Alaphelyzet: A 2003. évi Foxwoods verseny utolsó asztala, a World Poker Tour első szezonjában. Partnerünk Phil Ivey, az éllovas, akit már nem kell bemutatnunk. Howard Lederer egy nagyon erős, megbízható játékos, aki képes egész jó lapokkal is föladni a harcot, ha úgy gondolja, vesztésre áll.

Lapjaink:

A licit menete előttünk: Layne Flack megadja a 4.000 dollárt.

Kérdés 23A:  Mit tegyünk?

A. Bedobjuk lapjainkat
B. Megadjuk a 4.000 dollárt
C. 12.000 dollárra emelünk

A licit: A valóságban megadjuk a 4.000 dollárt. Giordano bedobja lapjait, de Bloch további 2.000 dollárt a bankba téve tartja a tétet, Howard Lederer pedig kivár. A bank jelenleg 18.500 dollár.

A flop:

A licit: Andy Bloch kivár. Lederer 8.000 dollárral nyit. Flack bedobja lapjait.

Kérdés 23B: Mit tegyünk?

A. Bedobjuk lapjainkat
B. Tartjuk a tétet
C. 25.000 dollárra emelünk

A licit: A valóságban 25.000 dollárra emelünk. Bloch és Lederer bedobja lapjait. Elnyerjük a bankot.

A huszonharmadik feladat megoldása

Kérdés 23A: A tét tartása egy ötfős asztalnál nem rossz játék. Lapjaink nem teljesen reménytelenek, banki esélyünk pedig 3:1-hez értékű, ráadásul az osztót leszámítva (aki talán be se száll a partiba) a flop után minden ellenfelünkhöz képest kedvező pozícióban játszhatunk. Egy kicsit kockázatos lépés ugyan, de az agresszív játékosok gyakran ezeknél gyengébb lapokkal is tartják a tétet.

Adjunk 2 pontot a B válaszért, a tét tartásáért. Az A válasz, lapjaink bedobása 1 pontot ér. Ez konzervatív, de nem ésszerűtlen játék. Miután valaki már tartotta előttünk a tétet, nem jár pont az emelésért. Az alapötlet ilyenkor az, hogy megnézzük a flopot, és megpróbáljuk kihasználni pozíciónkból fakadó előnyünket. Az emelés ésszerű játék lenne egy ötfős asztalnál, ha senki nem szállt volna be előttünk. 

A valóságban 4.000 dollárt a bankba téve tartjuk a tétet. Giordano bedobja lapjait, de Bloch és Lederer tartja a tétet. A bank 18.500 dollár. A floppal a

lapok érkeznek. Block kivár, Lederer 8.000 dollárral nyit. Flack kiszáll. A bank jelenleg 26.500 dollár.

Kérdés 23B: A flop előtt senki nem mutatott erőt. Bloch csak kivár, nem mutat érdeklődést a bank iránt. Lederer a bank felénél kisebb összeggel nyit. Ez egy próbatét jellegű nyitás. Lehet, hogy van valamije, de az is elképzelhető, hogy csak mindenkit el akart üldözni, hogy hazavihesse a szerény méretű bankot. Flack ki is száll. 

Ivey, bár a flop egyáltalán nem segített rajta, gyengeséget szimatol, és jókora összeggel emel. Arra gondol, hogy ha Lederernek erős keze lenne, mondjuk egy király lenne nála egy jó segéddel, akkor vagy többel nyitott volna, vagy kivárt volna, óriási kézzel pedig, például drillel vagy két párral, valószínűleg egyáltalán nem licitált volna két olyan agresszív játékossal a háta mögött, mint Flack és Ivey. Ha Ivey jól ítéli meg a helyzetet, Lederernek nincs erős keze; a legjobb, amije lehet, egy király egy gyenge segéddel. Ivey azzal is tisztában van, hogy Lederer képes kis veszteséggel kiszállni a játékból, ha úgy gondolja, nagy valószínűséggel vesztésre áll. Mindezt egybevetve egy nagy emelés pozitív hozamú játéknak tűnik. Máskülönben ez a szokásos védelem egy olyan játékossal szemben is, aki szeret kis próbatétekkel operálni, hátha elviheti a bankot, amikor senkinek nincs semmije. Ilyenkor egyszerűen emeljünk egy jókora összeggel, hogy megmutassuk, ez a megközelítés ennél az asztalnál nem fog működni. 

A valóságban Ivey 25.000 dollárra emel, Lederer pedig eldobja a K4lapokat. 3 pontot ér a C válasz, az emelés. Lapjaink bedobásáért 1 pont jár, ami nem rossz játék, de nem aknázza ki a helyzetben rejlő lehetőségeket. A tét tartásáért nem jár pont. Azzal gyengeséget sugallunk, miközben kezünk valóban gyenge – ez általában nem jó ötlet.

Egy megjegyzés: Erre a partira 2003-ban került sor, és könnyen lehet, hogy ma máshogy végződne. Az előtt, hogy divatba jött a póker televíziós közvetítése, senki nem volt tudatában, milyen gyakran blöffölnek játékostársai. Az általános feltevés valahogy így szólhatott: „Lehet, hogy én néha-néha blöffölök, de ellenfeleim leginkább tényleg olyan lapokkal játszanak, amilyeneket licitjeik sugallnak.”

Jelen cikkünk idézet Dan Harrington, Bill Robertie "Versenystratégia, III. kötet" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.

Dan Harrington, Bill Robertie "Versenystratégia, III. kötet"