A buborék fázis

A legtöbb versenyen mindenki, aki eljut az utolsó néhány asztalig, díjat kap. Ezen asztalok száma függ a résztvevők számától. A fenti példában, ahol száz résztvevő volt, valószínűleg csak az a tíz ember kap díjat, aki az utolsó asztalig eljut. 

Ebben az esetben a buborék fázis akkor kezdődik, amikor már csak két asztal van, körülbelül 14-16 játékossal. Ennek a szakasznak a stratégiája némileg különleges, az eddig tárgyalt stratégiák közül leginkább mégis a sit ‘n go stratégiájára hasonlít.

A buborék fázisban a stratégiának két kulcseleme van:

1. A zsetonok gyorsabban változtatják értéküket. Attól függően, hogyan osztják ki a díjakat, 500 Vdollár egyeseknek többet érhet, mint másoknak, és sokkal többet érhet, mint a bankban lévő 500 Vdollár. Ez a tény olyan változásokat hoz a stratégiában, ami legjobban a sit ‘n go stratégiájához hasonlít. Azonban a díjstruktúra meglehetősen különböző.

Egy sit ‘n go versenyen a negyedik helyezett semmit nem nyer, a harmadik helyezett viszont jellemzően a nyereményalap 20 százalékát kapja meg. Így az, hogy valaki a harmadik hely helyett az első helyet szerzi meg (20 százalékról 50 százalékra, tehát 30 százalékkal nő a nyereménye), nem sokkal értékesebb, mint ha valaki a negyedik helyről a harmadikra lép elő (nulla százalékról 20 százalékra, azaz 20 százalékkal nő a nyereménye). Tehát ilyenkor önmagában az a tény, hogy díjazottak leszünk, sokat ér.

Egy több asztalos versenyen a legkisebb díj jellemzően a nyereményalapnak mindössze egy vagy két százaléka. Az első díj gyakran 30 százalék körüli. Így tehát az, hogy bekerülünk a díjazottak közé, nem ér túl sokat, komolyabb pénzdíjakra csak a legjobb helyezettek számíthatnak.

2. Sok versenyző, a csalódástól való félelmében, hogy kiesik a „buborékban”, nagyon óvatosan játszik. Különösen az olyan játékosok játszanak nagyon óvatosan, akiknek az átlagoshoz közeli mennyiségű zsetonjuk van. Azok a játékosok, akiknek a legkevesebb zsetonjuk van, tudják, hogy a vaktétek hatására ki fognak esni anélkül, hogy bármit nyernének, hacsak nem játszanak meg egy lapot. A legtöbb zsetonnal rendelkező játékosok pedig elveszíthetnek egy partit anélkül, hogy ezzel a kiesést kockáztatnák.

Azok a játékosok kezdenek a legfeszesebben játszani, akiknek átlagos mennyiségű zsetonjuk van. Ők tisztában vannak azzal, hogy jó eséllyel kapnak valamilyen díjat, ha egyetlen partit sem játszanak, azonban ha játszanak és veszítenek, azonnal kieshetnek, vagy zsetonjaik mennyisége nagyon megcsappanhat.

Néhányan ilyenkor lényegében minden lapkombinációt bedobnak, amíg biztonságosan el nem jutnak „a pénzhez”. Olyan jó lapokat is bedobnak, mint a TT vagy a AQ.Néhányan azt állítják, hogy még egy ász párt is bedobnának, csak hogy biztosítsanak maguknak egy díjat. Nem akarnak azzal a gondolattal hazamenni, hogy „Bolond voltam. Egyszerűen be kellett volna dobnom lapjaimat, és akkor nyertem volna valamit.”

A lényeg azonban a következő: ne a tizedik helyre hajtsunk! Ha még tizennégy játékos van versenyben, és nekünk van a kilencedik legnagyobb zsetonkészletünk, ne menjünk sündisznóállásba! Ha ezt tesszük, és minden a terv szerint alakul, nyerünk ugyan némi pénzt, de utolsóelőttiként vagy utolsóként zárjuk a versenyt. Valószínűleg így egy kis díjat nyerünk, ami a nyereményalap néhány százaléka.

Ha azonban ehelyett agresszíven játszunk, és ellopjuk azok vaktéteit, akik eltökélték, hogy lapjaik bedobásával mindenképpen eljutnak a nyereményekig, zsetonkészletünk nagyságát gyorsan feltornászhatjuk a kilencedik helyről a harmadik vagy a negyedik helyre. Azzal pedig akár egy nagy díjat is elnyerhetünk: a nyereményalap 10, 20 vagy akár 30 százalékát. 

Persze ez a stratégia némileg kockázatos; egyik lopási kísérletünket esetleg valaki megadja, és ilyenkor kieshetünk a buborék fázisban, de ki törődik ezzel? Amit ezzel veszítünk, mindössze a nyereményalap néhány százaléka, meg esetleg jó közérzetünk egy kis része.

Átlagos mennyiségű vagy sok zsetonnal támadjuk meg azon játékosok
vaktétjeit, akik megpróbálnak lapjaik bedobásával eljutni a pénzdíjakig!

Van néhány olyan helyzet, amikor érdemes megpróbálnunk belavírozni magunkat a díjazottak közé. Ez általában akkor fordul elő, amikor egy vagy két hely távolságra vagyunk már csak a pénzdíjaktól, túl kevés zsetonunk van ahhoz, hogy ellopjuk a vaktéteket, és néhány játékosnak hasonlóan kevés zsetonja van. Ilyenkor fő célunk legyen az, hogy túléljük a többi kevés zsetonnal rendelkező játékostársunkat, és nyerjünk egy szerény díjat!

Azonban normális esetben, ha van esélyünk eljutni a nagyobb pénzdíjakig, érdemes támadnunk a buborék fázisban. Ezzel sokkal többet nyerhetünk, mint amennyit veszíthetünk. Amikor eljutunk a pénzdíjakig, a verseny az utolsó fázisába lép.

A díj fázis

Bár sokan fellélegeznek, amikor bekerülnek a biztosan díjazottak közé, valójában ilyenkor még erősebben kell koncentrálnunk. A díj fázis stratégiailag összetettebb a verseny bármely más szakaszánál. Mivel az egymást követő helyezések egyre nagyobb díjakat nyernek, a szokásos banki esélyen alapuló döntések, amelyek a készpénzes játékokban olyan egyszerűnek tűnnek, meglehetősen nehézzé válnak. (A korábban tárgyalt esetek közül ehhez legközelebb a  sit ‘n go versenyek állnak.)
 
Mivel ez egy kezdőknek szóló könyv, itt elengedem a kezüket. Ebben a versenyekről szóló néhány oldalban nem mutathatom be a díj fázis bonyolult részleteit. A kérdéskör részletes tárgyalását megtalálják azokban a versenyekről szóló haladó könyvekben, amelyeket a „További irodalom” című fejezetben javaslok.

Ha kezdőként olyan gyakran eljutnak a díj fázisba, hogy szükségük van egy részletes stratégiára, akkor csak gratulálhatok Önöknek, mert nagyon gyorsan tanulnak.

Jelen cikkünk idézet Ed Miller "Bevezetés a hold'em pókerbe" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.