Tegyük föl például, hogy ötödik pozícióban ülünk, és lapjaink:

Úgy gondoljuk, hogy ha az elsõ négy játékos bedobta lapjait, a különbözõ színű ász-nyolcas az egyik leggyengébb kezdõkéz, amellyel megnyitnánk a bankot. Azonban miután az elsõ két játékos bedobta
lapjait, a harmadik játékos emel. A negyedik játékos kiszáll. Tartsuk a tétet A8 lapokkal? Ne! A minimális nyitó kombinációnál erõsebb lapokra van szükségünk ahhoz, hogy beszálljunk egy olyan partiba, amelyben egy ellenfelünk már érdekelt. Az ilyenkor szükséges lapok és a bank megnyitásánál érvényes minimum követelmények közötti hézagot hívja Sklansky a „résnek”, ami a körülményektõl függõen változik. (Ebben a helyzetben én csak akkor adnám meg a tétet, ha legalábbis egyszínû ász-király vagy ász-dáma lenne nálam.)

A rés-elv logikáját könnyû megérteni. Tekintsük a következõ két gondolatot:

1. Amikor egy bankot megnyitunk, hasznunk egy része abból fakad, hogy a többi játékos mind bedobja majd lapjait, és mi harc nélkül begyûjthetjük a vaktéteket és az alaptéteket. Miután valaki már megnyitotta elõttünk a bankot, hasznunknak ez a része szertefoszlik.

2. Az a játékos, aki elõttünk megnyitotta a bankot, korábbi pozícióban ül, és ezért (legalábbis elméletileg) erõsebb minimumkézre volt szüksége a nyitáshoz. Azonban elképzelhetõ, hogy ennél sokkal erõsebb lapokkal nyitott; ezt egyszerûen nem tudhatjuk. Így ha olyan lapokkal tartanánk a tétet, ami éppen elegendõ lenne a mi pozíciónkban a bank megnyitásához, akkor valószínûleg jócskán esélytelenebbek lennénk. Ennek kompenzálására olyan nagy banki esélyre lenne szükségünk, amit valószínûleg nem fogunk megkapni.

A szendvics-hatás ehhez az elvhez kapcsolódik. Tegyük föl, hogy egy aktív játékos emelt, a többiek elõttünk bedobták lapjaikat, és mi vagyunk utoljára soron. Ilyenkor minden információ a rendelkezésünkre áll, hogy kiszámolhassuk banki esélyünket, és meghozzuk a döntést. Azonban tegyük fel ehelyett, hogy valaki megnyitotta a bankot, mi következünk a licitálásban, és mögöttünk még több potenciálisan aktív játékos vár a sorára. Bármit is teszünk, közülük néhányan, vagy akár mindnyájan, beszállhatnak a bankba. Ilyenkor a sötétben tapogatózunk. Nem tudjuk, végül hány játékos lesz érdekelt a bankban, vagy – hisz még kerülhet sor emelésre – hogy valójában milyen banki eséllyel is számolhatunk. Egy szendvics két fele közé kerültünk, és akárcsak a rés-elv esetében, most is erõsebb lapokkal kell rendelkeznünk, hogy játszhassunk.

Jelen cikkünk idézet Dan Harrington és Bill Robertie "Versenystratégia, I. kötet" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.

Dan Harrington és Bill Robertie:
Versenystratégia, I. kötet