1. Mit gondol, aki nem pókerezik?

Sokan úgy gondolják, hogy a pókerben egyedül a szerencse számít. Fejükben a többi kaszinójátékkal vegyülő misztikus kép él a pókerről. És igazuk is van. Semmi okuk, hogy másképpen gondolkodjanak egy kaszinókban játszott általuk alig ismert kártyajátékról.

De mindez nem így van. Ebben a játékban rengeteg döntést kell meghozni. Vannak könnyebb és nehezebb szituációk, ahol egyértelműen van egy rossz, egy jó, és egy mégjobb megoldás, ami kihatással van az elért nyereményre.

2. A pókeres, akinek túl nagy az egója

Sokan vannak olyanok is, akik már játszák a játékot, és ha nyernek, akkor azt a saját tudásuknak tulajdonítják. De mikor vesztenek, akkor csakis a balszerencséjüket okolják.

Nekik nyilvánvalóan nincs igazuk. Sok olyan szituáció előfordulhat, amikor már az összes asztalnál lévő pénzünket betettük a partiba, és még két lapot nem is láttunk. Ekkor már nincs mit tennünk, csak a szerencsében lehet bízni, hogy jobb lapunk kitart, vagy rosszabb lapunk feljavul, és mi leszünk a nyertesek. Másik oldalról közelítve, nincs olyan játékos aki mindig a helyes döntést hozza. A póker egy összetett játék, mikor veszítünk, előbb vizsgáljuk meg nem a mi hibánk miatt történt -e mindez, és csak utána okoljuk a balszerencsét.

Egyszóval az egó nem való a pókerasztalhoz. Aki mégis magával hozza, az nem lesz hosszú életű, hacsak nem a hatalmas vagyonából finanszírozza játékát.

3. A realista hobbijátékos

A harmadik csoport már reálisabban figyeli az eseményeket, és érzi, hogy sokszor azért nyer mert jól játszott, de azt is felismeri, hogy most csak szerencséje volt. Ha veszít akkor többnyire a balszerencsét okolja, de tudja vannak akik jobban játszanak nála, és ő többnyire veszít ellenük.

Ez egy helyes lépés a megoldás felé. A játékos már kezdi felismerni, hogy a tudásnak nagy szerepe van, de egy hosszan tartó balszerencsés sorozat hatására elbizonytalanodik.

A póker az a játék, ahol az agy normális tanulási folyamata nem működik megfelelően. Más élethelyzetekben egy bizonyos lépést siker vagy kudarc követ. Ha megismételjük a lépést megint ugyanazt az eredményt kapjuk. Így könnyű megtanulni, hogy mit érdemes csinálni, és mit nem. A pókerben ez máshogy működik. Gyakran a helyes lépés ellenére is elveszítjük a partit, a rossz szerencsénk miatt. Ha ez egymás után sokszor következik be, az agy összezavarodik, és módosítani próbál az egyébként helyes stratégián is.

Aki nem biztos a dolgában, és nincs elég önbizalma, az ilyen helyzetekben könnyen meginog.

4. A profi pókeres

Az utolsó csoportba tartozó játékosok megint máshogy gondolkodnak. A játéktudást helyezik az előtérbe, ugyanakkor a szerencse szerepét is elismerik. Szerintük rövid távon a szerencse elég nagy szerepet játszik, és emiatt történhet meg az, hogy egy kevesebb tudással rendelkező játékos néhány órán, esetleg néhány napon keresztül is megveri a tapasztaltabb játékost. Hosszútávon azonban a szerencse szerepe lecsökken. Minél tovább játszik egy nagyobb tudású játékos egy kevésbé jó ellen, annál nagyobb valószínűséggel lesz ő a nyertes.

Ez a játékos már nem is törődik a szerencse kérdésével, hiszen nem tudja befolyásolni. Minden energiáját az köti le, hogy tudásának megfelelően a lehető legjobb döntéseket hozza meg. Aki már elérte ezt az állapotot nyugodt lehet, a lehető legjobb úton jár.

A balszerencsés leosztások sorozatának kezelését ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint olyan sok más stratégiai lépést a pókerben. Sőt pókertudásunk egyik legfontosabb részévé kell tennünk.

Éljen a szerencse!

De a szerencsére a pókerben ne úgy tekintsünk, mint egy rossz dologra. Ha ugyanis ez nem lenne meg, akkor hasonló lenne a helyzet a teniszhez vagy a sakkhoz, ahol szinte mindig a jobb játékos nyer. Egy kevésbé képzett játékosnak eszébe sem jutna felvenni a versenyt a tapasztalt játékosok ellen. És ekkor ezek nélkül a szerencsevadászok nélkül a jó játékosoknak egymástól kellene pénzt nyerniük, ami egy sokkal nehezebb feladat.

Egy régi legenda a tudásról és a szerencséről Még az 1930-as években történt Los Angeles-ben. Egy high-stakes házi pókerparti szervezőt füleltek le a zsaruk. Ez már a sokadik alkalom volt, így emberünk tudta, hogy börtönbüntetéssel kell szembenéznie. De végső elkeseredésében egy meglepő védelemmel állt elő: Azt vallotta az esküdtszék előtt, hogy nem bűnös az állami szerencsejáték törvény megsértésében, mivel a póker nem szerencsejáték, nagyobb szerepe van a tudásnak. A tárgyalás után az esküdtek úgy döntöttek, hogy végeznek egy kis kutatómunkát a témában. Két csoportra oszlottak, és pókerezni kezdtek. Fél nappal később mikor szavazásra került a sor, 8 esküdt azt mondta a póker egy szerencsejáték, míg 4-en azt mondták a tudás számít. Mivel az eredménynek egyöntetűnek kell lennie, tovább folytatták a játékot. Végül néhány nap játék után a szavazás állása változatlan maradt. Az esküdtek nem tudtak döntésre jutni. A tárgyalás után az újságírók megkérdezték az esküdteket mi történt a pókerjátszma során. Nem meglepő módon 8 vesztes és 4 nyertes volt a játékban. A vesztesek mind azt állították, hogy a póker nem más, mint szerencsejáték. Egyikük sem volt hajlandó beismerni, hogy esetleg lejátszották őket, és a megfelelő tudás nélkül esélyük sem volt nyerni.