Motiváció

Sziasztok! Nagy általánosságba kérdezem a következő kérdést.

Mi a véleményetek mennyire káros egy nem motivált ember a környezetedben, azaz mennyire húzhatja le a motiváltságodat, illetve hogyan kell kezelni ezeket az embereket/ismerősöket.

Nyilván az ideális az lenne, hogy az ember környezete csak motivált emberekből áll, ha önmaga is maximálisan az akar lenni, de ez ügye a valóságban szerintem lehetetlen. Esetleg van valami járható középút, vagy a demotivált embereknek vesznie kell?

Eléggé lehúzhatnak, főleg ha napi szintű a kapcsolat, vagy esetleg lakótársad (nekem volt ilyen, életem legkevésbé tevékeny éve volt az az év, már bánom, hogy nem költöztem el). Drasztikusnak tűnik, hogy teljesen eltüntesd az ilyen embert az életedből, de ha közeli barát, rokon, akkor kéne hogy tudj beszélgetni vele erről, és ha nem is tudnád az illető felfogását megváltoztatni egyből nyilván, de figyelhetne a dologra.

Viszont ha nem olyan közeli barát vagy rokon, akkor szerintem minimum csökkenteni kell a vele való kontaktod, ha nem teljesen megszüntetni.

Nem tudom létezik e olyan ember, akit az inspirál, motivál, hogy van a környezetében egy vagy több demotivált ember. Ez lenne az ideális, de attól tartok ez még elméletben is megbukna. Az Univerzum fizikai síkján mindent az energia minimumra való törekvés határoz meg, ez sokszor megjelenhet az emberek mentalitásában, az élet dolgaihoz való hozzáállásában is. Talán nem kell a teljesen negatív embereket totálisan kivonni az életünkből, de bizonyos szinten redukálni kell a kapcsolatot, ha más nem működik.

"Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."
Ez nem emlékszem pontosan, hogy egy bibliai idézet, vagy egy ima részlet, de azt hiszem világos és érthető.

Assisi Szent Ferenc: Uram, adj türelmet


Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre.

Amúgy én a demotiváló embereket teljesen kizárom az életemből szerencsére az én életfilozófiám miatt nem igazán találnak meg az ilyen emberek, ha mégis egyszerűen nem szabad velük azonosulni. Meg lehet hallgatni a véleményüket a dolgokról és egyszerűen annyiba is kell hagyni. A saját motiváltságunk ne mások motiváltságán múljon!

Ki kell iktatni az ilyeneket teljesen az életünkből. Ha rokon akkor leszorítani a minimálisra a találkozásokra fordított időt, és a maximálisra ritkítani a találkákat, pl karácsonykor egy évben egyszer stb. :)
A hülyékkel ugyanígy!
Viszont az sem biztos,hogy jó ha csak tőled okosabb, motiváltabb, sikeresebb, magasabban lévő emberekkel veszed körbe magad, mert akkor néha erősen rádtörhet a frusztráció, ami eléggé tud gátolni a fejlődésben, viszont tanulni/fejlődni csak ilyen környezetben lehet. Lényeg a lényeg, meg kell találni az aranyközéputat, az egyensúlyt.

Ha valaki az ismerőseim közül pénteken vagy szombaton nem motivált az ivásra az az én kedvemet is le tudja húzni, szóval a demotivált emberek biztos, hogy károsak. Persze ettől függetlenül a saját motivációm nem veszik el, azért bebaszok így is.