Tovább a cikkre
Nyomtatható változat
Órabéreket, kontaktokat kérjetek el mind a hármótuktól. Tök jó promó nekik és a legjobbat szívesen megkeresném.
Jobb lett volna kulon-kulon, tehat ugy meghallgatni Anettot, hogy kozben nincs ott 2 mental coach, akiknek a munkajarol esetleg rosszat mondhatna. Az meg plane vicces, hogy 2 mental coach van "vele szemben".
Bar a vege ugyis egymas szopkodasa lesz, mindenesetre okos otlet ez a podcast!
Egyébként ha vki kultúrált formában, de ellenvéleményt szeretne megfogalmazni, nagyon szívesen behívom majd a beszélgetésbe.
Jó sok kérdés fel lett téve szerintem, amikkel kapcsolatban kíváncsi lennék az interjúalanyok véleményére:
- "egy jó pokeresnek nincs szüksége mental coachra, egy rossz pokeres pedig mental coachhal együtt is az marad..." - Mit gondoltok erről?
- "Azért egy jó coach tud segíteni, csak az a baj, hogy itt aki elolvasott 1 Brian Tracy könyvet az már coach lesz... Szabó Péternél nagyobb kártevőt ezen a piacon nehéz lenne találni, sokat segített a szakma megítélésének... Ezek a magukat mental coachnak nevező emberek ha van 5 szint abból 1-t kapargatnak és nem állnak le a mélybe... " - Valóban ennyire felhígult a coach szakma? Szabó Péterről mit gondoltok? Mennyire árt a pszichológusoknak, mental coachoknak az, amit ő képvisel?
- "A legtöbb játékosnak/embernek itt pontosan nem mental coach kell, hanem egy komoly pszichológus (nem akire csak úgy rágooglezol és elsőnek kidob - jó lesz az, kipróbálom - mert azoknál talán ezek a srácok is többet adnak). Az emberekben olyan sérelmek, rossz berögződések vannak amiket gyerekkorából hoz és ez kihat a mindennapjaira (munkájára, párkapcsolatára, gyerekére...). Ezeket a dolgokat kell kiásni mélyről és megoldást keresni rá. Sokak ilyenkor magukba azt mondják, hogy nekem aztán nincs semmi ilyen gondom. (hidd el van, csak nem tudsz róla).
- Nem akarok eltérni a lényegről, mert regényeket lehetne írni, de egy jobb pszichológus akinek végzettsége van, publikációi, előadásokat tart, 10+ éve ebben dolgozik és van tapasztalata abban, hogy az adott "páciense" miben gyenge, milyen sérelmei vannak, hogyan lehetne ezt orvosolni 12.000Ft-ot kér el 60 percért (Budapesten). Persze sokan nem szeretnének kimozdulni lakásukból, de már skypeos beszélgetést is vállalnak, de az élőt jobban preferálják (gondolom a testbeszéd miatt) mert ott aztán minden van sírás, nevetés, teljesen kimozdítanak a komfort zónádból. " - Mi a különbség a mental coach és a pszichológus között? Mikor érdemes az egyikhez menni és mikor a másikhoz? Mit gondol a pszichológus a mental coachokról/coachokról és fordítva?
- "mental coach csak bukott pókeresből lesz." - Elég erős vád. Mit gondoltok erről?
Extra:
- Mit gondoltok miért alakult ki ekkora vita a mental coachokról a fórumon? Mi lehet a háttérben?
- Tegyük fel nincs pszichológus vagy coach ismerősötök. Ti hogyan keresnétek olyan segítőt, aki valóban ért a szakmájához?
én a következőkre lennék kíváncsi:
- milyen extrát tud adni egy mentál coach egy embernek, aki olvasta mondjuk az 5 legfontosabb könyvet a mentál game, time management, hatékonyság/teljesítménynövelés stb. témakörökben? nekem sok esetben az jön le, hogy a mental coachok (legalábbis a publikus bejegyzések alapján) ezeknek a könyveknek a kivonatát adják át azoknak, akik lusták elolvasni őket/nem találják meg a legjobb anyagokat.
- ha valaki sportol, egészségesen táplálkozik, jól alszik, rendben van a szociális élete, hatékonyan és szorgalmasan elemez, nem tiltel, akkor is érdemes mentál coachhoz fordulnia? ilyen esetben miben tud segítséget nyújtani egy coach? hogy indul el a folyamat egy ilyen emberrel?
- milyen tudományos alapja van az ún. vizualizációnak, amelyet (tudtommal) szinte minden mentál coach "oktat" a játékosoknak. (ugye itt arrra gondolok, amikor az ember elképzeli magát, amint megnyer egy nagy MTT-t / szétcrushol egy nagy cash game-et stb. annak érdekében, hogy ez nagyobb eséllyel valósuljon meg ténylegesen)
ez működik negatív gondolatokkal is? pl egy hipochonder nagyobb eséllyel betegszik meg? működik más emberekre "kivetítve" is? pl ha elképzelem, ahogy egy általam nem kedvelt ember megcsúszik egy banánhéjon és kitöri a fogát, akkor nagyobb eséllyel következik be?- más kártyajátékokban és szellemi sportokban miért nem tevékenykednek mentál coachok? (vagy miért csak kevésben)
- vállaltok valamilyen garanciát a javulásra/sikerre? mi van ha 1-2-x hónapnyi munka után a játékos úgy érzi, nem történt előrelépés?
- hogy vállhat valaki mentál coach-ccsá? hogy szűrheti ki egy játékos, hogy egy szélhámossal vagy egy komoly szakemberrel van-e dolga? sőt előfordulhat az is, hogy valaki nem tudatos csaló, ő maga valóban elhiszi, hogy tud segíteni/kompetens a témában, közben pedig ez egyáltalán nincs így, csupán elolvasott egy könyvet a témában.
- van-e olyan játékos/ember, akinek nem ajánlanátok mental coach/pszichológus igénybevételét, mert nincs szüksége rá? mi lehet ennek az oka?
köszi előre is a válaszokat!
1. Milyen bizonyíték van arról, hogy egy játékos számára ez valóban hasznos? ( az ilyen kézzel válogatott van 2 tanítványom, aki azt mondja, király vagyok kérlek hanyagoljuk)
2. Szerintetek lehet jó mental coach olyan emberből, aki sosem volt pókerben viszonylag magas szinten? ( 3-5 év pro Nl100+, vagy MTT 100$+ , Spin 60+) Amikor ez a kérdés van feltéve, a válasz általában az, hogy egy Forma 1es autószerelőnek sem kell jó sofőrnek lenni. De ezekkel az érvelésekkel nekem az a parám, hogy pl Forma 1ben lemérhető, hogy ki a legjobb kerékcserében, nem pedig az van, hogy hidd el nekünk, mi elég jók vagyunk a kerékcserében, nem kell nekünk jól vezetnünk.
3. minden mentál coach indult valahol. Az elején még 0 tapasztalattal. De még 1 hirdetést sem láttam, hogy hello, pályakezdő mentál vagyok. Szóval feltételezem, hogy itt is megvan ez a "fake it till you make it" szemlélet. Amikor ti kezdtetek, felhívtátok a figyelmét a tanítványoknak, hogy hé ilyet amúgy én még sosem csináltam? És akkor itt jön be a 2. pont. A legtöbb mental coach akiről hallottam általában olyan volt, hogy pókerezett kicsit, annyira nem jött be neki, kellett volna több pénz, így hát pókeres tapasztalat vagy bármilyen pszichológiai irányú végzettség nélkül vágnak bele (most az ilyen 30 órás kócs tanfolyamokat pls ne hozzuk fel...), aztán mindig referenciaként használják azokat, akiknek lehet csak a placebohatás miatt ad egy ideiglenes boostot a teljesítményben.
Mi a különbség a coach és a mental coach között? Milyen coachok vannak még? Miért kellenek ilyen alkategóriák?
Szép Csabához lenne kérdés: Egy kastélyos VIP szintes tréning táboron mennyit lehet keresni? A pszichológushoz hogy rendezne-e hasonlóan kivitelezett csoportos terápiákat? Illetve, ha nem (nyilván) mennyire tartja ezeket etikusnak, hasznosnak?
hidd el rohadtul nem érdekelnek a részletek, akkor nem és ? mit változtat ez a lényegen? semmit! Csak egy dolog amibe épp bele tudtál kötni! Lényeg hogy aki kókler az kókler, mentál kócs, life kócs, influenzer, instamodell stbstb, egy kutya, érték nélküli pénzkereset amik az ember addiktív hajlamait célozzák meg... olyan ez mintha egy pirománnak gyufát árulsz, hasznot nem termelsz de kereslet az lesz rá
Nem! A lényeg az, hogy azt sem tudod mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. Úgy alkotsz véleményt és elvárod, hogy az igaz legyen és fogadják el, hogy egyáltalán tudnád miről beszélsz.
Egyébként a fent említett 2 szakma nem placebo.
És, hogy téged idézzelek "ezek tények, felesleges vitatkozni vele"!
Nem érdekelnek a részletek... lol :)):)):))
és mivel az ember addiktív hajlamait célozza meg ezáltal lesz rá kereslet, habár haszna az zéró! Persze abba hogy én a példázataimban hol hibázok és melyik élősködőt melyikkel keverem, abba könnyű belekötni... maga a tényekbe nem tudsz belekötni... volt itt cikk ezen dolgoknak a hasznáról és ahogy láttam a hozzászólók közt nem hemzsegtek azok az emberek akiknek segített volna... Én ismerem wudan és SzépCsaba élettörténetét is, mindkettő a poker helyett választotta ezt a szakmát aminek az erkölcsi mivoltát ítélje meg aki fizeti őket... illetve poker helyett választotta mert konkrétan egyik középszerű játékos, wudan meg talán NL50is jutott Westhez képest... érdekes amúgy hogy West aki 300$ért adott anno egy órát ő is hogy eltűnt a pokeres életből, pedig régen akadémián minden 2. cikk róla szólt :)
SzepCsabatol kerdeznem: mikor lesz a beigert BaLa interju?
finoman szólva is szórnak a vélemények, remélem ezt is felrakjátok majd youtube-ra vagy valami :D
A hozzászólásokból számomra kicsit az jött át, hogy az emberek úgy vélik, hogy akár pszichológushoz, akár mentál coachingot vesz igénybe, akkor az nagyjából úgy működik, mint egy orvos. Meghallgatja, hogy mi a gond és felír rá egy gyógyszert, amit az ember elmegy, megvesz és beszed, ezzel véget is ért a dolog. Ez megítélésem szerint sem a pszichológusnál sem pedig a mentál coachingnál nem így van.
Már egy ideje tag vagyok itt az akadémián és visszagondolva az elmúlt éveimre kis túlzással pszichológiai esetnek gondolom néhány régi megnyílvánulásomat. Az évek alatt volt szerencsém több mentál coach-csal is dolgozni (az itt említettek közül is volt órám). Az egyetlen dolog, amit az elején csináltam, hogy mindig mentem órára és ventilláltam a vélt és valós sérelmeimet és kaptam egy mentális masszírozást. Majd ez később megváltozott, elkezdtem egyre komolyabban venni az elhangzott dolgokat, megcsináltam amiket megbeszéltünk, amiket kértek tőlem. Szépen fokozatosan elkezdtek javulni a dolgok az életem minden területén. Néhány dolog: Megdupláztam az átlagtétemet (HUsng játéokat játszok már egy ideje), rendeztem minden kintlévőségemet, megcsináltam a nyelvvizsgámat (így megkaptam a diplomámat), felvételiztem és megcsináltam a pszichológia BA-t(mindezt fizetős képzésben), Szeptember óta pedig az MA-t csinálom. Emellett végre van tartalékom és nem kenyéren és vízen élek. 36 vagyok, így lehetne máshogy is, tarthatnék sokkal előrébb, viszont elégedett vagyok azzal az iránnyal, amelyen haladok.
Ebben pedig igen nagy szerepe van azoknak a mentál coachoknak, akikkel dolgoztam (ezúton is hálás köszönet nekik), valamint sokkal nagyobb szerepe van saját magamnak. Kicsit olyan ez, mint a nyelvtanulás (ha nem megy ki az ember nyelvterületre). Az egy dolog, hogy megjelenünk a tanórán/tanfolyamon, ha otthon még az ember nem áll neki foglalkozni a feladatokkal és nem tanul, akkor azért jelentősen lassabb lesz a folyamat.
Mindkét terület megfelelő lehet bárkinek, attól függ hogy milyen dologgal fordul szakemberhez. Amiben én a különbséget látom pillanatnyilag, hogy a coaching az egy rövidebb talán nem annyira mély (de akár lehet mélyebb is) együttműködés, míg a pszichológus inkább egy hosszabb távú és mélyebb együttműködés. (Nagyban függ attól, hogy milyen problémája van az embernek. Ha valaki elveszítette a gyermekét, annak talán egy hosszabb távú segítség indokoltabb.) A különböző területek megvannak a klinikumban is (ha az embernek a feje fáj, akkor jó esetben nem megy a proktologiára :) ) Lehet vitázni, hogy ki a menőbb a szívsebész vagy az agysebész, csak szeintem felesleges. Az hogy ki mennyire képzett és milyen felkészültségű az már egy másik dolog. Találkoztam olyan coach-csal, aki szerintem lehetne pszichológus is és biztos van olyan pszichológus, aki még coachnak sem lenne igazán jó.
Összességében szerintem nagyon hasznos lehet mindkettő, viszont mindkét esetben sokkal többet kell az egyénnek is beletennie a javulás érdekében, ahhoz, hogy igazán sikeres lehessen az együttműködés.
@castor11
Milyen tétről milyenre repített fel a mental coaching, ha szabad kérdezni?
És azt, hogy miért hiszed azt, hogy ez a mentál kócsoknak volt köszönhető, nem pedig annak, hogy te magad beletetted a munkát pl a játékodba, fizikai edzésbe, kajába etc?
11$-ról ment fel 25$-ra az átlagtét.
Egészen pontosan azt hiszem, hogy a mental coachoknak is köszönhető volt ez az előrelépés. Mint írtam én voltam/vagyok az aki leült/leül és csinálja a dolgokat. Helyettem egyetlen mental coach sem tanult vagy grindolt.
Ez egy nagyobb együttműködés eredménye. Benne vannak a coachok, a mental coachok és én. %-osan nem tudom kifejezni, hogy kinek mekkora szerepe van. Értelem szerűen ebben a saját részem a legnagyobb. Úgy tekintek pl a mental coachra ebben a szituációban, mint katalizátor vagy mentor. Valaki, aki külső szemlélőként tud tekinteni a megnyílvánulásaimra és jelezni tudja, ha valami nagyon elcsúszott. A coach a játékkal kapcsolatos dolgokra tud rávílágítani a mental coach pedig a hozzáállásban történt negatív/túl pozitív változást tudja jelezni.
(így megkaptam a diplomámat), felvételiztem és megcsináltam a pszichológia BA-t(mindezt fizetős képzésben)"- Mivel a szakod így értelemszerű hogy nem fogod fikázni... ha fekete macska szalad át előttem az úttesten és aznap minden allint bukok, arról a macska tehet, kb ugyanennyi hatása lehetett az életedre hogy mástól mit hallottál és mit nem, az megint más kérdés hogy kinek a szavait hallottad, 1,5 év alatt top mentál kóccsá fejlődött valakit aki 2 könyvet olvasott el egész életében, vagy szakembert (már ha létezik olyan ebben a szakmában, bár én kétlem) . Én lediplomáztam pszihodoki segítség nélkül, a mentális immunrendszerem a szülői nevelés fejlesztette ki, nem mintha szükség lenne hozzá, ugyanis az egész a szorgalmon múlik és nem azon hogy ki mit mond neked! Az összes mentál kóccsal játszatnék egy játékot, ami pont így kezdődik: van itt egy kis játék számotokra :D , megjegyzem miután akadémia látta hogy mennyire megosztó a téma és az értelmiségi rész merre húz, így nem volt valami bölcs dolog egy ilyen műreklámot összehozni számukra...
A lenyeg az, hogy egy jatekos kepben legyen a mental game fontossagaval. Fontos tudni es eszrevenni azokat az erzelmeket, amiken kb minden pokerjatekos atmegy: a tilt kulonbozo formai. Jared Tendler irt errol eleget a konyveben. Es ezt kezelni is tudni kell.
Fontos az is, hogy egy "lusta" ember kicsit osszeszedettebben alljon a pokerhez: X ora grind, Y ora tanulas/elemzes. Ha ez nem megy magatol, le kell irni, heti tervet kell csinalni. Egy ilyen embernek fontos lehet akar egy reggeli rutin, hogy ne ****** el a napjat. Kell a struktura, ha alapbol ez nehezen megy.
Az sem art, ha az elet mas teruletein is rendbe akarja szedni magat, pl. portolas/kajalas/szex/pia/drogok/bulik es egyeb hobbik vagy tevekenysegek, amik jobba tehetik az eletet (pl. nyelvtanulas, ha valaki nem tud angolul)
Ezek mind nagyon fontos dolgok, es sokan annyira vakon vannak, hogy igenis sokat segit nekik egy "mental coach". De szerintem egy sima "edzo" is ugyanennyit segitene, aki nem jatektechnikai dolgokat tanit, csak szimplan ad egy feladatot a jatekosnak, amit meg kell csinalnia (tervezes, stb) es utana azt betartatja vele, akar ugy, hogy minden nap rair, hogy sikerult-e betartania, amiket eltervezett.
Ugyanakkor en mindenkinek azt ajanlom, hogy olvassa el azt az 1-2 konyvet, amibol a mental coachok is epitkeznek, olvasson el 1-2 topikot ami ezzel foglalkozik, hallgasson meg 3-4 interjut es akkor nem kell orankent 15 rugokat kidobni az ablakon.
Egy ertelmes embernek nincs szuksege mental coachra, mert minden informacio beszerezheto. Ha valakinek nincs eleg anyaga, akkor meg nyisson egy topikot es biztosan sokan segitenek neki, kuldenek neki cuccokat.
Anettol kerdeznek, LUSTASAG temakoreben. Ez nagyon sok pokerest erint.
Azt szeretnem megkerdezni, ha valaki azzal megy hozza, hogy "lusta vagyok", akkor hogyan kezdi el a munkat? Hogy szokta ezt "kezelni"?
Mental coachok tobbsege ilyenkor azzal jon, hogy azert lusta a jatekos, mert nincsenek konkret, leirt, rovid es hosszutavu celjai. De szerintem egy kicsit tobbrol van szo. Egy lusta ember szinte minden teruleten lusta, akkor is, ha amugy fontos neki a terulet, mig egy szorgalmas ember a legtobb teruleten szorgalmas, megha kevesbe erdekli. Ez igaz a sok kis apro teendore, ami krvara nem fontos senkinek sem, de a szorgalmas megis elintezi, a lusta meg halogatja.
Sok lusta ember akkor is halogat, ha amugy szamara fontos celrol van szo, megha a mental coach ilyenkor azzal is reagal, hogy "ha olyan fontos, miert halogatod".
Mint mond ma a pszichologia a lusta emberekrol? Ezek is rossz gyerekkori mintak/emlekek miatt alakultak ki? Ha igen, akkor hogy lehet ezt javitani? Hipnoterapiarol velemeny? Mennyire genetika? Van-e abban valami, hogy fontos az is, hogy a csaladban hanyadik gyerekkent szuletett az illeto? Pl. most jott ki egy konyv: Szuletei sor(s)rend cimen (Kevin Leman) amit nagyon erdekesnek talaltam. Hogy viszonyulnak ehhez a temahoz a pszichologusok, mennyire humbug?
Kérlek feltétlenül rögzítsétek
Én is gondolkoztam azon hogy most írjak-e vagy nem.
Szerintem sokan nem akarják felvállalni az órákon keresztül tartó vitákat írásban, mert valószínű értékesebbnek tartják a saját idejüket, hogy egy olyan vitába menjenek bele amelynél már az elejétől fogva egyértelmű, hogy a két álláspont nem fog közelíteni egymáshoz.
Mint minden területen, biztosan vannak kóklerek, vagy eszméletlenül túlárazott coachok, pszichológusok, mágusok, természetgyógyászok stb.
Az hogy az ember mit hajlandó kifizetni és milyen értéket adhat neki döntse el maga. Még a hatékony coachok is lehetnek túlárazottak az olcsó coachok pedig nem hozzáértőek.
Wudant nem ismerem, Csabát viszont igen és én vettem tőle coachingot. Fejlődni szerettem volna a produktivitás, munka, póker, magánélet összehangolásával. Rájöttem hogy egyedül túl lassú folyamat, hiába olvastam el könyveket cikkeket róla. Nekem valahogy nem akaródzott fejlődni és visszatérő probléma volt. Megkerestem Csabát, beszélgettünk, mondott egy árat, én mérlegeltem (számomra megérte az árat), majd megbeszéltük a részleteket és belecsaptunk. Fejlődtem.
Fél óra múlva indulunk!
Még nem vagy tagja a PA Discordnak? Kattints ide és csatlakozz!
Vissza lehet nézni/hallgatni/olvasni valahol? Köszi
Rögzítettük, hamarosan kint lesz. Érdekes interjú volt, érdemes meghallgatni mindenkinek, akit a téma érdekel.
Hasonló anyagok készítését azzal tudjátok támogatni, ha a PókerAkadémia oldalán keresztül regisztáltok termekbe. Duplán jól jártok, mert egyrészt a legjobb dealt kapjátok kiemelkedő supporttal, másrészt még több hasonló anyagot tudunk készíteni.
Remek felvetés!
Mentál coachként azt mondhatom, hogy a célírás, feladatok eltervezése gyakran csak arra elég, hogy a játékos a felszínt kapargatva szerezzen egy kis motivációt, majd pár óra vagy nap után visszaessen a korábbi lusta állapotába.
A lustaság egyfajta megmutatkozása egy mélyebb problémának. Ha nagyon le akarom csupaszítani a dolgot, akkor legtöbbször valamilyen félelem az, ami tudattalanul gátolja a játékost abban, hogy a számára tetsző módon teljesítsen.
Néhány pókeres élethelyzet, ami állandósíthatja a lustaságot:
- Az utóbbi időben több olyan sessiont tolt le a játékos, amiket úgy értékelt, hogy kifejezetten rosszul sikerültek. Érzelmileg nagyon megterhelték, feszengett, szorongott játék közben. Érdemes tudni, hogy az pókerhez kapcsolódó érzelmi állapotunk az, ami meghatározza, mekkora kedvvel ülünk le játszani. Az említett eset után a pókerhez kapcsolódó érzés kellemetlen lesz, és teljesen természetes, hogy ezt kerüli a játékos. A félelem: tartok attól, hogy olyan dolgot kell tennem, ami közben nem érzem jól magam.
- Valamilyen változás áll be a játékos énképében: teremváltás, változik a mezőny, a játékost egy számára példaértékű személy bírálja, és ezeknek hatására csökken az önbecsülése. Minél intenzívebben tapasztal megint csak nehéz érzéseket az események / kritika hatására, annál inkább elveszti az önmagába vesztett bizalmát. A játékos azt érzi, nem elég jó ahhoz, hogy megverje a limitet. Minek is akarna ott játszani, hiszen aki nem elég jó, az bukik a pókerben. Félelem: nem vagyok elég jó. Nem akarok veszíteni.
- A játékos nem hagy elég időt a feltöltődésre. Gyakori, hogy valaki ugyan nem játszik sokat, de a játékon kívüli időben is a póker és az azzal kapcsolatos tevékenységek foglalkoztatják. Gondolatban nem tud elszakadni a játéktól és ezzel szépen lassan kiégeti magát. Képzeljétek el úgy, hogy több különböző személyiségrészünk van, amik a jóllétünkért felelősek. Van például egy részünk, ami a sikerre áhítozik, motivált és abban segít bennünket, hogy leüljünk játszani. Van azonban egy másik részünk, ami azért felelős, hogy a szervezetünk és agyunk regenerálódásának fontosságára hívja fel a figyelmet. Amikor megkérdezem a játékosokat, hogyan képzelik el ezeket magukban, akkor legtöbbször úgy fogalmazzák meg, hogy lakik bennük egy "pókerpró" és egy "lazulós arc". Mindkettő rendkívül fontos, és ha valamelyiknek nem hagyunk teret érvényesülni, az aláássa a teljesítményünket. A lustaság esetében az a leggyakoribb, hogy nagyon akarjuk a pókert nyomni, és a lustálkodós részünket igyekszünk leszorítani. Az egy darabig lent marad, majd amikor testileg/lelkileg elfáradunk, akkor felülkerekedik és minden motivációnkat elveszi. A megoldás mindig az, hogy egyensúlyba hozzuk ezen énrészeinket, megadjuk nekik, amit akarnak, és ők támogatni fognak bennünket a pókeres előmenetelünkben. Itt lustaság okozója az a belső feszültség, hogy nem kapunk meg valami fontos dolgot az egyensúlyunk megtartásához.
Ez csak pár kiragadott példa azok közül, amikkel rendszeresen találkozom a pókeresekkel végzett munka során. Mindegyik kezelhető, és mindegyik mélyebb a célkitűzés témakörénél. Akit jobban érdekelnek ezek a dolgok, annak szívesen leírom ennek a még ennél is mélyebb szintjeit. :)
Rendben, két olyan esetről írok, amikor valaki egyébként a játékos egyébként lehetne top player, de valami múltbeli sérelem, trauma akadályozza. Egészen messziről indulunk, készüljetek. :)
Az első esetet nevezzük egyszerűen szorongó típusnak.
A gyerek megszületik, nagy igénye van a figyelemre és a minőségi kapcsolódásra a szüleivel és ezt meg is adják neki. Az elvárások viszont nagyok otthon. Viselkedjél szépen, fogadj szót, legyél jó gyerek és ezt úgy éri el jellemzően karakteres, erős szülő ebben az esetben, hogy szégyenérzetet ébreszt a gyerekben. Másokhoz hasonlítja, lekicsinyli a törekvéseit, vagy maga a szülő szégyenkezik a gyerek viselkedése miatt. Képzeld el, hogy bevásárolni van szülő és gyerek, és a gyerek szeretne valamit, de nem kaphatja meg. Elkezd toporzékolni és a szülőben szégyenérzet ébred, a gyereke rászól erélyesebben, és érezteti vele, hogy nem helyénvaló a viselkedése. "Fejezd be, mi lesz, ha valaki meglátja? Mit gondolnak majd a szomszédok?".
Kezdődhet akár sokkal korábban is a dolog, amikor a gyerek még beszélni sem tud, nem érti a szavakat. Ilyenkor onnan tudja, hogy szégyenteljes dolgot csinál, hogy érzékeli a szülő nonverbális gesztusait. Ha a szülő szégyenkezik miatta, érzelmileg eltávolodnak, ami rossz a gyereknek, ezért megtanulja, hogy a viselkedése nem elfogadható. Mivel a gyerek nem tudja még függetleníteni magát a viselkedésétől, gyakran azt az információt szűri le, hogy ő maga nem elfogadható. Nem elég jó úgy, ahogy van. Szégyellni kell őt. Ebből kialakul a nem vagyok elég jó félelme.
Ez a gyerek egész életében (míg meg nem gyógyítja magát) azért fog küzdeni, hogy szerethetőnek, elfogadhatónak, hasznosnak, értékesnek érezze magát mások szemében. Akkor, amikor a probléma mélyére ásunk viszont mindig kiderül, hogy mindent azért csinál, hogy megkapja anya vagy apa szeretetét és figyelmét, amit annó elveszített.
Képzeljétek el, hogy emberek leélnek egész életeket abban a legmélyebb vágyban, hogy a szeretett személy elfogadja őket. És közben ezt sosem tudatosítják, sőt, lehet már nem is él a személt, akinek meg akarnak felelni. Egy kis személyes infó: én pl. ebbe a kategóriába tartozom, és tapasztalom, hogy a gyógyulás és fejlődés útja az, ha az ember megtanulja elfogadni önnön értékességét akkor is, ha ezt a szülő, vagy a világ nem adja meg neki.
A legnagyobb kihívása a szorongó embernek az lesz, hogy retteg a hibázástól, hiszen gyerekként megtanulta, hogy ez elfogadhatatlan és a szeretet elvesztésével jár. A pókerben rengeteget lehet hibázni, mert sok olyan helyzet van, ami bizonytalan és kiszámíthatatlan. Ha a szorongó ember rossz állapotban van, akkor ezeket nehezen kezeli, ezért nehezen ül le játszani, nehezen lép limitet vagy próbál ki új dolgokat.
A második kategóriát hívjuk lelkesnek.
Az ő személyiségének kialakulása is hasonlóan indul, mint a szorongóé. Ő is erősen kötődik, nagy igénye van a figyelemre és szeretetre. Ami különbség az ő esetében, hogy fiatalon elveszti azt a személyt, akihez igazán kötődik. Kollégiumba megy, megszületik a kistestvér - és rá helyeződik a szülők figyelme -, esetleg megbetegszik az, aki neki a legfontosabb, szélsőséges esetben meghal.
Ilyenkor a kis lelkes összetörik és hatalmas fájdalmat él meg. A fájdalom számára kezelhetetlen mértékű, ezért hoz egy tudattalan vagy tudatos döntést: soha többé nem fogom ilyen rosszul érezni magam. Ez egy nagyon fontos pont, mert innentől folyamatosan keresni fogja egy életen át a helyzeteket, amik jó érzéssel töltik el, és messziről kerülni fog mindent, ami egy kicsit is rossz érzést ébreszt benne, mert ezek emlékeztetik a megélt traumájára. Hajlamos lehet éppen ezért függőségek kialakítására, melyek eltávolítják a rossz érzésektől. Nehezen állapodik meg egy párkapcsolatban, hiszen ott aztán igazán kiszolgáltatott az ember. Bármikor kelthet benne megsemmisítő érzést a párja.
A motivációjára az lesz a jellemző, hogy nagyon fellelkesül, belevág dolgokba, és - ahogy az egyik kliensem megfogalmazta nagyon szépen - amint kiderül, hogy a dolog komplex és bonyolult, és kellemetlenséggel, unalommal, frusztrációval jár a megértése, azonnal elkedvetlenedik. Ahogy jönnek az első nehézségek, elfogy a motivációja és keres valami mást, ami érdekli és könnyűnek tűnik. Az ő gyógylását az jelenti, ha érzelmi szinten el tudja fogadtatni magával azt, hogy szabad rosszul is éreznie magát, mert nem minden rossz érzés vezet az ő traumájához. Ha ezt megtanulja, képes lesz kitartóan csinálni dolgokat és jó játékossá válni.
Ezek általános jellemzések, akit jobban foglalkoztat a téma, vagy érintve érzi magát, az dobjon bátran egy pm-et, és beszélgessünk róluk bővebben. :)
Geri:
Jó gondolatok -bár kicsit sok a bullshit meg bropsychology - de nekem ez megint pszichológust játszás kicsit.
Az oké, hogyha ezeket leírod egy fórumra és meg lehet vitatni, mint ahogy most tetted, ingyen (mégha egy kicsit ez neked önmarketing is :) ) .
De amikor ilyen témák 1 v 1 előkerülnek , ráadásul anyagi ellenszolgáltatás keretében, egyfajta "hatalmi" pozícióból osztogatva a tutit, akkor ***** könnyű a kliensnek vakon elhinni, hogy valóban az a jó látásmód. A valóságban meg marhára nincs meg a kvalifikációd, hogy ilyen dolgokat taníts (nézd meg az interjút, hogy egy pscichológus hány évet tanul, mennyit jár szupervízióra egy 10-20 évvel rendelkező szakemberhez-nem egy másik 20 óra alatt kóccsá lett akárkihez)
Szerintem az ilyen gyerekkori dolgokat hagyjuk meg az érdemi tudással rendelkező embereknek.
Köszönöm a hozzászólásod, elfogadom a nézőpontod. :)
ráadásul a mentálkókler több kárt okozhat mint hasznot amit majd a pszichológus javíthat ki, ebben a mentálkocsban az a legjobb hogy semmit se lehet számonkárni rajtuk
ha valami nem úgy lesz ahogy ő mondta, akkor nem akartad eléggé
https://www.youtube.com/watch?v=hvsH...KnUyimt08GnCYA
Nagyon hálás vagyok azért, mert ezeket megírtátok. Tanulságosak voltak az írásaitok számomra, még ha nem is estek feltétlen olyan jól. Többet szeretnék tudni arról, hogyan gondolkodtok a témáról, mert ha már itt van ez a beszélgetés, legyen valami haszna. :)
Számotokra hol húzódik a határ, ami elválasztja a mentál coach és a pszichológus által kezelhető problémákat? Szerintem mindannyiunknak nagy segítség lenne erről elolvasni a gondolataitokat.
Köszönöm előre is a segítségeteket!
Szép napot! :)
Szia,
talán olvasod a másik topikot is a témában, írtam ott több kommentet, talán nekem is szól a kérdésed.
1. Szerintem Te és Csaba pontosan érzitek egy emberen 2-3 óra beszélgetés után, ha a problémái túlmutatnak rajtatok, és még azt is kinézem belőletek, hogy van erőtök azt mondani a "páciensnek", forduljatok komolyabb szakemberhez, és menjetek el egy hagyományos munkahelyre dolgozni, ahol nem függ a mentális erősségetektől az, hogy kerestek-e pénzt, vagy sem. (Más pókeres körökben ismert mentálcoachot nem eméítettem itt meg, na nekik nyugodtan köszönjétek meg a "szakmátok" megítélését!)
2. Ha a pénzedet nem a játékostól kapod, hanem egy backing teamtől, tedd fel magadnak a kérdést, mit érhetsz el az adott játékosnál! A segítségemmel ez az ember tényleg eljut egy komoly életszínvonal növekedésig, vagy csak azt tudom belőle kihozni, hogy kis nyerőként 2-3 évvel tovább maradjon a rendszerben, termelje a backing teamnek a pénzt, ő maga meg vegetáljon közben?
3. Hogy írjak konkrétumot is :) : tegyük fel, valakinek azt javaslod, építsen fel egy napirendet, tartsa be, valamint minden sessionben tűzzön ki egy adott problémát, amire figyelni fog (nem tudom javsoltad-e valaha ezeket játékosnak, de ezek elég népszerű mentálcoach javaslatok), na, ha harmadszor javaslod ezeket (vagy bármi mást), a "páciens" elméletben hasznosnak is tartja, és aztán valamiért harmadik javaslat után sem képes egyiket sem betartani, na akkor ő az, akinek a problémái túlmutatnak egy mentálcoach területén, küldd el pszichológushoz és/vagy pszichiáterhez, és javasold neki, hogy menjen el árufeltöltőnek, és tekintsen a pókerre csak egy szép hobbiként!
Geri8806 , te is mentálhuszár vagy igaz? akkor remélem annyira tanulságos voltak a vélemények hogy felhagysz ezzel az erkölcsileg kérdéses szakmával és keresel magadnak egy normális munkát... na majd akkor elhiszem hogy sokat tanultál belőle :)
Menj el egy szakemberhez (Anettnek pókerre is van rálátása, ráadásul kapott most feelt a mentál kócsokról is, hogy mi a szakma parája) és kérd ki a véleményét.
Ha az érdeklődésed őszinte, akkor számomra ez egy szimpatikus hozzáállás- ezzel már a 2 kókler elé kerültél a rankingben a szememben :D
Köszönöm az építő hozzászólást!
Válaszolva a gondolataidra:
1.: Előfordul sajnos olyan, hogy komoly gondokkal küzdő játékossal találkozom. Ilyenkor rendszerint jelzem a játékosnak és a backing csoport vezetőjének is, hogy a játékos problémái nem pókeres jellegűek, egyéb életterületek rendbe tétele hiányában nem is fognak valószínűleg megoldódni.
2.: Egy szakmai dilemma alapja lehet a második dolog, amit említesz: ha a backing bízott meg a játékos fejlesztésével, és a játékosnak a legjobbat az tenné, ha eltávolodna a pókertől, akkor kinek az érdeke érvényesüljön? A megbízóé vagy a játékosé? Én azt gondolom, hogy a mentál coaching akkor működik jól, ha a játékost, mint egész embert vizsgáljuk, és nem csak egy szeletét a mindennapjainak. Ilyenkor mindig a játékos építésének útját választom, még ha ez ahhoz is vezet, hogy idővel más munka után néz. Egyébként a backing vezetők ezt teljesen megértik, mert - legalábbis akikkel eddig együtt dolgoztam - tudják, hogy nekik sem éri meg olyan játékossal időt tölteni és bele pénzt invesztálni, aki utálja ezt az egészet.
3.: Nem vagyok a híve annak, hogy megmondjam, kinek milyen rutinokat kéne csinálnia. Azt vallom, hogy hiába dolgoztam sok játékossal, mégsem látom azt, hogy a következő embernek mire lesz szüksége. Az esetek 99%-ában abban vagyok hajlandó segíteni neki csak, hogy egy számára tetsző rutint ő maga kitaláljon. Ha a következő alkalommal visszajelzi, hogy ezt nem sikerül betartania, akkor mindig az első kérdésem az, hogy egyáltalán szeretne-e ezzel foglalkozni. Ha a válasza nem, akkor keresünk számára jobban tetsző megoldást. Ha szeretné megtartani, akkor együtt megkeressük, mi az, amitől ő maga hajlandóvá válna a munka elvégzésére.
Nagyon érdekes témákat dobtál be, és számomra egyértelmű, hogy azzal, hogy én majd kitalálom, mi legyen a játékossal és azt rányomom, nem leszünk előrébb. Mindig az ő aktuális élethelyzetét és kihívásait figyelembe véve kell őt abban támogatnom, hogy a számára leginkább tetsző és kivitelezhető megoldást megtaláljuk.
Köszönöm az időt, amit a témára szántál!
Köszönöm a tippet! :)
Őszinte az érdeklődésem teljes mértékben. Ha nem is törekszem arra, hogy megértsem, mi váltja ki az ellenszenvet velem vagy a munkámmal kapcsolatban, akkor én magam sem haladok előrébb, és segíteni sem tudok majd senkinek. Emellett, ahogy az előző postban már említették, fontos, hogy tanuljunk ebből az egészből valamit. Én nagyon igyekszem. :)