Hányszor csináltok DIREKT hülyeséget?
na ez lehet, hogy nem a legjobb megfogalmazás volt, de valahogy nem tudtam kitalálni más címet.
a topicom lényege az, hogy - bár látom, hogy a pókerakadémiás közösség jelentős többsége nagyon fegyelmezett, tapasztalt és jó játékos, gyakorlatilag profi pénzkereső gépek:), ennek ellenére pl. én, aki talán egy kicsivel inkább a szórakozás, és a hobbi szintjén tartom a pókert, sokszor csinálok olyan dolgokat, amiket effektíve "hülyeségnek" tartotok itt. tegyük fel példának, mondjuk 16 fős élő játék (sit n go). 45 percig folyamatosan dobálok, feszesen játsszom, nagyon nagyon átgondoltan minden egyes lépést, de van hogy egyszer csak megunom, és azon kapom magam, hogy elkezdek hinni a lapomban. tudom, hogy ez nonsense, de kapok egy handet, és elhatározom - ha törik - ha szakad, ez a handet most meg fogom nyerni, és elszállok olyan magaslatokba, olyan távolra szakadok a lapomtól, hogy már azt sem tudom szinte, hogy mim van, mik az outjaim, egyszerűen annyira rátapadok az ellenfelem gyenge pontjaira, a szemébe nézek, és fürkészem, mint egy pszichiáter. mint egy röntgen sugár. pásztázom. és aztán kiemelem a partyból, furcsán játsszom meg a handet, semmi köze nincs a racionalitáshoz, és mégis nyerek. aztán kicsit visszabújok pihenni, majd általában megint és megint előhozakodok valami ehhez hasonló transzcendentális baromsággal.
ezen kívül sokszor fordul elő velem, hogy bottom párt floppolok és valahogy érzem, és tudom, hogy jönni fog a bubi a nagyvak J4-emhez, floppolt négyespárhoz. és jön. és hiába vagyok verve, és tudom, hogy verve vagyok a flopon, megadom, és ha nem is jön le, sokszor akkor se engedem el, és néha így nyerek partyt. olyan mint egy adrenalin-tortúra. belesodrom magam "hülyeségekbe", nehéz helyzetekbe, egyértelműen borzalmasan marginális kezekkel, csak azért, hogy nőjön az izgatottság. és egyszerűen nincs jobb érzés, amikor gyakorlatilag úgy blöffölök ki valakit, hogy csak szimplán teljesen úgy játszom meg a handet, mintha egyértelműen a best hand lenne, tehát nem elvakult overbetekkel stb. és amikor eldobják számomra az a póker gyönyöre.
ezt a dolgot néha úgy szoktam megközelíteni, hogy basszus.. ez egy játék. egy játék ahol az a cél, hogy minél kiszámíthatatlanabbak legyünk, minél nehezebb legyen minket readelni. hosszú távon sajnos szerintem nem vezet jóra, ha mindig egy pattern szerint játsszunk, és mindig a lehető legracionálisabban cselekszünk.
én például néha megpróbálom - sok sok lehetetlen bad beat után - valahogy a magam oldalára fordítani a szerencsét (cseresznyét:) ) egyszerűen szétemelek valami szeméttel, és utána kapom flopra a két párt. meg kell próbálni valahogy kísérteni a szerencsét, és ez valahogy néha nekem nagyon tud menni.
szerintem nem sikerült normálisan megfogalmaznom, amit akartam, most nyilván a többségetek egyszerűen beskatulyáz, hogy "na itt egy FISH'".
vagy egy "fish" gondolatai. :)
de valahogy nem tudok úgy gondolkozni erről az egész játékról, ahogy az akadémiások, és nem tudok annyira rászűkülni, hogy napi négy-nyolc órákat játsszak, és konkrétan csak ebből álljon az összes szabadidőm, és valahogy úgy érzem, hogy az igazán sikeres profi játékosokat pont ez különbözteti meg a jó játékosoktól, hogy nem lapok ellen játszanak, nem is lapokkal, hanem az aurájukkal, pszichológiai képességeikkel, megérzéseikkel. nem két lap ellen, hanem az ellen az ember ellen, aki tartja a lapot.
na bocsánat, ha valami nagyon idegesítő baromságot írtam, de kíváncsi vagyok arra, hogy ti egy-egy elkalandozás során hányszor találjátok magatokat olyan helyzetben, hogy mondjuk 75o-val elszántan küzdötök egy olyan flopon, amihez semmilyen szempontból semmi közötök nincs, vagy hányszor emeltek be 5bb preflop 72-vel, majd viszitek el potraise-el az egészet, és érzitek azt, hogy ti vagytok a legfantáziadúsabb hülyék a világon:)
csak valahogy úgy érzem, hogy végesek az erőforrások a stratégiában, ha csak szárazan a matematika oldaláról közelítjük meg a dolgokat. életemben nem olvastam még el egy pókeres könyvet sem, de ha tudtok valami olyat ajánlani, ami az egészet egy kicsit elvontabb, pszichológiai szempontból vizsgálja, akkor azt nagyon szívesen elolvasnám. a játék jövője szerintem a teljes káoszban, kiszámíthatatlanságban rejlik. pl. a full tilt legmagasabb készpénzes asztalain már szinte annyira hülyén játszanak a prók, hogy néha az az érzésem, hogy egy-két potban úgy megaláznám őket a feszességgel. lol. valószínűleg nem. :) 5 hand után már úgy olvasnának, mint egy nyitott könyvet...
na várom a reakciókat, és ne tagadjatok ki a fórumról emiatt:):)