A több asztalos versenyek stratégiája (Ed Miller - Bevezetés a hold'em pókerbe) - I. rész

Szerző: Ed Miller2008. április 22., kedd 01:47

Ha megértették, hogyan kell játszani a limit nélküli készpénzes játékokat, a szatelliteket és a sit ’n gokat, nem lesz sok gondjuk a több asztalos versenyekkel sem. Mivel ezek tovább tartanak, mint az egyasztalos versenyek, több fázison mennek keresztül, és így több különböző stratégiát igényelnek. Azonban a legjobb stratégia minden egyes fázisban meglehetősen hasonló a készpénzes játékokban, a szatellitekben vagy a sit ’n gokban követendő legjobb stratégiához. Ebben a fejezetben sorra vesszük a korai és középső fázist, és megtárgyaljuk, hogy mi a legjobb stratégia az egyes esetekben. A következő, második részben pedig a buborék és díj fázis során követendő stratégiát vesszük át. (A szerző a verseny stratégiát negyvenszeres nagy vak indulózseton és 20 perces vakemelkedés mellett elemzi. Ez némileg eltér a napjainkra jellemző versenystruktúrától. Mindazonáltal a szerző jól rávilágít a különböző vak-, illetve zsetonszintek esetén követendő taktikára és sok hasznos tanáccsal szolgál a kezdő versenypókeresek számára. - a Póker Akadémia szerk. megjegyezése)

A korai fázis

Az olyan versenyeken, ahol nincs újravásárlás, nyilvánvalóan nincs újravásárlási fázis sem. Az ilyen versenyek a korai fázissal kezdődnek. A korai fázisban a zsetonok átlagos mennyisége a nagy vaktéthez viszonyítva meglehetősen nagy. Például egy versenyen lehet a kezdő zsetonmennyiség 1000 Vdollár, 10 és 25 Vdolláros vaktétek mellett. Így az átlagos zsetonmennyiség a nagy vaktét negyvenszerese. (Napjainkban többnyire 100BB zseton a kezdőstack nagysága egy átlagos versenyen. Így az ebben a részben leírtak hatványozottan igazak. - a Póker Akadémia szerk. megjegyzése). 

A korai fázis a készpénzes játékokhoz hasonlít. A pénzdíjak még messze vannak, így a zsetonok értéke nem sokat változik. A vaktétek zsetonjaink mennyiségéhez képest kicsik, akárcsak a készpénzes játékok esetében. A játékosok gyakran megadják a vaktétet, vagy kis emelésekkel operálnak, mint a készpénzes játékokban is.

Számítsunk rá, hogy a bankban általában öt vagy még több játékos érdekelt lesz, és mindenkinek elég zsetonja lesz ahhoz, hogy mind a négy licitkörben licitálhasson. Használjuk fel a készpénzes játékokban szerzett tudásunkat: játsszunk nagyon feszesen, és próbáljunk valakit csapdába csalni összes zsetonjával!

A verseny stratégiájának különleges vonásai a korai fázisban legtöbbször még nem kerülnek felszínre. Mint kezdőknek azt javaslom, hogy ezeket hagyják is teljesen figyelmen kívül! Ebben a fázisban játsszanak úgy, mintha készpénzes játékban vennének részt, és akkor nem lesz semmi probléma.

A korai fázis általában addig tart, amíg a vaktétek kétszer, háromszor vagy négyszer meg nem emelkednek. Amikor a vaktétek már elég nagyra nőttek ahhoz, hogy az átlagos zsetonmennyiség körülbelül a nagy vaktét tízszerese legyen, a verseny elérkezik a következő fázisba.

A középső fázis

A versenyek elején a játékosoknak általában közepes mennyiségű vagy sok zsetonjuk van, azonban a vaktétek elég gyorsan emelkednek ahhoz, hogy az átlagos játékosok hamarosan kevés zsetonnal rendelkezzenek. Ez a gyakorlat arra kényszeríti a játékosokat, hogy all-in menjenek, és megkockáztassák a kiesést. A fenti példában említett versenyen, ahol mindenki 1000 Vdollárral kezdett, a vaktétek 10 és 25 Vdollárról indultak; mondjuk húsz perc elteltével 25 és 50 Vdollárra, újabb húsz perc múlva pedig 50 és 100 Vdollárra nőnek. További húsz perc elteltével nagyságuk már 75 és 150 Vdollár lesz.

Ha a verseny száz résztvevővel indult, akkor 100.000 Vdollár van játékban. Az első óra elteltével mondjuk 20 játékos kiesik, így az egy főre jutó átlagos zsetonmennyiség 1250 Vdollár. Azonban a nagy vaktét 150 Vdollár, így az átlagos zsetonmennyiség alig több, mint a nagy vaktét nyolcszorosa.

Ekkor a korai fázis véget ér. Mindenki közepes mennyiségű zsetonnal indult, azonban mostanra a legtöbb játékosnak már kevés zsetonja van csak. Talán még az éllovasnak is kevesebb zsetonja van, mint 25 nagy vaktétnyi összeg.

Ez a fázis legjobban a szatellitekhez hasonlít. A pénzdíjak még mindig messze vannak, így a zsetonok értéke nem sokat változik. A készletek azonban sokkal kisebbek, mint ami egy tipikus készpénzes játékra jellemző. E fázis és a szatellitek között a legfőbb különbség az, hogy ilyenkor ellenfeleink általában nem játszanak olyan felelőtlenül. Közülük sokan megpróbálják őrizgetni zsetonjaikat, mivel nem akarnak kiesni, és „elpazarolni” azt az időt, amit arra szántak, hogy idáig eljussanak.

Ez a különbség értékesebbé teszi a vaktétek ellopását. Egy szatellitben általában érdemes elsődlegesen a „vár majd lecsap” stratégiát alkalmazni, és a vaktétek ellopását főként arra használni, hogy zsetonkészletünk méretét távol tartsuk a veszélyzónától. Egy több asztalos verseny középső fázisában azonban mindig keressük a vaktétek ellopásának lehetőségét, függetlenül attól, hogy mennyi zsetonunk van. Mivel ellenfeleink félnek a kieséstől, így ritkábban fogják emeléseinket tartani. Általában a lopás megbízhatóbb zsetonszerzési módszer lesz, mint „lecsapni” ellenfeleink gyenge kezeire.

A vaktétek a középső fázisban továbbra is könyörtelenül növekednek, egyre nagyobb nyomást gyakorolva a kevés zsetonnal rendelkező játékosokra. Ennek következményeként több játékos esik ki a játéknak ebben a fázisában, mint bármely más szakaszában.

Miután a legtöbb játékos kiesett, és a pénzdíjak már karnyújtásnyira vannak, a verseny elérkezik a következő fázisba.

Jelen cikkünk idézet Ed Miller "Bevezetés a hold'em pókerbe" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.

Ed
Ed Miller - Bevezetés a hold'em pókerbe

Elküldöm ismerősömnek