Az elmúlt 24 órában:

  • Új tagok:Új tagok0
  • Tagok online:Tagok online55
  • Látogatók:Látogatók475
  • Új fórum posztok:Új fórum posztok1
  • Összes tag:Összes tag40220

Póker hírlevél

Információ versenyeinkről és exkluzív online póker ajánlatainkról!

Motiváció a mindennapokban és a pókerben

Szerző: Answ3r32015. november 16., hétfő 13:31

Daniel H. Pink, Motiváció 3.0 elméletét fogom bemutatni. „Az embernek három veleszületett pszichológiai szükséglete van: a kompetencia, az autonómia és a kötődés. Amikor ezek teljesülnek, akkor vagyunk motiváltak, produktívak és boldogok. Ha ezek hiányoznak, motiváltságunk, produktivitásunk és boldogságunk szintje meredeken zuhan.”

A legtöbbünk által ismert, külső motivációs tényezőket és a kevésbé ismert belső motivációs tényezőt vesszük szemügyre.
Az ember ösztönösen keresi az újdonságokat, és a kihívásokat, igyekszik kibővíteni és gyakorolni a képességeit, szeret felfedezni és tanulni. A belső motivációs tényező érzékenyebb, mint a többi. Csak megfelelő körülmények között működik.
A való életben sokkal összetettebb a viselkedésünk, mint ahogy azt a tankönyvekben tanítják. Illetve van egy erős és meghatározó gondolatom. A jelenleg rendelkezésre álló információk és tények, még mindig nincsenek összhangban a valósággal. Bármely területre is megyünk, még mindig óriási a szakadék, aközött amit tudunk, és aközött amit még nem is sejtünk.
A belső motiváció ösztönző hatással van a kreativitásra, viszont a külső, irányító jellegű motiváció gátolja azt. Más szóval a jobb agyféltekés, a modern gazdaságok alapjául szolgáló munkák esetén a külső motiváció alapelvei akár csökkenthetik is a teljesítményt.
A jutalmazás fura módon alakítja át a viselkedésünket. Egy érdekes, izgalmas feladatból munkát, a játékból pedig feladatot csinál. Továbbá képes a kreativitást és a becsületes magatartást is romba dönteni.
KÉP
Három kutató napokon át figyelt meg óvodásokat. Megkeresték azokat, akik a szabadidőben játék helyett a rajzolást választották. A kísérletben azt figyelték, hogyan hat a jutalmazás az élvezettel teli tevékenységre. Három csoportba osztották a gyerekeket. Az első csoportba tartozó gyerekeknek díszes oklevelet ígértek a rajzolásért. A második csoportba tarozó gyerekek nem tudtak arról, hogy a rajzolást követően meglepetés ajándékot kapnak. A harmadik csoportba tartozó gyerekek nem kaptak ajándékot. A kutatók a gyerekeket így figyelték meg, és a következőre lettek figyelmesek. A meglepetés díjazottak és a díj nélküliek ugyanolyan lendülettel és élvezettel rajzoltak, mint a kísérlet előtt. Az első csoportba tartozó gyerekek, akik várták, és meg is kapták jutalmukat, elvesztették az érdeklődésüket, és rövidebb ideig rajzoltak, mint máskor. Két hét elég volt ahhoz, hogy a játékból számukra munka legyen. Látható tehát, hogy a feltételhez kötött jutalom hozott ilyen eredményt.
A külső motivációs tényező, mint a jutalmazás, az adott jutalmazásig működik, viszont a jutalom megvonását követően az alany rosszabbul teljesít azoknál is, akik soha nem kaptak jutalmazást. Amikor egy külső jutalmazási eszközt használunk, az egyén elveszíti a belső érdeklődését. Bizonyos szempontból hasonlíthatnám akár a kokainhoz a külső motivációs eszközt.
Az 1950-es években Abraham Maslow megkérdőjelezte, hogy mi emberek, olyan primitívek lennénk, mint az állatok, akik kerülik a büntetést, és keresik a pozitív ingereket.
Dogules McGregor volt az első, aki 1960-ban átemelte Maslow néhány elgondolását az üzleti világba. McGregor cáfolta azt az elvetést, miszerint az ember alapvetően lusta, és a kívülről jövő jutalmazás és büntetés nélkül vajmi keveset csinálna.
Egy másik kutatásból kiderült, hogy ha egy kreatív tevékenység során jutalommal ösztönzik az egyént, akkor lassabb idő alatt teljesíti a feladatot, mint akit nem jutalmaznak. A jutalom, természeténél fogva, szűkíti a látókörünket. Ez akkor válik hasznunkra, ha egyenes út vezet a megoldáshoz.
Veszélyes játékot játszik az, aki jutalmazni akar egy eredendően érdekes, kreatív vagy nemes feladatot, és teszi ezt úgy, hogy nem ismeri a motiválás sajátos tudományát. Ilyen esetekben a feltételhez kötött jutalmazás általában többet árt, mint használ. Ha figyelmen kívül hagyjuk, az emberi motiváció mélyebb elemeit, korlátozzuk a lehetőségeinket.
Továbbá a pénz beszennyezi a nemes cselekedetet, és háttérbe szorítja az emberek természetes vágyát arra, hogy valami jót tegyenek. Emiatt sincs pénzbeli jutalmazás pl. a véradásért.
Gondolhatnánk, amikor egy magatartás negatív következményekkel jár, annak visszatartó ereje van, de az esetek többségében, ahol az erkölcsi kötelezettség szerepet játszik a folyamatban, ott a büntetés kiszorítja a jó magatartást.
Mikor egészséges önkéntesek agyát vizsgálták szkennerrel, hogy lássák agyuk működését olyan esemény közben, mikor pénzt nyerhetnek, de veszíthetnek is, azt vették észre, hogy ha esélyük volt arra, hogy nyerjenek, akkor a nucleus accumbens, vagyis az örömszerző központja az agynak erős agyi aktivitást mutatott. Tehát nagy jutalom esetében nagy mennyiségű dopamin áramlott az agynak ebbe a részébe.
És így lett a póker kokainja a Spin & Go.
Számukra azért fontos ez, mert ez a folyamat magyarázza a függőséget. Hasonló agyi reakciókat vált ki egy beígért pénzjutalom és egy adag kábítószer is. A függőséget okozó jutalmak torzíthatják az ítélőképességünket is. Ha egy jutalom ígéretével lázba hozzuk az embereket, akkor ők nem jobb, hanem éppen hogy rosszabb döntéseket hoznak.
A jutalom és a büntetés hét végzetes hibája:
1. Elnyomja a belső motivációt.
2. Csökkenti a teljesítményt.
3. Rombolja a kreativitást.
4. Háttérbe szorítja a jóra való törekvést.
5. Csalásra, kerülő utakra, erkölcstelen magatartásra csábít.
6. Függővé tesz.
7. Támogatja a rövid távú gondolkodást.
Azonban adódhatnak olyan körülmények, amikor érdemes használnunk külső motivációs tényezőt.
A rutinfeladatok esetében, amik nem igényelnek kreativitást és nem is érdekesek, a külső jutalom adhat úgy ösztönzést, hogy nem okoz károsodást.
A külső jutalom jobb, ha váratlan, tehát érdemesebb nem feltételhez kötni, hanem azt a feladat után adni. Egy olyan feladatban, ahol a kreativitásnak fontos szerepe volt, a csoport az a része teljesített jobban, akik a jutalmat a feladat után, „ajándékként” kapták.
A pozitív visszajelzés, és a dicséret a legmegfelelőbb ajándék, amit adhatunk, hiszen ez erősíti a belső motivációt, ami nagyon fontos. Minél konkrétabb a visszajelzés, annál hatásosabb.
A pókeres életünkben is hasznosak lehetnek az eddig említettek, hiszen magunkat sem érdemes feltételhez kötött jutalmazásokkal motiválni, inkább előre nem meghatározott módon a feladat elvégzése után gondolkozni azon, hogy mit érdemlünk, azért mert kitartóak voltunk, de még hatékonyabb lehet, ha csoporton belül rászoktatjuk egymást, arra hogy az erőfeszítéseket őszintén elismerjük, nem az eredményt dicsérni, hanem az eredményhez szükséges erőfeszítést tanulást, és kitartást elismerni. Ha látjuk, hogy a csoporttársunk lejátszotta a kellő mennyiséget az adott héten, gratuláljunk neki a kitartásáért. Úgy gondolom ezt mi is vissza fogjuk kapni, és pozitív irányba viszi a kapcsolatot és a teljesítményt is.
Az embernek veleszületett, belső motivációja az, hogy önálló legyen, önmagát irányítsa, és kapcsolatban legyen másokkal. És amikor ez a motiváció felszabadul, az ember többre képes és teljesebb életet él.
A belső motivációtól hajtott emberek általában többet érnek el, mint „jutalomvadász" társaik, de, sajnos, ez rövidtávon nem mindig igaz. Valójában a külső jutalom hajszolása gyors eredményekhez vezethet. A gond csak az, hogy ezt a fajta hozzáállást nehéz fenntartani. És egy adott tevékenység mesteri szintű elsajátításához sem járul hozzá, pedig éppen ez a hosszú távú siker kulcsa.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a legsikeresebb emberek nem közvetlenül a hagyományos értelemben vett sikerre hajtanak. Keményen dolgoznak, és kitartanak a nehéz időkben is, mert megvan bennük a vágy, hogy maguk irányítsák az életüket, hogy megismerjék a világot, amiben élnek, és hogy valami maradandót alkossanak.
A ROWE ötlete a Best Buy kiskereskedelmi lánc két egykori HR-esének, Cali Resslernek és Jody Thompsonnak a fejéből pattant ki. Egy ROWE-munkahelyen nincs blokkolóóra. Az emberek akkor jönnek-mennek, amikor akarnak. Nem kell egy bizonyos időpontra bemenniük, sőt be se kell menniük. Csak végezzék el a munkájukat. Nőtt a produktivitás. Csökkent a stressz. És bár ketten nem tudtak megküzdeni a hirtelen jött szabadsággal, ezért inkább felmondtak, Gunther mégis úgy döntött, hogy a cég ezután is ROWE marad.
Ha teljesül ez az alapkövetelmény, attól kezdve a pénz már nem igazán van hatással a teljesítményre és a motiváltságra. Aki ROWE cégnél dolgozik, az kisebb valószínűséggel vált munkahelyet csak azért, mert máshol évi 10 ezer vagy akár 20 ezer dollárral többet ígérnek és ugyanúgy, aki pókerrel megkeres egy olyan összeget, ami a szükségleteit kielégíti, és azon felül még bizonyos vágyait is meg tudja vásárolni, nem fog visszamenni dolgozni egy kötött állású munkahelyre.
Alaptermészetünk része a kíváncsiság és az önirányítás. Ha 14 vagy 43 évesen passzívak és tehetetlenek vagyunk, az nem azért van, mert ilyen a természetünk. Ott már valami elállította az alapbeállításainkat.
Az önállóság érzése óriási hatással van az egyéni teljesítményre és viselkedésre. A legújabb magatartás-tudományi tanulmányok egy csoportja szerint az önálló motivációnak számos pozitív hozadéka van: mélyebb elvi megértés, jobb osztályzatok, nagyobb kitartás az iskolában és a sportban, magasabb produktivitás, kisebb esély a kiégésre, magasabb szintű mentális egészség.
A három kutató azt találta, hogy azok az alkalmazottak voltak elégedettebbek a munkájukkal, akiknek a főnöke támogatta az önállóságot.
Tehát ha azon gondolkozol, hogy feladd-e a munkahelyed, és főállásban folytasd a pókert, és már csak egy isteni jelre vártál, hogy meghozd a döntést, akkor érdemes figyelembe venni, hogy ezzel az életmóddal egy alapvető feltétel teljesül ahhoz, hogy kiválóan tejesíts.
Az emberben él a vágy, hogy valami számára fontos dologban egyre jobb és jobb legyen, annak mesterévé váljon.
Játék közben az ember élvezi az öncélú, vagyis „autotelikus élményt". Az autotelikus élmény során a cél az önmegvalósítás, és a jutalom maga a tevékenység.
Ami a legfontosabb, hogy a flow-ban, vagyis ebben az autotelikus élményben, tökéletes fedésben van az, amit meg kell tenni, és az, amit meg tudunk tenni. A feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz. Csak egy-két fokkal haladja meg az egyén éppen aktuális képességeit, így pont a szükséges kis fizikai és szellemi erőfeszítés lesz a legédesebb jutalom. Ez az egyensúly olyan mértékű koncentráltságot és elégedettség érzést generál, hogy az könnyedén felülmúl minden más, hétköznapibb élményt. A flow-ban az ember olyannyira a pillanatban él, és annyira kezében érzi az irányítást, hogy az idő- és térérzékelés, sőt az öntudat is kikapcsol. És persze az egyén tökéletesen önálló.
A Microsoft, a Patagonia és a Toyota is rájött arra, hogy növelni tudják a produktivitást és a dolgozói elégedettséget, ha olyan flow-barát körülményeket teremtenek, amelyek támogatják a mesteri szint elérésére tett erőfeszítéseket.
Az Egyesült Államok ipari vállalatainál dolgozó, 11 ezer tudós és mérnök bevonásával készült felmérés eredményeiből kiderült, hogy a szellemi kihívás iránti vágy - vagyis az a belső késztetés, hogy mesteri szinten elsajátítsunk valami új és érdekes dolgot - a produktivitás legjobb fokmérője. A belső motivációtól hajtott tudósok jelentősen több szabadalmi kérelmet nyújtottak be, mint azok, akiket elsősorban a pénz motivált, még úgy is, hogy folyton ellenőrizték a ráfordított időt és energiát.
Olyan típusú feladatokat adnak az embereiknek, ami nem túl nehéz, de nem is túl könnyű. A „munkahelyi” frusztráció egyik forrása, hogy gyakran nincs átfedésben az, amit a dolgozónak el kell végeznie, és az, amit el tud végezni. Ha a kötelezettségei meghaladják a képességeit, szorong, ha pedig a feladat nehézsége elmarad a képességeitől, unatkozik.
Amy Wrzesniewski és Jane Dutton kórházi takarítóknál, nővéreknél és fodrászoknál vizsgálta ezt a jelenséget. Azt tapasztalták, hogy a kórházi takarítók közül néhányan, ahelyett, hogy csak a minimálisan szükséges munkákat végeznék el, új feladatokat is vállaltak. Például beszélgettek a páciensekkel, vagy segítettek a nővéreknek. Ezek a feladatok már nagyobb elmélyülést igénylő munkák voltak, és ezek hatására nőtt a takarítók elégedettsége, illetve kezdték többre becsülni saját képességeiket. Még a kevés önállóságot adó munkakörökben is megtalálhatjuk a szakmai kihívást. A szakmai igényességre való törekvés során alapvető szükség van flow-ra. De a flow önmagában nem garantálja, hogy mesterévé válunk valaminek, mert a két fogalom más-más időhorizonton mozog.
Növeld póker közben a teljesítményed azáltal, hogy kalibrálod a játékot. Ezalatt azt értem, hogy ha úgy érzed, hogy túl nagy kihívás 18 asztalon játszani, akkor ne erőltesd, törekedj arra, hogy élvezd, amit csinálsz, így mindig szívesebben fogsz leülni játszani, tehát ebben az esetben csökkentsd annyira az asztalszámot, hogy még mindig maradjon némi kihívás, de épp annyi, hogy közben azt élvezni tudd.
Rendkívül magas színvonalú teljesítményre képes az, aki önállóan dolgozik a mesterré váláson. De még többre viszik azok, akik mindezt egy magasabb cél szolgálatában teszik.
Miért ültél le pókerezni? Hogy meglegyen az adott mennyiség egy nap? Így a motiváltságod feltételezhetően nem lesz túl nagy, bár ha a többi tényező rendben van, még így is teljesíteni fogod.
Ha azért ülsz le játszani, mert szeretnéd javítani a mai nap a játékodnak egy részét, vagy ha azért ülsz le játszani, mert a póker egy olyan eszköz számodra, amivel az álmodat valóra váltod, akkor már magasabb lehet a motiváltságod, de azt mindenkinek magának kell tudnia, mi a magasabb rendű cél.
A legfőbb motivációt a feladat szabadsága, a kihívás értéke és célja jelenti.
Nem kell, hogy mindennap hibátlanul teljesítsünk. Inkább keressük a javulás apró fokmérőit. Néha még a legerősebb belső motivációval rendelkező ember is megakad.
1. Ne feledjük, hogy az elszánt gyakorlásnak egyetlen célja van: javítani a teljesítményt. Ha valaki éveken át hetente egyszer eljár teniszezni, nem fog fejlődni, hiszen mindig ugyanazt csinálja - mondta Ericsson. - Az elszánt gyakorlás arról szól, hogy változtatni kell a teljesítményünkön, mindig új célokat kell kitűzni magunk elé, és meg kell erőltetni magunkat, hogy mindig egy kicsivel többet érjünk el.
2. Ismételni, ismételni, ismételni! Fontos az ismétlés. A legjobb kosarasok a csapatedzés végén nem 10 büntetőt dobnak még, hanem 500-at.
3. Keressük az állandó, kritikus visszajelzést! Ha nem tudjuk, hogyan teljesítünk, azt sem fogjuk tudni, min kell javítani.
4. Koncentráljunk szigorúan arra a területre, ahol segítségre van szükségünk! Sokan azt gyakorolják, amiben már jól teljesítenek - mondja Ericsson -, de csak azok lesznek egyre jobbak, akik azt gyakorolják, amiben gyengék."
5. Készüljünk fel rá, hogy a folyamat szellemileg és fizikailag is kimerítő lesz! Ezért van az, hogy csak kevesen szánják rá magukat, de éppen ezért eredményes.
- Ha nagyon küszködünk, tegyünk egy kísérletet a Stickk-kel (www. stickk.com), ahol nyilvánosan vállaljuk egy cél teljesítését, és ha ez nem sikerül, fizetnünk kell egy meghatározott összeget egy barátnak, egy jótékonysági vagy éppen nem jótékonysági szervezetnek.
- Készítsük el mi magunk a saját teljesítmény-ellenőrzésünket. Mégpedig így: Találjunk ki célokat - főként tanulási célokat, de jól jöhet néhány teljesítménycél is -, majd minden hónapban hívjuk be magunkat az irodánkba, és értékeljük magunkat! Hogy boldogulunk? Hol vagyunk elmaradásban? Milyen eszközökre, információra vagy támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy jobban teljesítsünk?
- Vegyünk néhány üres kártyalapot! Az egyik kártyára írjuk rá a választ a következő kérdésre: „Mi az, ami miatt reggel kikelek az ágyból?" A kártya hátoldalára írjunk egy másik választ, amelynek a kérdése így szól: „Mi tart ébren éjszaka?" A válasz legfeljebb egy mondat legyen!
Ha nem tetszik a válasz, amit írtunk, dobjuk el a kártyát, és próbálkozzunk újra egészen addig, amíg olyasmit vetünk papírra, amivel már együtt tudunk élni! Majd olvassuk el, mit írtunk! Ha mindkét válasznak van értelme, és ad valamilyen iránymutatást, legyen ez az iránytűnk!
Időről időre vegyük elő, hogy lássuk, igazak-e még.
- Ne fogadjunk el semmilyen szabványosított, előre gyártott „edzéstervet”. Készítsünk magunknak egy olyat, amit a saját igényeinkhez és edzettségi szintünkhöz szabunk.
- Kérdések, amelyek kizökkentenek a megszokott szellemi kerékvágásból: Mit tenne most a legjobb barátod? Szándékosan hibáztál, de még magadnak sem mered bevallani? Mi a legegyszerűbb megoldás? Hogyan cselekedne most a példaképed?
- Írd fel egy lapra, hogyan próbáltak rávenni téged a számodra kedves személyek, pl. a nagymamád, egy tevékenység elvégzésére, amikor még kicsi voltál. Ezek érzelmileg erősen hatnak rád, így ha ezeket felidézed magadban a tevékenység elvégzése előtt, hamarabb rá tudod venni magad.
- Teremtsünk, olyan környezetet ahol szívesen dolgozunk.
- Dolgozzunk úgy, hogy az még élvezhető legyen, de legyen benne kihívás.
- Valami magasabb rendű célért dolgozzunk.
Forrás: Daniel H. Pink, Motiváció 3.0
A legtöbbünk által ismert, külső motivációs tényezőket és a kevésbé ismert belső motivációs tényezőt vesszük szemügyre.

Az ember ösztönösen keresi az újdonságokat, és a kihívásokat, igyekszik kibővíteni és gyakorolni a képességeit, szeret felfedezni és tanulni. A belső motivációs tényező érzékenyebb, mint a többi. Csak megfelelő körülmények között működik.

A való életben sokkal összetettebb a viselkedésünk, mint ahogy azt a tankönyvekben tanítják. Illetve van egy erős és meghatározó gondolatom. A jelenleg rendelkezésre álló információk és tények, még mindig nincsenek összhangban a valósággal. Bármely területre is megyünk, még mindig óriási a szakadék, aközött amit tudunk, és aközött amit még nem is sejtünk.

A belső motiváció ösztönző hatással van a kreativitásra, viszont a külső, irányító jellegű motiváció gátolja azt.
Más szóval a jobb agyféltekés, a modern gazdaságok alapjául szolgáló munkák esetén a külső motiváció alapelvei akár csökkenthetik is a teljesítményt.

A jutalmazás fura módon alakítja át a viselkedésünket. Egy érdekes, izgalmas feladatból munkát, a játékból pedig feladatot csinál. Továbbá képes a kreativitást és a becsületes magatartást is romba dönteni.


Három kutató napokon át figyelt meg óvodásokat. Megkeresték azokat, akik a szabadidőben játék helyett a rajzolást választották. A kísérletben azt figyelték, hogyan hat a jutalmazás az élvezettel teli tevékenységre. Három csoportba osztották a gyerekeket. Az első csoportba tartozó gyerekeknek díszes oklevelet ígértek a rajzolásért. A második csoportba tarozó gyerekek nem tudtak arról, hogy a rajzolást követően meglepetés ajándékot kapnak. A harmadik csoportba tartozó gyerekek nem kaptak ajándékot. A kutatók a gyerekeket így figyelték meg, és a következőre lettek figyelmesek. A meglepetés díjazottak és a díj nélküliek ugyanolyan lendülettel és élvezettel rajzoltak, mint a kísérlet előtt. Az első csoportba tartozó gyerekek, akik várták, és meg is kapták jutalmukat, elvesztették az érdeklődésüket, és rövidebb ideig rajzoltak, mint máskor. Két hét elég volt ahhoz, hogy a játékból számukra munka legyen. Látható tehát, hogy a feltételhez kötött jutalom hozott ilyen eredményt.

A külső motivációs tényező, mint a jutalmazás, az adott jutalmazásig működik, viszont a jutalom megvonását követően az alany rosszabbul teljesít azoknál is, akik soha nem kaptak jutalmazást. Amikor egy külső jutalmazási eszközt használunk, az egyén elveszíti a belső érdeklődését. Bizonyos szempontból hasonlíthatnám akár a kokainhoz a külső motivációs eszközt.

Az 1950-es években Abraham Maslow megkérdőjelezte, hogy mi emberek, olyan primitívek lennénk, mint az állatok, akik kerülik a büntetést, és keresik a pozitív ingereket.

Dogules McGregor volt az első, aki 1960-ban átemelte Maslow néhány elgondolását az üzleti világba. McGregor cáfolta azt az elvetést, miszerint az ember alapvetően lusta, és a kívülről jövő jutalmazás és büntetés nélkül vajmi keveset csinálna.
Egy másik kutatásból kiderült, hogy ha egy kreatív tevékenység során jutalommal ösztönzik az egyént, akkor lassabb idő alatt teljesíti a feladatot, mint akit nem jutalmaznak. A jutalom, természeténél fogva, szűkíti a látókörünket. Ez akkor válik hasznunkra, ha egyenes út vezet a megoldáshoz.

Veszélyes játékot játszik az, aki jutalmazni akar egy eredendően érdekes, kreatív vagy nemes feladatot, és teszi ezt úgy, hogy nem ismeri a motiválás sajátos tudományát. Ilyen esetekben a feltételhez kötött jutalmazás általában többet árt, mint használ. Ha figyelmen kívül hagyjuk, az emberi motiváció mélyebb elemeit, korlátozzuk a lehetőségeinket.

Továbbá a pénz beszennyezi a nemes cselekedetet, és háttérbe szorítja az emberek természetes vágyát arra, hogy valami jót tegyenek. Emiatt sincs pénzbeli jutalmazás pl. a véradásért.

Gondolhatnánk, amikor egy magatartás negatív következményekkel jár, annak visszatartó ereje van, de az esetek többségében, ahol az erkölcsi kötelezettség szerepet játszik a folyamatban, ott a büntetés kiszorítja a jó magatartást.

Mikor egészséges önkéntesek agyát vizsgálták szkennerrel, hogy lássák agyuk működését olyan esemény közben, mikor pénzt nyerhetnek, de veszíthetnek is, azt vették észre, hogy ha esélyük volt arra, hogy nyerjenek, akkor a nucleus accumbens, vagyis az örömszerző központja az agynak erős agyi aktivitást mutatott. Tehát nagy jutalom esetében nagy mennyiségű dopamin áramlott az agynak ebbe a részébe.

És így lett a póker kokainja a Spin & Go.

Számukra azért fontos ez, mert ez a folyamat magyarázza a függőséget. Hasonló agyi reakciókat vált ki egy beígért pénzjutalom és egy adag kábítószer is. A függőséget okozó jutalmak torzíthatják az ítélőképességünket is. Ha egy jutalom ígéretével lázba hozzuk az embereket, akkor ők nem jobb, hanem éppen hogy rosszabb döntéseket hoznak.

A jutalom és a büntetés hét végzetes hibája:

1. Elnyomja a belső motivációt.
2. Csökkenti a teljesítményt.
3. Rombolja a kreativitást.
4. Háttérbe szorítja a jóra való törekvést.
5. Csalásra, kerülő utakra, erkölcstelen magatartásra csábít.
6. Függővé tesz.
7. Támogatja a rövid távú gondolkodást.

Azonban adódhatnak olyan körülmények, amikor érdemes használnunk külső motivációs tényezőt.

A rutinfeladatok esetében, amik nem igényelnek kreativitást és nem is érdekesek, a külső jutalom adhat úgy ösztönzést, hogy nem okoz károsodást.

A külső jutalom jobb, ha váratlan, tehát érdemesebb nem feltételhez kötni, hanem azt a feladat után adni. Egy olyan feladatban, ahol a kreativitásnak fontos szerepe volt, a csoport az a része teljesített jobban, akik a jutalmat a feladat után, „ajándékként” kapták.

A pozitív visszajelzés és a dicséret
a legmegfelelőbb ajándék, amit adhatunk, hiszen ez erősíti a belső motivációt, ami nagyon fontos. Minél konkrétabb a visszajelzés, annál hatásosabb.

A pókeres életünkben is hasznosak lehetnek az eddig említettek, hiszen magunkat sem érdemes feltételhez kötött jutalmazásokkal motiválni, inkább előre nem meghatározott módon a feladat elvégzése után gondolkozni azon, hogy mit érdemlünk, azért mert kitartóak voltunk, de még hatékonyabb lehet, ha csoporton belül rászoktatjuk egymást, arra hogy az erőfeszítéseket őszintén elismerjük, nem az eredményt dicsérni, hanem az eredményhez szükséges erőfeszítést tanulást, és kitartást elismerni. Ha látjuk, hogy a csoporttársunk lejátszotta a kellő mennyiséget az adott héten, gratuláljunk neki a kitartásáért. Úgy gondolom ezt mi is vissza fogjuk kapni, és pozitív irányba viszi a kapcsolatot és a teljesítményt is.


Az embernek veleszületett, belső motivációja az, hogy önálló legyen, önmagát irányítsa
, és kapcsolatban legyen másokkal.

És amikor ez a motiváció felszabadul, az ember többre képes és teljesebb életet él.

A belső motivációtól hajtott emberek általában többet érnek el, mint „jutalomvadász" társaik, de, sajnos, ez rövidtávon nem mindig igaz. Valójában a külső jutalom hajszolása gyors eredményekhez vezethet. A gond csak az, hogy ezt a fajta hozzáállást nehéz fenntartani. És egy adott tevékenység mesteri szintű elsajátításához sem járul hozzá, pedig éppen ez a hosszú távú siker kulcsa.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a legsikeresebb emberek nem közvetlenül a hagyományos értelemben vett sikerre hajtanak. Keményen dolgoznak, és kitartanak a nehéz időkben is, mert megvan bennük a vágy, hogy maguk irányítsák az életüket, hogy megismerjék a világot, amiben élnek, és hogy valami maradandót alkossanak.

A ROWE ötlete a Best Buy kiskereskedelmi lánc két egykori HR-esének, Cali Resslernek és Jody Thompsonnak a fejéből pattant ki. Egy ROWE-munkahelyen nincs blokkolóóra. Az emberek akkor jönnek-mennek, amikor akarnak. Nem kell egy bizonyos időpontra bemenniük, sőt be se kell menniük. Csak végezzék el a munkájukat. Nőtt a produktivitás. Csökkent a stressz. És bár ketten nem tudtak megküzdeni a hirtelen jött szabadsággal, ezért inkább felmondtak, Gunther mégis úgy döntött, hogy a cég ezután is ROWE marad.

Ha teljesül ez az alapkövetelmény, attól kezdve a pénz már nem igazán van hatással a teljesítményre és a motiváltságra. Aki ROWE cégnél dolgozik, az kisebb valószínűséggel vált munkahelyet csak azért, mert máshol évi 10 ezer vagy akár 20 ezer dollárral többet ígérnek és ugyanúgy, aki pókerrel megkeres egy olyan összeget, ami a szükségleteit kielégíti, és azon felül még bizonyos vágyait is meg tudja vásárolni, nem fog visszamenni dolgozni egy kötött állású munkahelyre.

Alaptermészetünk része a kíváncsiság és az önirányítás. Ha 14 vagy 43 évesen passzívak és tehetetlenek vagyunk, az nem azért van, mert ilyen a természetünk. Ott már valami elállította az alapbeállításainkat.

Az önállóság érzése óriási hatással van az egyéni teljesítményre és viselkedésre. A legújabb magatartás-tudományi tanulmányok egy csoportja szerint az önálló motivációnak számos pozitív hozadéka van: mélyebb elvi megértés, jobb osztályzatok, nagyobb kitartás az iskolában és a sportban, magasabb produktivitás, kisebb esély a kiégésre, magasabb szintű mentális egészség.

A három kutató azt találta, hogy azok az alkalmazottak voltak elégedettebbek a munkájukkal, akiknek a főnöke támogatta az önállóságot.

Tehát ha azon gondolkozol, hogy feladd-e a munkahelyed, és főállásban folytasd a pókert, és már csak egy isteni jelre vártál, hogy meghozd a döntést, akkor érdemes figyelembe venni, hogy ezzel az életmóddal egy alapvető feltétel teljesül ahhoz, hogy kiválóan tejesíts. 


Az emberben él a vágy, hogy valami számára fontos dologban egyre jobb és jobb legyen, annak mesterévé váljon.

Játék közben az ember élvezi az öncélú, vagyis „autotelikus élményt". Az autotelikus élmény során a cél az önmegvalósítás, és a jutalom maga a tevékenység.

Ami a legfontosabb, hogy a flow-ban, vagyis ebben az autotelikus élményben, tökéletes fedésben van az, amit meg kell tenni, és az, amit meg tudunk tenni. A feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz. Csak egy-két fokkal haladja meg az egyén éppen aktuális képességeit, így pont a szükséges kis fizikai és szellemi erőfeszítés lesz a legédesebb jutalom. Ez az egyensúly olyan mértékű koncentráltságot és elégedettség érzést generál, hogy az könnyedén felülmúl minden más, hétköznapibb élményt. A flow-ban az ember olyannyira a pillanatban él, és annyira kezében érzi az irányítást, hogy az idő- és térérzékelés, sőt az öntudat is kikapcsol. És persze az egyén tökéletesen önálló.

A Microsoft, a Patagonia és a Toyota is rájött arra, hogy növelni tudják a produktivitást és a dolgozói elégedettséget, ha olyan flow-barát körülményeket teremtenek, amelyek támogatják a mesteri szint elérésére tett erőfeszítéseket.

Az Egyesült Államok ipari vállalatainál dolgozó, 11 ezer tudós és mérnök bevonásával készült felmérés eredményeiből kiderült, hogy a szellemi kihívás iránti vágy - vagyis az a belső késztetés, hogy mesteri szinten elsajátítsunk valami új és érdekes dolgot - a produktivitás legjobb fokmérője. A belső motivációtól hajtott tudósok jelentősen több szabadalmi kérelmet nyújtottak be, mint azok, akiket elsősorban a pénz motivált, még úgy is, hogy folyton ellenőrizték a ráfordított időt és energiát.

Olyan típusú feladatokat adnak az embereiknek, ami nem túl nehéz, de nem is túl könnyű. A „munkahelyi” frusztráció egyik forrása, hogy gyakran nincs átfedésben az, amit a dolgozónak el kell végeznie, és az, amit el tud végezni. Ha a kötelezettségei meghaladják a képességeit, szorong, ha pedig a feladat nehézsége elmarad a képességeitől, unatkozik.

Amy Wrzesniewski és Jane Dutton kórházi takarítóknál, nővéreknél és fodrászoknál vizsgálta ezt a jelenséget. Azt tapasztalták, hogy a kórházi takarítók közül néhányan, ahelyett, hogy csak a minimálisan szükséges munkákat végeznék el, új feladatokat is vállaltak. Például beszélgettek a páciensekkel, vagy segítettek a nővéreknek. Ezek a feladatok már nagyobb elmélyülést igénylő munkák voltak, és ezek hatására nőtt a takarítók elégedettsége, illetve kezdték többre becsülni saját képességeiket. Még a kevés önállóságot adó munkakörökben is megtalálhatjuk a szakmai kihívást. A szakmai igényességre való törekvés során alapvető szükség van flow-ra. De a flow önmagában nem garantálja, hogy mesterévé válunk valaminek, mert a két fogalom más-más időhorizonton mozog.

Növeld póker közben a teljesítményed azáltal, hogy kalibrálod a játékot. Ezalatt azt értem, hogy ha úgy érzed, hogy túl nagy kihívás 18 asztalon játszani, akkor ne erőltesd, törekedj arra, hogy élvezd, amit csinálsz, így mindig szívesebben fogsz leülni játszani, tehát ebben az esetben csökkentsd annyira az asztalszámot, hogy még mindig maradjon némi kihívás, de épp annyi, hogy közben azt élvezni tudd.

Rendkívül magas színvonalú teljesítményre képes az, aki önállóan dolgozik a mesterré váláson. De még többre viszik azok, akik mindezt egy magasabb cél szolgálatában teszik.

Miért ültél le pókerezni? Hogy meglegyen az adott mennyiség egy nap? Így a motiváltságod feltételezhetően nem lesz túl nagy, bár ha a többi tényező rendben van, még így is teljesíteni fogod.

Ha azért ülsz le játszani, mert szeretnéd javítani a mai nap a játékodnak egy részét, vagy ha azért ülsz le játszani, mert a póker egy olyan eszköz számodra, amivel az álmodat valóra váltod, akkor már magasabb lehet a motiváltságod, de azt mindenkinek magának kell tudnia, mi a magasabb rendű cél.

A legfőbb motivációt a feladat szabadsága, a kihívás értéke és célja jelenti.

Nem kell, hogy mindennap hibátlanul teljesítsünk. Inkább keressük a javulás apró fokmérőit. Néha még a legerősebb belső motivációval rendelkező ember is megakad.

1. Ne feledjük, hogy az elszánt gyakorlásnak egyetlen célja van: javítani a teljesítményt. Ha valaki éveken át hetente egyszer eljár teniszezni, nem fog fejlődni, hiszen mindig ugyanazt csinálja - mondta Ericsson. - Az elszánt gyakorlás arról szól, hogy változtatni kell a teljesítményünkön, mindig új célokat kell kitűzni magunk elé, és meg kell erőltetni magunkat, hogy mindig egy kicsivel többet érjünk el.

2. Ismételni, ismételni, ismételni! Fontos az ismétlés. A legjobb kosarasok a csapatedzés végén nem 10 büntetőt dobnak még, hanem 500-at.

3. Keressük az állandó, kritikus visszajelzést! Ha nem tudjuk, hogyan teljesítünk, azt sem fogjuk tudni, min kell javítani.

4. Koncentráljunk szigorúan arra a területre, ahol segítségre van szükségünk! Sokan azt gyakorolják, amiben már jól teljesítenek - mondja Ericsson -, de csak azok lesznek egyre jobbak, akik azt gyakorolják, amiben gyengék."

5. Készüljünk fel rá, hogy a folyamat szellemileg és fizikailag is kimerítő lesz! Ezért van az, hogy csak kevesen szánják rá magukat, de éppen ezért eredményes.
  • Ha nagyon küszködünk, tegyünk egy kísérletet a Stickk-kel (www. stickk.com), ahol nyilvánosan vállaljuk egy cél teljesítését, és ha ez nem sikerül, fizetnünk kell egy meghatározott összeget egy barátnak, egy jótékonysági vagy éppen nem jótékonysági szervezetnek.
  • Készítsük el mi magunk a saját teljesítmény-ellenőrzésünket. Mégpedig így: Találjunk ki célokat - főként tanulási célokat, de jól jöhet néhány teljesítménycél is -, majd minden hónapban hívjuk be magunkat az irodánkba, és értékeljük magunkat! Hogy boldogulunk? Hol vagyunk elmaradásban? Milyen eszközökre, információra vagy támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy jobban teljesítsünk?
  • Vegyünk néhány üres kártyalapot! Az egyik kártyára írjuk rá a választ a következő kérdésre: „Mi az, ami miatt reggel kikelek az ágyból?" A kártya hátoldalára írjunk egy másik választ, amelynek a kérdése így szól: „Mi tart ébren éjszaka?" A válasz legfeljebb egy mondat legyen!

Ha nem tetszik a válasz, amit írtunk, dobjuk el a kártyát, és próbálkozzunk újra egészen addig, amíg olyasmit vetünk papírra, amivel már együtt tudunk élni! Majd olvassuk el, mit írtunk! Ha mindkét válasznak van értelme, és ad valamilyen iránymutatást, legyen ez az iránytűnk!

Időről időre vegyük elő, hogy lássuk, igazak-e még.

- Ne fogadjunk el semmilyen szabványosított, előre gyártott „edzéstervet”. Készítsünk magunknak egy olyat, amit a saját igényeinkhez és edzettségi szintünkhöz szabunk.
- Kérdések, amelyek kizökkentenek a megszokott szellemi kerékvágásból: Mit tenne most a legjobb barátod? Szándékosan hibáztál, de még magadnak sem mered bevallani? Mi a legegyszerűbb megoldás? Hogyan cselekedne most a példaképed?
- Írd fel egy lapra, hogyan próbáltak rávenni téged a számodra kedves személyek, pl. a nagymamád, egy tevékenység elvégzésére, amikor még kicsi voltál. Ezek érzelmileg erősen hatnak rád, így ha ezeket felidézed magadban a tevékenység elvégzése előtt, hamarabb rá tudod venni magad.
- Teremtsünk, olyan környezetet ahol szívesen dolgozunk.
- Dolgozzunk úgy, hogy az még élvezhető legyen, de legyen benne kihívás.
- Valami magasabb rendű célért dolgozzunk.
Elküldöm ismerősömnek