Zónák a versenypókerben (Harrington - Versenystratégia, II. kötet)

Szerző: Pokeradmin2008. július 19., szombat 07:00

Gondoljunk úgy egy limit nélküli hold ’em versenyre, mint egy öt zónából álló egységre, ahol az egyes zónákat az jellemzi, hogy zsetonkészletünk mekkora a vaktétekhez és az alaptétekhez viszonyítva. Ahogy a zónák között egyre lejjebb kerülünk, játékunk kényszerûen egyre behatároltabbá válik, és már nem lesz lehetõségünk arra, hogy bizonyos stílusokban játsszunk, vagy bizonyos jellegû támadásokba bocsátkozzunk.

Tekintsük át, hogy milyen zónák léteznek, és hogy azok hogyan befolyásolják játékunkat!

Zöld zóna: Zsetonkészletünk a kezdeti bank legalább húszszorosa. Ebben a zónában szeretnénk tölteni a verseny minél nagyobb részét. Ilyenkor minden stílus nyitva áll elõttünk. Játszhatunk konzervatívan, agresszíven vagy szuperagresszíven, és úgy váltogathatjuk az egyes stílusokat, ahogy nekünk tetszik. A megtévesztõ licitek mindegyikét alkalmazhatjuk. Egy elõttünk bekövetkezõ
emelés és egy visszaemelés után mi is emelhetünk, úgy, hogy még bõven marad pénzünk rá, hogy a parti késõbbi szakaszában újra támadásba lendüljünk. A zöld zónában teljes értékű pókerjátékosok vagyunk, és érdemes némi kockázatot vállalnunk azért, hogy a zónán belül maradhassunk.
Közvetlenül a zöld zóna alatt van a

Sárga zóna: zsetonkészletünk a kezdeti bank tíz- és húszszorosa közé esik. Ahogy a zöld zónából átlépünk a sárga zónába, bezárul elõttünk annak a lehetõsége, hogy konzervatívan játsszunk.
A vaktétek kezdenek utolérni minket, így kénytelenek vagyunk lazábban játszani. Játszhatunk agresszíven vagy szuperagresszíven, de mindenképp el kell kezdenünk olyan lapokkal támadni, melyek
gyengébbek annál, amivel egy konzervatív játékos játszana. Furcsa módon azonban bizonyos laptípusok (alacsony párok és egyszínű kapcsolódó lapok) kevésbé játszhatókká válnak a sárga zónában.
Errõl késõbb még bõvebben lesz szó.

Narancssárga zóna: zsetonkészletünk a kezdeti bank öt- és tízszerese közé esik. A narancssárga zónában már le kell mondanunk bizonyos összetett támadásokról, melyek sikeres alkalmazásához
nagyobb zsetonkészletre lenne szükségünk. Egy tipikus példa a következõ. Egy korai pozícióban ülõ játékos a nagy vaktét két- vagy háromszorosával emel. Eddigi játéka alapján tudjuk, hogy valószínûleg
lopni próbál. Azonban mielõtt ránk kerülne a sor, még egy játékos betesz egy emelést. Ráeszmélünk, hogy valószínûleg õ is észrevette, amit mi, és tudja, hogy nincs szüksége túl jó lapokra ahhoz,
hogy elvehesse a bankot az elõször licitáló játékostól. Ha bármilyen használható lapunk van, egy visszaemeléssel fölülkerekedhetünk mindkét ellenfelünkön. Az elsõ játékos valószínűleg be fogja
dobni lapjait, és ha emelésünk tekintélyes méretű volt, és van még elég zsetonunk lépésünk megtámogatására, valószínűleg a második játékos is ki fog szállni. Azonban ahhoz, hogy így játszszunk, a bankhoz képest még sok zsetonnal kell rendelkeznünk. Ha az akció lebonyolításához all-in kell mennünk, elképzelhetõ, hogy a második játékos a banki esély alapján tarthatja a tétet, mivel tudja, hogy többször nem licitálhatunk. Természetesen a narancssárga zónában még agresszívebben kell játszanunk, mint a sárga zónában.

Piros zóna: zsetonkészletünk a kezdeti bank egy- és ötszöröse közé esik. A piros zónában már semmilyen más licitet nem tudunk alkalmazni, mint az all-int. Ha kevesebbel licitálnánk, az
zsetonjaink akkora hányadát emésztené föl, hogy úgyis elköteleznénk magunkat a bank mellett. Akkor pedig már akár all-in is mehetünk, hisz az biztosítja számunkra a legjobb esélyt, hogy elsõ licitünkkel elnyerjük a bankot. (Azonban amikor M számunk három alá süllyed, all-inünk legtöbbször már nem lesz elég hozzá, hogy azzal kiûzzük ellenfeleinket. Gyenge helyzetünk és a csábító banki esély együtt általában azt eredményezik, hogy legalább egyvalaki tartani fogja tétünket.)

Van még valami a piros zóna alatt? Igen – ahogy én hívom – a Halálzóna: zsetonkészletünk kisebb, mint a kezdeti bank. A halálzónában úgy tûnik, mintha még életben lennénk, pedig már nem
vagyunk. Már csak egy pókerkísértet vagyunk, nem egy igazi játékos – egy szúnyog, ami arra vár, hogy agyoncsapják. Már csak egy lépésünk van – all-in – és amikor meglépjük, ellenfeleink tartani
fogják a tétet, csak hogy megszabaduljanak tõlünk. Sose hagyjuk, hogy a vaktétek annyira megtépázzák zsetonkészletünket, hogy a halálzónába kerüljünk! Annyira kevés esélyünk van rá, hogy túléljük a halálzónát, hogy sokkal jobb, ha korábban próbálunk megkapaszkodni. Ajátékosok csak véletlenül szoktak ide kerülni. All-in megyünk valaki ellen, akinek egy kicsivel van kevesebb zsetonja, veszítünk, és bumm! – a halálzónában találjuk magunkat. A halálzónában csak az alkalmat keressük, hogy összes zsetonunkat a bankba tehessük. Nagyon fontos, hogy ilyenkor mi nyissuk meg a bankot, és még azelõtt kell lépnünk, hogy ránk kerülne a nagy vak sora. Azáltal, hogy elsõként szállunk be a partiba, néhányan, akik kevéske zsetonunk láttán tartanák a tétet, bedobják lapjaikat, attól tartva, hogy valaki mögöttük rájuk emelhet. Annyira létkérdés, hogy elsõként szálljunk be, hogy lapjaink ilyenkor már egyáltalán nem számítanak.

Jelen cikkünk idézet Dan Harrington és Bill Robertie "Versenystratégia - II. kötet" című magyarra fordított könyvéből. A cikket a 2+2 könyvek magyarországi kiadójának, az
Ekren Kft.-nek az engedélyével publikáltuk.

Dan
Dan Harrington, Bill Robertie "Versenystratégia, II. kötet"


Elküldöm ismerősömnek