Miért ilyen a magyar ember?
Sziasztok!
A másik oldalon írtam korábban egy bejegyzést, felvetve ezt a témát, és most gondoltam megkérdeztek Titeket is, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy Ti mit gondoltok/mi a véleményetek.
Egyből a lényegre térnék.
Gondolom sokan olvasták a másik oldalon a Thaiföld-ről szóló topicot. Nemrég itt is volt egy hasonló blog, ahol említette a srác (sajnos már nem emlékszem, hogy ki volt, sry), hogy milyen jó a hangulat ott, és hogy mindenki mosolyog. Minden bizonnyal így is van...
Viszont a blogban tesz említést a srác, hogy itthon mennyivel más a helyzet. Ezt én is tapasztaltam már, hogy itthon mindenki mindenben csak a sz@rt látja, senkinek nem jó semmi.....
Ez miért van így? Az tény, hogy az emberek többségének nincs pénze, és ez lehetne a probléma forrása, de akkor miért van az a mondás, hogy "A pénz nem boldogít"?!?! Illetve mindenki tudja, hogy pl Afrikában is milyen a helyzet, de ott is vidámabbak az emberek, mint itthon.
Ha nem a pénzről szól a dolog, akkor mi a differencia a magyarok és más nemzet között? Valaki "elkezdte" ezt a negatív felfogást, és a többi generáció már így nőtt fel?
Nyilván 23 évesen még nem láttam mindent a világból, de pl nekem a családban ez a std felfogás (nagyszülőig felmenően), és a követlen környezetemből is ezt az impulzust kapom.
Hogy lehetne ezen változtatni?
Ahogyan észrevettem, a pókeres körökben egyáltalán nincs így. Elég sok emberrel beszélek skype-on (meg az említett blog/topic is ezt támasztja alá), és senkitől nem jön ezt a "tipikus magyar" hozzáállás.
Nektek mi a véleményetek? Mit gondoltok a dologról?
Elég régóta foglalkoztat ez a téma, de még nem kaptam megfelelő választ a kérdésre, és kíváncsi vagyok a pókeres társadalom véleményére.
a pénz nem boldogít, csak a hiánya tesz boldogtalanná... valamiért sok helyen az a módi, hogy egy elég széles réteg gazdagabbnak akar látszani, mint amilyen + frusztrálja, hogy a másik gazdagabbnak tűnik mint ő. (lásd a bemondásra osztott hitelek hosszútávú hatása)
jó kérdés, én az oktatási rendszerben keresném a hibát, ami lehet hogy meglepő, de sztem erősen okozója ennek. arra gondolok, hogy egyáltalán nem az a jellemző, hogy pozitív felfogást táplálnának a kiskölkökbe.
A másik, meg hogy aki sok pénzzel nem boldog az valószínűleg nélküle sem lenne az. Persze ritka kivételek vannak.
Nálunk a fizetések alacsonyak, de az árak nyugat-európai szinten vannak.
Lassan szinte mindenért adót kell fizetnünk, közüzemi számlákat, pl fűtést ha nem akarunk télen megfagyni.
Thaiföldön a szegények is elég jól elvannak, nem probléma ha egész éven át szabad ég alatt alszanak, akár egész éven át "nyaralhatnak" a tengerparton, nem halnak éhen, mert a tengeren halászhatnak
Nagyon olcsó a ruházkodás, meg minden úgy általában.
Szóval szerintem Thaiföldön egy nincstelen is élhet viszonylagosan "gondtalan, boldog" életet
én az oktatási rendszerben keresném a hibát, ami lehet hogy meglepő, de sztem erősen okozója enne
A másik, meg hogy aki sok pénzzel nem boldog az valószínűleg nélküle sem lenne az. Persze ritka kivételek vannak.
Nálunk a fizetések alacsonyak, de az árak nyugat-európai szinten vannak.
Lassan szinte mindenért adót kell fizetnünk, közüzemi számlákat, pl fűtést ha nem akarunk télen megfagyni.
Thaiföldön a szegények is elég jól elvannak, nem probléma ha egész éven át szabad ég alatt alszanak, akár egész éven át "nyaralhatnak" a tengerparton, nem halnak éhen, mert a tengeren halászhatnak
Nagyon olcsó a ruházkodás, meg minden úgy általában.
Szóval szerintem Thaiföldön egy nincstelen is élhet viszonylagosan "gondtalan, boldog" életet
Szóval akkor szerintetek az anyagiak miatt van ez a pesszimizmus?
Nem kell mindenfélét okolni. Kulturális különbségek vannak. Ilyen beállítottságúak vagyunk, kész. Európában még a portugálok hasonlítanak ránk, szóval még azt sem mondhatjuk, hogy nem süt eleget a nap.
Mérő László írt erről egyszer egy nagyon jó esszét. Nem kritizálni kell, hanem elfogadni. Bár önmagunk kritizálása is beletartozik a kultúránkba, szóval azt is lehet akár :)
ahol banán potyog a fáról, nincs fűtés, és mindenki szinte azonos életszínvonalon van, boldogabb egy fokkal vagy tízzel... :D a depresszió is kölcsönhatásban van a téllel, rossz idővel. ahol egész évben süt a nap ezzel sem kell számolni. plusz a történelmünk sem arról híres, hogy jól jöttünk ki a dolgokból. a fa** rossz végére kerültünk folyton. :)
mindenkinek előre kéne nézni úgy, hogy közben tisztában van a múltjában elkövetett hibáival. /tanult belőle/ akkor talán boldogabb nemzet lennénk...
Frei Tamás is boncolgatta ezt a témát. az olaszokról írta, hogy a családi ebéd náluk örömteli esemény. nem politizálnak közben, ettől már boldogabbak. :cool: de tuti van még vagy ezer ok.
Az, hogy Afrikában vidámabbak az emberek, egy tévhit. Sokan azért gondolják ezt, mert a természetfilmekben amikor az őslakosokat mutogatják, annyit látnak(láttatnak) belőlük, hogy szines ruhákban táncikálnak. Erre a jelenségre nagyon jó példa a Mevrickből, amikor az indián törzsfőnököt kérdezi a Gibson gyerek, hogy mi ez a sok dísz? Az meg mondja, hogy most így kell bohóckodniuk, mert ezért fizet nekik a nyugati ember.
Mielőtt valaki elhiszi ezt az "afrikai ember szegény, mégis boldog" sztereotípiát, nézzen meg egy igazi dokumentumfilmet arról, hogy Szomáliában milyen boldogok az emberek vagy, hogy vigyorognak a félkarú Sierra leonei gyerekek, a megerőszakolt ugandai kislányok, esetleg a rengeteg ruandai árva.
Szóval a "Mosolygó Afrika" propagandáját csak azért csinálják, hogy megnyugtassák a fejlett országok polgárainak érzékeny lelkét.
A magyar helyzethez: a jelenség tényleg létezik. Ellenben én önző vagyok, és nem érdekel mások miért csinálják, én fiatal vagyok és egészséges, nincs olyan nap, hogy ne nevetnék, ne örülnék valaminek! Ajánlom mindenkinek! Ne azon gondolkozzatok, hogy mások miért csinálják rosszul! Arra törekedjetek, hogy ti jól csináljátok!
Egyrészt én is az anyagiakra fognám, de titcarnak is igaza van. Gondolj vissza pl. a történelem órákra. Sokszor az volt a téma, hogy a magyarok veszítettek. Jöttek a törökök, tatárok, elvesztettük mindkét világháborút, sorolhatnám. Nyilván ez kevés hozzá, de az ilyen negatív történetek kialakíthatnak egy hasonló mindsetet tudat alatt.
Mindez kapcsolatba hozható az anyagiakkal is. Az ember hallja, tanulja azt, hogy régen minden jobb volt. Hunyadi idejében milyen jó dolgunk volt, a világháborúk előtt mekkora fellendülés volt, de a rendszerváltás előtt is rendben voltunk, nem létezett munkanélküliség. Most meg mindent elvesznek. Ezek után nem meglepő, ha sokan önzővé válnak, nem akarják másnak a jót, kizárólag maguknak.
szerk.: most látom, hogy ellent is mondtam önmagamnak, de még korán van. :D