A védekezés művészete (Harrington - Versenystratégia, I. kötet)

Szerző: Dan Harrington2008. június 17., kedd 04:00

A következő cikkben arról lehet olvasni, hogy milyen eszközeink vannak, egy-egy igen agresszív, LAG játékstílusú ellenfél ellen. A következő két taktikát a versenypóker jeles képviselője, Dan Harrington írta meg nagysikerű Hold'em versenystratégia című könyvében.

Hogyan védekezhetünk, ha ismerjük egy ellenfelünk alapstílusát?

Egy konzervatív stílusú játékossal szemben meglepően keveset tehetünk. A konzervatív játékosok főként jó lapokkal játszanak. Ha licitálni kezdenek, és nekünk nincsenek jó lapjaink, legjobb kitérni az útjukból. Amikor beszállnak a bankba, valódi erőre van szükségünk, hogy játsszunk ellenük. Ez a tanács egyben megmutatja a konzervatív stílus erejét, ami játékelméleti szempontból megközelítőleg a helyes játék, amíg a vaktétek kicsik a zsetonkészletek nagyságához viszonyítva. Még a legkonzervatívabb játékos is blöfföl azonban néha, és blöffjeik általában nagyon sikeresek lesznek az önmagukról kialakított kép következtében.

Egy szuperagresszív játékossal szemben több mindent tehetünk, sőt, kell tennünk. A két fő védekezési stratégia a kalapács és a ropedop*.

A kalapács

Amikor egy szuperagresszív játékos előttünk beszáll a bankba, és elfogadható lapjaink vannak, ne csak tartsuk a tétet; egy jókora emeléssel ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést! Ehhez persze bátorság kell, azonban ha helyesen ítéltük meg ellenfelünket, az esetek jelentős részében azonnal megnyerhetjük a bankot. Sose felejtsük el, hogy paradox módon a szuperagresszív játékosok nem a költséges konfrontációt keresik. Gyakran próbálják ellopni a vaktéteket és a bankot, a lehető legkevesebb zseton befektetésével. Néha persze nekik is valóban jó lapjuk van, és olyankor nagy bajban vagyunk. Azonban igazából nincs választásunk; ha mi vagy a többi játékos nem áll a sarkára, a szuperagresszív játékos lassanként az összes zsetont begyűjti. (Amikor egy híresen agresszív játékost látunk a televízióban az utolsó asztalon játszani, figyeljük meg, hogy milyen gyakran neki van a legtöbb, vagy a második legtöbb zsetonja az asztalnál. Ennek oka éppen az, hogy a gyengébb játékosok a verseny során végig meghátráltak előle.)

1. Példa. Negyedik helyen ülünk, és lapjaink

ck hq

Az először sorra kerülő játékos kiszáll. A második helyen egy szuperagresszív játékos a nagy vaktét háromszorosával megnyitja a bankot. A harmadik helyen ülő játékos bedobja lapjait. Mit tegyünk? 

Válasz: Egy jókora összeggel – mint a teljes bank, vagy még nagyobb – ráemelünk. Egy konzervatív játékosnak valódi erőre van szüksége ahhoz, hogy második pozícióban nyisson, és egy ilyen játékos ellenében KQ kombinációnkat el kellene dobnunk. Azonban egy olyan játékossal szemben, aki bármilyen lappal hajlandó nyitni, a király-dáma jónak számít, játsszuk hát agresszíven!

A ropedop

Ha kezünk valódi erőt képvisel, megtehetjük, hogy csak megadjuk a szuperagresszív játékos tétjét, ahelyett, hogy ráemelnénk, ami más játékossal szemben természetes volna. Azzal, hogy kezünket középszerűnek, vagy talán várakozó kéznek tüntetjük fel, arra ösztönözzük, hogy továbbra is próbáljon meg kiszorítani minket a bankból. Amikor ezt a stratégiát alkalmazzuk, csak egyszer emelünk, a parti legvégén.

2. Példa. Hátsó középső pozícióban

d1 sk

kombinációt kapunk, és szerény emeléssel beszállunk a bankba. Az osztó egy szuperagresszív** játékos, aki ránk emel. Mi csak tartjuk a tétet. A flop

hk c8 s3

Mit tegyünk?

Válasz: Kivárunk, majd amikor ő nyit, mi ismét csak megadjuk a tétet. A negyedik utcán hasonlóan járunk el. A rivernél vagy megint kivárunk, vagy nyitunk körülbelül a bank felének megfelelő összeggel, és megnézzük, megadja-e a tétet. Sose felejtsük el, hogy egy szuperagresszív játékos ellen minden kombináció erősebb, mint amilyennek tűnik, mivel a szuperagresszív játékos általában gyengébb lapokat játszik meg, mint mások.

 --------------------------------------------------------------------------------

* A ropedop (angolul Rope-a-Dope) boksztaktikát Muhammed Ali találta ki és nevezte el. A taktika lényege az, hogy a bokszoló a kötelekre támaszkodva hagyja ellenfelét ütni, abban a reményben, hogy ezzel végül ellenfelét fárasztja ki. Harrington a nyilvánvaló hasonlóságok miatt választja ezt a nevet. (A szerk. megjegyzése)

** Komoly hangsúly van a szuperagresszív jelzőn. Olyan játékos ellen alkalmazható tehát ez a taktika, aki akár több utcás blöffökkel, stack-je teljes összegéig is hajlamos próbálkozni bármilyen lappal, ha minimális gyengeséget érez ellenfelénél. (A szerk. megjegyzése)

Jelen cikkünk idézet Dan Harrington és Bill Robertie "Versenystratégia - I. kötet" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.

Dan
Dan Harrington, Bill Robertie "Versenystratégia, II. kötet" 

Elküldöm ismerősömnek