Tetszik a cikk, szerintem egy nagyon fontos kérdést feszeget.
Amin elgondolkoztam az az, hogy szerintem tisztázni kellene, hogy itt nem csak a tiltról beszélünk, sőt kevésbé arról.
Megpróbálom egy példával szemléltetni. Bridge-ben rengeteget kell számolni, melyik lap ment ki pl., kinek milyen keze van (ugye ki kéne rakni a 13 lapot, amit az ellen tart). Ha tiltre kerülünk, akkor a következő partiban nem tudunk koncentrálni, nem számolunk és bukunk.
Pokiban is a Tilt az az alapvető dolog, amit le KELL vetközni, aki gyakran kerül tiltre, avagy tiltre lehet rakni, az most hagyja abba. Élő pókerban (is) erre rá lehet játszani, és mindig is lesz olyan, aki ezt megteszi.
A másik szitu, mikor jól játszik az ember, de ennek ellenére nem eredményes, na ezen nehéz túlleni/túllendülni. Ha ez befolyásol, akkor ez sokkal veszélyesebb, mert ilyenkor érezzük azt, hogy semmilyen lapunk nem tart ki, amiben lehet némi igazság, de lehet az is, hogy nem játszunk realisztikusan, mert sokmindentől félünk, pl. attól hogy lemákolnak. Ezt az állapotot nehéz észrevenni, és ezen túllenni nehezebb is.
Tehát a megoldás, hogy alaposan elemezzük ki, hogy az előző sessionben mit tettünk, hogyan tettük, milyen partikat nyertünk (mert lehet, hogy nem maximalizáltuk a nyereményt), és milyeneket buktunk, és itt a lényeg, hogy nem a nagy pecheket kell elemezni, hanem a sok kicsi oktalan bukót.
Fontos még, hogy ezt az elemzést nem az asztal mellett kell megtenni. Egy válogatott bridges ismerősöm mondta nekem, hogy egy este annyi partit kell játszani, amennyit osztottak és nem dupláját, az elemzést utána kell megtenni, a session alatt minden idegszállal az AKTUÁLIS játékkal kell törődni.
Pont ezek miatt tartom pókert sportnak, mert ezt a kiegyensúlyozott lelkiállapotot fenntartani igen nehéz - erre kell sokat tréningezni.
Doyle Brunson is valószínűleg azért maradt fenn éjszaka, mert ilyeneket elemzett, de másnap ennek már nem szabad a játékán látszania (talán nem is látszott).
bocs hogy hosszú lett :)
A tilt kezelésében én is sokat fejlődtem, lényegesen kevesebb pénzt szórok el mostanában hülye módon, vérvörös fejszerkezettel, de más a tilt, és megint más egy vesztő nap utáni általános rossz hangulat, levertség.
A vesztesegek kezelese alkati dolog, de fejlesztheto. Az elet egyeb teruleten is szukseg van arra, hogy vesztesegeinken tul tudjunk lepni.
A pokerben ert vesztesegekkel is ugyanez a helyzet. Persze mas suly helyezedik arra, akinek ez az egyetlen vagy fo bevetele, vagy aki csak alkalmilag, esetleg az egyszer valaha befizettett $50-bol pokerezik a maga szintjen.
A gond ott jelentkezik, ha vagy nagy anyagi vesztesegeket konyvelunk el, es a "karenyhites" meg nagyobb osszegeket emeszt fel. Ekkor elmondhatjuk magunkrol, hogy szerencsefuggok vagyunk, amitol ova intek mindenkit!
De lehetunk nagyon szomuruak akkor is, ha csak kis (nehany szaz dollar) osszeget vesztunk el, csak NEM erdemes! A poker sokunknak szorakozas, kis menekves a hetkoznapoktol.
Nem tudom hogy a régóta nyerő játékosokat is ugyanúgy megviseli-e a bukás, de azt hiszem igen. (lásd Brunson) Csak kb. fél éve játszom tűrhetően (stabil pluszban) de akár egy-két vesztes session is le tud törni, még ha jól játszok akkor is. Ilyenkor próbálok arra gyúrni hogy: "nehogy már egy random generátor, egy vacak számítógépes kütyü határozza meg a kedvemet" Ez nem mindig sikerül. Úgy látom ez pókeres életforma velejárója, és ez engem személy szerint nagyon zavar.
Sziasztok!
Örülök, ha tetszett a cikk, igazából megmondom őszintén, nem is gondoltam, hogy ennyi hozzászólás érkezik majd rá, de ezek szerint ez egy igen általános probléma a pókeres körében!
A kommentek nagyon tetszettek, köszönöm, hogy elolvastátok!
Mindenkinek derüs napokat, nagy nyertes potokat! :)