nem jól keres a pókeres
Kevéssé tapasztalt játékosként, amikor még az alapstratégiámmal is csak magázódtam, de már kezdtem hébe-hóba elverekedni magam a különféle online és élő tornákon a heads-up-ig, kellett rádöbbennem, nem vagyok jó ebben a műfajban. Ellenfeleim rendre rám kényszerítették az akaratukat, agressziójuk túlzottan feszes játékba kergetett, amivel néha ugyan sikerült elfognom egy-egy blöfföt és megszereznem a kasszát, mégsem lehetett esélyem a győzelemre.
Hamar rájöttem a problémára…
Mindig is úgy tartottam, egy játékosnak a saját személyiségéhez mérten leginkább illeszkedő stílusban kell pókereznie. Egy a hétköznapokban harsány, hiperaktív személyiség hosszútávon csak a laza-agresszív játékkal tud eredményeket elérni, míg egy csendes, visszahúzódó, a távolba révedve rózsákat szaglászó pillangólelkű számára a feszes-agresszív stílus ajánlott. Én a feszes-agresszív stílust toltam már akkoriban is – kicsi pillangólelkem… -, és bár hajlandó voltam eltérni ettől - ha megkövetelte a haza vagy az ellenfelek -, nem akkora léptékben, amekkorát a sikeres heads-up játék megkíván.
Persze a póker a személyiséget is formálja: ma már, ha kell, unsuited 63-tal gyilkolok…
csak keményen
Ahhoz, hogy sikeres head to head játékossá váljunk, meg kell tanulnunk diktálni a tempót. Ez a legfontosabb, hiszen a heads-up inkább pszichológiai csata, mint logikai. Ráadásul itt időnk sincs a monster hand-ra várni. Ha elbizonytalanítjuk az ellenfelet, óriási lépést teszünk a parti megnyerése felé. És minthogy az ellenfelet csak agresszivitással tudjuk elbizonytalanítani, az agresszív játék az egyetlen helyes taktika, efelől nincs kétség. Ezen felül viszont rendkívül nehéz egy általános, mélyreható, győztes stratégiát kidolgozni. Még arról sincs egyöntetű vélekedés, milyen gyakran menjünk floppig, mekkora az a százalékos érték, amelyhez közelítenünk kéne, ha helyesen játszunk.
David Sklansky, a „Hold’em Poker” és a „Hold’em Poker for Advenced Player” című könyvek szerzője szerint körülbelül 40-60%-ban optimális floppal riogatni magunkat édes kettesben, holdfény helyett a kaszinó félhomályában. Bár sokan vitatkoznak ezzel, nálam is ezek a számok működnek.
Amíg egy nyolcfős asztalnál csücsülve – ahol, mondjuk, nem csupán feszes-passzív halak lubickolnak - megközelítőleg 15-20%-ban nézem meg, mit tartogat számomra a flop, addig négy játékos esetén ez az érték 20-30%-ra emelkedik, kettesben pedig lap nélkül is 40% fölé – na, ez az a váltás, amelyre kezdőként képtelen voltam, és amit jóval később is csak pironkodva tudtam feldolgozni.
kényelem a gombnál
Persze attól, hogy 40%-ban megnézzük a floppot és keményen emelünk, még nem feltétlenül leszünk nyerő játékosok. Figyelembe kell vennünk a pozíciót. Ennek sok pókeres nem tulajdonít különösebb jelentőséget, ami első blikkre érthető: preflop a gombnál ülő kisvaknak van lehetősége elsőként nyitni, a floppot követően pedig a nagyvaknak, tehát egy leosztáson belül is cserélődnek a szerepek, valóban úgy tűnik, a pozíciónak a heads-up-ban kicsi a szerepe. Hibás gondolkodás. A kisvak helyzete mindig szerencsésebb: megkezdheti a támadást, majd a flop után kivárhat, a nagyvak döntésének tudatában elemezheti a szituációt.
A gombról tehát már közepes lappal is érdemes nyitni, hiszen a nagyvak három lehetséges válaszlépése közül kettő számunkra kedvező. Fold esetén rablás, megadás esetén flop – meg is találhat -, ahol a nagyvak igen kellemetlen helyzetben van, hiszen a nyitásunkat követően nehéz megállapítania, mi lehet a kezünkben. Még egy viszonylag jobb játékossal is könnyen előfordulhat ilyenkor, hogy elcsekkel egy második vagy harmadik párt, főként egy peches partit követően, kissé elbizonytalanodva - amiért vélhetően meg is kapja majd a büntető emelést, csak úgy, miheztartás végett.
A lehetőség pedig reraise: kevésbé kellemes szitu. Eleinte érdemes dobnunk, legalábbis amíg nem figyeljük meg: ellenfelünk csupán blöffön utazik, vagy valóban prémiumlapjai vannak, amikor galádul visszaüt?
ha hóhér elé sodor a szél
Amennyiben nagyvakok vagyunk, a gombról való támadójáték ellenpólusaként, a defenzívebb harcmodor indokolt. Szigorúbban kell megítélnünk indulókezeinket, noha egy alacsonyabb suited connectorral már vígan tömhetjük a potot.
De mit tegyünk akkor, ha minden tudásunk és igyekezetünk ellenére sem tudjuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést? Egy szó, mint száz mit tegyünk akkor, ha jobb játékos elé vetett minket prédaként a balsors?
Bár nem vagyok az all in blöffök vérmes rajongója, mégis, vannak olyan pillanatok, amikor ez a legjobb választás. Ha néhány leosztás után egyértelművé válnak az erőviszonyok, jobb, ha nem várjuk meg, amíg elfogy a stack. Volt egy haverom, akiről tudom, tíz alkalomból hatszor-hétszer megver heads-up-ban. Egyszerűen nem fekszik nekem a stílusa. Ez azt jelenteti, hogy 30-40% esélyem kínálkozik ellene egy heads-up parti megnyerésére. Úgy döntöttem, minden olyan indulólappal, ami ennél jobb esélyt kínál, all in-t megyek. Ez kellemetlenül érintette, a jobb játékos mindig nehezen teszi be az összes pénzét egy leosztásra. Valameddig dobott, aztán call-t mondott. Be is húztam egy K4s-el. Szerencsém volt. De legközelebb már több teret hagyott nekem, a célomat elértem, túl is teljesítettem.
epilógus
A heads-up-ot sokan nem szeretik, olyannak tartják, mint a fociban a 11-eseket. Sokan viszont rajonganak érte. Talán az akció dús játékmenet miatt, talán mert itt nincs kegyelem, hamar kiderül, ki a jobb. Mindenesetre, egyre növekvő népszerűségét nehéz elvitatni. Nem véletlen, hogy a tavalyi évtől már a WSOP versenyprogramjába is bekerült (Event #25 - WSOP Heads Up - $10.000 No Limit Hold’em World Championship), sőt itt indult a legtöbb nagy név – például Roland de Wolfe, Tony G, vagy Scotty Nguyen.
Idén, meglepetésre, Kenny Tran tarolt, aki 539.056$-t vitt haza fagyira a gyereknek.
Szóval, mit lehet tudni, érdemes elmélyedni a műfajban, hátha egyszer mi is a WSOP-n találjuk magunkat, aztán nehogy baj legyen… :)
Heads up stratégia fórum topik
