anspro eredeti hozzászólása
Sziasztok!
Érdekes volt az eddigi pro- kontra érveket végigolvasni. Én még hozzátennék egy szempontot, amit pl. Isti80 nem vett figyelembe, ill. emiatt én éppen ellenkezőleg gondolkodom. Ez pedig az elhivatottság!
Én 40+ vagyok, versenyképes végzettséggel (top egyetemi képzéssel). Az eddigi életemben a privát szférában dolgoztam, így alapok lefektetésén (család, lakás, anyagiak) túlvagyok. A szakmámat viszont már unom, nem ad motivációt, 15+ év nekem elég volt. Ellenben már 10+ éve szeretek pókerezni, eddig csak hobbiként tettem, néha akár 1-2 év teljes kihagyéssal is. Ugyanakkor már régebb óta motoszkál bennem a gondolat, hogy végre azt csináljam, amihez kedvem is van. Mégha eleinte csak kevesebbért is, mint amit középvezetőként kerestem is. Amit persze hosszútávon szeretnék visszatornászni, sőt!
Szóval van az úgy, hogy jobban motivál az, hogy mivel szeretnél foglalkozni, szemben a szokásos anyagi biztonsággal (garantált havi, kocsi, nyugdíj, stb.). És ennek csak átmenetinek kell lennie, addig, amíg egy számodra elfogadható szintre nem küzdöd fel ismét magad. Utána duplajó, mert jól is keresel és azt csinálod, amit szeretsz (ezt persze el kell tudni érni). Nyilván van ebben egy kockázat. Feladni egy biztosat, ami száraz, nem érdekel, kiégtél... becserélni valamire, ami vonz, látsz benne lehetőséget.
Aki nem kockáztat, nem is él!
Én most erre lövök. Olyannyira, hogy az éjszaka beküldtem egy jelentkezést a TH-nak... :-)
Lesz, ami lesz! :-))