Ispy eredeti hozzászólása
Nem hiszem, hogy az SNG az olyan sokkal könyebb és felemelőbb műfaj lenne. Ott is lehet szívni rendesen, és oda is kell kitartás, mert ott meg minden egyes centért szó szerint vért kell izzadni, és sokszor annak is örülni fogsz, hogy egy hét alatt csak 10bi-t buktál el, de ez simán lehet 40 is.
Azt mondjátok robot meló. Igen. Az. A póker az már csak ilyen. Sokan mondják, hogy ez nem szerencsejáték, meg hosszútáv, meg edge, stb. Igen, ez is igaz. De cserébe a póker sokat kér: kőszívet, kötélidegeket, küzdeni tudást. Ha ezek hiányoznak valakiből, mindegy melyik pókerfajtát választja, nem sokáig fogja bírni. Tehát a kérdés nem az mikor és mennyit nyertél, hanem az, hogy képes vagy-e hosszútávon ezt a játékot magas szinten játszani. Ha igen egyszer nyerni fogsz, ha nem még akkor is simán nyerhetsz egy nagyot. Tehát szerintem a pókerben az eredményességet és játékot külön kell tudni választani valahogy. Ha matematikai szempontok alapján az adott handet jól játszottad meg, akkor a többi a Te szempontodból már nem is fontos, azt majd a szerencse elintézi, és vagy nyersz, vagy nem. De ezt el kell fogadni minden játékosnak és fel kell dolgoznia lelkileg.
Én is sokat szívok, meg mindenki folyamatosan sokat szív (olvasd csak el a blogokat). De ettől függetlenül amikor beülök egy kis pics@ 2$-os versenyre, akkor mindig elönt egyfajta bizsergés, izgatottság, hogy yeeeeehhhh, ma tutira behúzom. Ha meg nem megyek a következőre. És megint bizsergés. Ha ezt nem érezném, csak beülök unottan és k****ra lesz@ram már az egészet, akkor nincsen értelme csinálni, akkor kell abbahagyni.
Na, nem akartam regényt írni, de nekem mindig ezek a gondolatok jutnak a pókerral kapcsolatban eszembe.
Peace.
Üdv
Ispy