A póker alaptétele (David Sklansky - A póker elmélete)

Szerző: D. Sklansky2008. május 09., péntek 02:22

Matematikából ismerhetjük az Algebra Alaptételét, illetve az Integrálszámítás Alaptételét. Így hát itt az ideje, hogy bemutassuk a Póker Alaptételét. A póker – hasonlóan a többi kártyajátékhoz – nem teljes információjú játék, ellentétben az olyan táblás játékokkal, mint a sakk, backgammon vagy a dáma. Utóbbi játékokban mindig látható, mit lép az ellenfelünk. A pókerben, ha minden játékos lapját láthatnánk minden pillanatban, akkor létezne egy precíz, matematikailag helyes játék az összes játékos számára. Ha bármely játékos eltérne az elméletileg helyes játéktól, az csökkentené várható nyereményét és növelné ellenfelei várható nyereményét.

Természetesen, ha láthatnánk az összes lapot, akkor nem létezne a póker, mint játék. A póker művészete abban rejlik, hogy kiegészítsük azokat a hiányos információkat, amelyekhez az ellenfelek licitjei és a látható lapok által jutunk. Ezzel egy időben meg kell próbálnunk megakadályozni ellenfeleinket abban, hogy többet megtudjanak a kezünkről, mint amennyit mi szeretnénk elárulni.

A fentiek elvezetnek minket a Póker Alaptételéhez:

Minden esetben, amikor eltérünk attól a játékmódtól, ahogyan akkor játszanánk, ha láthatnánk ellenfeleink lapjait, akkor ők nyernek és minden esetben, amikor pontosan úgy játszunk, mintha láthatnánk ellenfeleink lapjait, ők veszítenek. Megfordítva a dolgot: minden esetben, amikor az ellenfelek eltérnek attól, ahogy akkor játszanának, ha láthatnák a lapjainkat, akkor mi nyerünk és minden esetben, amikor pontosan úgy játszanak, mintha látnák lapjainkat, akkor mi veszítünk.

A Póker Alaptétele általánosan alkalmazható, amikor egy partiban egyetlen ellenfelünk maradt. Majdnem mindig alkalmazható a tétel akkor is, amikor több játékos érdekelt a bankban, bár ritka esetekben van ez alól kivétel, ezeket a fejezet végén bemutatjuk.

Mit jelent a Póker Alaptétele? Azt jelenti, hogy ha ellenfelünk valahogy ismerné a lapunkat, akkor létezne számára egy helyes játék. Például, ha egy draw póker játékban ellenfelünk láthatná, hogy nekünk kész flösünk van a csere előtt, akkor részéről a helyes játék az lenne, hogy bedobja ász párját licitünkre. Tartania hiba lenne, mégpedig különleges hiba. Ez alatt azt értjük, hogy ellenfelünk nem játszotta meg rosszul ász páros kezét, amikor tartotta tétünket, hanem egyszerűen csak eltért attól a módtól, ahogyan akkor játszott volna, ha láthatta volna lapjainkat.

A fenti példa a flös esetével teljesen nyilvánvaló. Igazából az egész tétel is magától értetődő, a szépségét az adja a dolognak, hogy alkalmazása sok esetben nem olyan szembetűnő. Előfordulhat, hogy a bankban lévő pénzösszeg akkora, hogy még abban az esetben is helyes lesz tartani a tétet, amikor láthatóan erősebb ellenfelünk keze, mint a miénk. Nézzük meg példákon keresztül, hogyan is működik a Póker Alaptétele.

Példa az Alaptételre

Tegyük fel, kezünk nem olyan erős, mint ellenfelünké, amikor licitálunk. Ellenfelünk tartja hívásunkat és végül veszítünk. Valójában azonban nem veszítettünk, hanem nyertünk! Hogyan? Úgy, hogy ellenfelünk helyes játéka természetesen az lett volna, hogy emeljen, ha ismerte volna lapjainkat. Ebből adódóan nyertünk, amikor nem emelt, és ha eldobta volna lapjait, akkor nagyon nagyot nyertünk volna.
A fenti példa még mindig túl nyilvánvalónak tűnhet a komoly fejtegetéshez képest, de ez az alapja néhány igazán kifinomult játéknak.

Tegyük fel, hogy limit nélküli hold’em-ben a következő lapokat tartjuk:

hj ht
   
Ellenfelünk lapja az alábbi: 

hk dq
 
A flop a következő:

hq c8 h7
   
Kivárunk, ellenfelünk nyit és mi tartjuk. A negyedik utca a káró ász és mi nyitunk, megpróbálván ászokat érzékeltetni. Ha ellenfelünk tudná mit tartunk, a helyes játéka az lenne, hogy annyit emel, amennyivel már túl drágává tenné, hogy a flösre vagy a sorra várjunk az utolsó lap előtt, így be kellene dobnunk lapunkat. Következésképpen, ha ellenfelünk csak tartja tétünket, akkor nyertünk. Nem csak azért nyertünk, mert viszonylag olcsón jutunk az utolsó laphoz, hanem azért mert ellenfelünk nem a helyes módon játszott. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg ellenfelünk bedobná lapját, akkor hatalmasat nyertünk, hiszen bedobta a kettő közül a jobbik lapot.

Jelen cikkünk idézet David Sklansky "A póker elmélete" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.
 

Sklansky
David Sklansky "A póker elmélete"

Elküldöm ismerősömnek