Könyvek - Mit érdemes elolvasni?

Stephen King - A Setét Torony 4. Varázsló és üveg

Elképesztő hatással volt rám ez a könyv.
Itt éreztem először, hogy a Gyűrűk Ura volt az egyik inspirációja az írónak. Egyes elemek nagyon hasonlítottak rá. A 3 barát, a fizikálisan meg nem jelenő ellenség, az életeket megrontó "drágaszág". Amikor a Gyűrűk Urát olvastam, valahogy végig megvolt bennem, hogy ez egy mese. Ez a kötet viszont teljesen összezavart ebből a szempontból. Már maga a világ, amit megismertünk az előző kötetekben kicsit olyan számomra, mint az X-Men filmek elején lévő gondolat "A nem túl távoli jövőben". Egyszerűen könnyedén el tudom képzelni, hogy egyszer egy ilyen világ köszöntsön az emberiségre.
Másrészről, ami számomra mesteri volt, hogy bármikor, amikor már-már elmerültem a már-már giccsbe hajló leírásokba és abban, hogy ez az egész egy mese, akkor mindig volt egy olyan szakasz, mondat vagy akárcsak utalás, ami azonnal "visszarántott" a valóságba. Valamint itt nem minden fekete és fehér. A pozitív figuráknak is megvannak a maguk "gyarlóságai" és negatív tulajdonságai, valamint ugyanez fordítva is igaz. Több negatív szereplőnek is volt olyan tulajdonsága, ami árnyalta a karakterét. Ezek pedig sokkal "valóságosabbá" tették az egészet. Volt néhány számomra megmosolyogtató és kicsit gyerekes mondat, megoldás a könyvben, de minden ilyen kis "hibájáva" együtt egyszerűen elvarázsolt.
A női érzések bemutatása kicsit nekem férfias volt, de ez azt hiszem nem meglepő és azt éreztem, hogy bele tudom élni magam az egészbe (korábban próbálkoztam női szerzők olyan műveit olvasni, amely remélhetőleg érzelmi leírásokban gazdag, hogy így juthassak közelebb a nők megértéséhez - optimista elgondolás :) -, viszont ezeket nem éreztem át egyáltalán - lehet túl fiatal voltam, lehet érzelmileg éretlen, lehet, hogy egyszerűen csak férfi :) :) ).
Amiben pedig tudom, hogy mester King, azt most is megmutatta. Olyan apró gyarlóságok, érzések, benyomások összességét mutatta be, amely igen nagy dilemmák elé állítják az embert. Többször volt az az érzésem, hogy ezt már átéltem, átélem vagy majd később fogom átélni.
Ha nagyon keresgélnék biztosan találnék benne több hibát, vagy logikai bukfencet, de azt érzem, hogy minden erényével, hibájával együtt számomra nagyon sokat adott, önismereti szempontból is.
Szerencsére megvan az egész sorozat, de most hagyom kicsit pihenni és feldolgozom mindazt, amit kaptam. :)
9/10

Pittacus Lore - A negyedik

Egy kellemes könnyed kikapcsolódást biztosító könyvet kerestem King bácsi mesterműve után.
Erre esett a választásom, de azt kell mondanom (írnom), hogy eléggé mellélőttem. Az alapötlet nekem nagyon tetszik, viszont itt véget is ért a jó része a dolgoknak.
A megvalósítás sajnos nem jött össze. Egy átlag alatti tinitörténet, aminek a szerelmi szála még akkor is teljesen hiteltelen, ha visszagondolok a meglehetősen szentimentális tinikoromra.
A szereplők jelleméről kb semmit nem tudunk meg (persze azt leszámítva, hogy van a szupermacsóeksönhiró és a szuperszexikedvescsajszi) Sajnos mindkettő viselkedése hihetetlen módon idegesítő. A mellékszereplők talán egy fokkal jobbak, de róluk sem tudunk meg semmit. A végén pedig olyan érzésem volt, mint amikor Pamela felébred a Dallasban és csodálkozik, hogy Bobby él. Ezt egy halálesettel próbálták ellensúlyozni és némi drámát belevinni a történetbe, de még sem ült igazán.
Könnyű szövegű, jól lehet vele haladni, de valószínűleg ez az a két kötet, amit ebből a sorozatból elolvastam. Az első és az utolsó.
4/10

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve

Nos ez pont az volt, amire most szükségem volt. Sodró lendület, könnyed írásmód, akció, humor, valamint megismerhettem egy számomra eddig ismeretlen mondakört. A szereplők kellemesen szórakoztatóak, nincsenek túlbonyolítva a dolgok. :) Kikapcsolódásnak tökéletes.
8/10

Ferenczi Krisztina-Narancsbőr

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva



Hasonló volt az első kötethez. Sodró, akciódús, helyenként vicces.
Amit kicsit hiányoltam, hogy most jóval kevesebb információt kaptunk az ír mondavilágról (vagy egyéb másról), valamint elnagyoltabbnak éreztem a szereplők bemutatását. Egyetlen dolog volt, ami szinte mindig kiemelt figyelmet kapott, az a nők küllemének bemutatása. Értem én, hogy a serdülőkorból visszamaradt vágyakat valahogy kifejezésre kell juttatni, de kicsit sok volt a jóból :) Nem volt egyensúlyban a történtet.
Egy másik példa, ami miatt ezt éreztem, az a folyamatos vicceskedés minden szituációban. Hétköznap, feszült helyzetben, csatában. Ezek miatt számomra valahogy nem volt "súlya" a veszteségeknek, valamint ezeken nagyon könnyen átlendült a főhős és 10-15 oldallal később már poénokat szórva hentelte az ellenséget. (Úgy tűnt, mintha a poénkodáson és a libidófitoktatáson kívül más nem is jellemezné)
Mindent összevetve egy kellemes kikapcsolódást adó olvasmány a hibáival együtt is.
7/10

Michael J. Sullivan - A Smaragdvihar

A korábbiakhoz képest egy kicsit sötétebb és keményebbnek tűnt nekem ez a rész. Tovább tart a felvezetése egy a végső csattanónak. Kevesebb a poén benne, valamint megjelenik egy elég komoly társadalmi probléma is a könyvben az elfek és az emberek között. Ezt már tapasztalhattuk a történelem folyamán. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja mindezt kivezetni az író.
Élvezhető rész, viszont nem a legjobb. Igazából számomra az első rész volt, ami kimagasló volt, de utána sajnos egyelőre nem tudta megismételni az író azt a fajta milliőt, amit ott megalkotott. A világ és a főszereplők továbbra is egyediek és elviszik a történtet, de nincs meg számomra az a kis extra, ami a kiválóság polcára helyezné a kötetet.
7/10

Michael J. Sullivan - Télvíz idején

Nekem ez most nem tetszett annyira.
Folyamatosan pörögtek az események, de valahogy mindig olyan fordulat jött, ami annyira váratlan és mindennek ellentmondó, hogy már zavart. Ilyen volt a császárnő "felébredése" vagy az iszákos herceg önfeláldozása, a teljesen váratlanul érkező gyengéd érzelmek felbukkanása. (A jellemfejlődések itt nagyjából véget is értek) Ezt a sok "mesebeli" jó dolgot néhány halálesettel próbálta újra ellensúlyozni az író, de már a 2. kötetben sem éreztem ezt igazán eredményesnek.
Az 1. kötet nagyon vagány és merész volt, ami szerintem jól állt neki, valamint ahogy a kötetet lezárta önállóan is jól megállja a helyét. A történet a 2. 3. 4. és 5. kötetben elindított egy elég hosszú felvezetést, amiben még nem teljesen tiszta, hogy merre vezet, viszont hogy úgy tűnik eltűntek az eddigi negatív szereplők felmerült, hogy a háttérben sokkal nagyobb kópé is megbújik, akiről kb semmit nem tudtunk meg eddig. (Sejtésem van róla, hogy ki lehet, de majd kiderül) Be kell vallanom, ha nem csak 1 rész lenne már hátra, akkor lehet, hogy itt befejezném a történetet. Elolvasom a 6. kötet is, de biztos, hogy nem ez lesz a következő, amibe belefogok.
7/10

Látom szépen olvasol fantasyket is, ha még nem került volna a látóteredbe, ajánlanék 2 írót;

- Joe Abercrombie

- Peter V. Brett

Idézet:

---

Csoszogi33 eredeti hozzászólása

Látom szépen olvasol fantasyket is, ha még nem került volna a látóteredbe, ajánlanék 2 írót;

- Joe Abercrombie

- Peter V. Brett

---

Köszönöm!

Pont a Rovásemberbe kezdtem bele :)

Göre Gábor?

fent van a MEK-en egy csomó, pl:
G