp nappal vannak fent, máskor meg nappal alszanak. Erre azért vigyázhatunk, érdemes kötött időpontokra programokat tennünk, vagy fixre beállítani az ébresztőórát egy bizonyos időpontra, máskülönben ismerőseink azt sem fogják tudni, hogy mikor kereshetnek bennünket...
Miután számolgattunk, és miután látjuk, hogy megfelelően hosszú statisztikai minta alapján tényleg nyerők vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy belevágunk, akkor az előzőek miatt én azt tanácsolom, hogy próbáljuk meg először, milyen érzés csak a játékból élni, és ha csak lehet vegyünk ki fizetetlen szabadságot mondjuk egy fél évre. Ha a számításaink bejöttek, továbbra is jól keresünk vele és tetszik a kártyás életmód, akkor 6 hónap után véglegesen is felmondhatunk.
A negatívumok említése mellett nem lenne teljes a cikk, ha nem írnánk pár pozitívumot is, hiszen azért abból is akad bőven. Alapvetően játékból élsz, márpedig ugye játszani is szeret az ember, olyan dologból élni pedig, amit nap mint szívesen csinálunk, nagyon jó érzés. Jó érzés az is, hogy szabaddá válunk. Nem kell felhívni a főnökünket, ha betegnek érezzük magunkat, vagy valami fontosat kell elintéznünk, akkor mehetünk el vásárolni, síelni, focizni, edzeni amikor akarunk. Ez pedig nagy pozitívum tud lenni, hiszen szervezhetjük úgy az életünket, hogy akkor menjünk például a városba elintézni az ügyeinket, amikor nincs dugó (hétvégén pedig még véletlenül sem megyünk majd ki síelni, mert minek menjünk akkor, amikor egyrészt drágább, másrészt meg még sokan is vannak). Ja, és még azt nem is mondtam, hogy onnan dolgozhatunk, ahonnan akarunk. Elegendő egy számítógép, ha úgy tartja kedvünk, akkor akár Indiából is játszhatunk majd...
Remélem a cikk nem sikerült túl negatívra. A célom inkább az volt, hogy – és még biztosan ki is hagytam néhány dolgot – rávilágítsak néhány dologra mielőtt ezt az igen fontos lépést meglépjük. Sok sikert mindenkinek a döntéshez!
A póker, mint pénzszerzési forma - Mikor válhatok már profivá?
Kiegyensúlyozott pókeres élet a profit maximalizálásáért
