Karl Erik Böhn ugrott be ahogy nézegettem milyen életerős ember volt és hogy hogyan roncsolta szét a betegség. A rohadt életbe. Egyezzünk meg, aki közülünk gyógyíthatatlan rákot kap az nem így hal meg. Kiveszi a pókertőkéjét, elmegy a Himalájába, megmászik egy rohadtnagy hegyet a monszun idején amikor mászhatatlan, és ott fagy meg. Én így fogok eltávozni. Ha lesz elég pénzem az utazásra.
Ezek valószínűleg nem a legboldogabb percek. Egy megható élmény ennél sokkal többet ér. Ez volt az élete. Ezzel számomra a poker egy új értelmet nyert. Es mennyien szerettek amellett, hogy milyen sikeres volt. Szerintem az egyik legszebb ajándékot kapta.
Pár hónapja hallottam kommentálni valamilyen versenyt, pont gondoltam is hogy milyen jó, ezek szerint akkor legyűrte a betegséget, erre ma ez fogad... R.i.p. :(