truczat eredeti hozzászólása
Engedj meg pár gondolatot ide, amiket ébresztettél bennem, még ha esetleg nem is érzed helyén valónak.
Például álljon itt Popper látszólag a te teóriádat erősítő véleménye:
"Először is tudnunk kell, hogy az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem.
Ha erre törekszünk, akkor a kapcsolat börtönné válik, hazugságokkal és lázadó fantáziákkal telítődik. A testi, lelki vagy szellemi kielégületlenség pedig megmérgezi az életet. Az egyik ember persze úgy is megcsalhatja a másikat, ha soha még csak meg sem érint kívüle mást, de minden ölelésnél valaki másra gondol.
És lehet hűséges akkor is, ha egy bolond éjszakán ágyba bújik valakivel, de ennek nincs folytatása, nem szerelem, csupán testi vágy."
A különbség az, hogy Popper tovább megy, és a második bekezdéstől rátér a lényegre, amiből nem a mennyiségi és minőségi baszás fontossága jön nekem le.
A monogámiának egy őszinte kapcsolatban nagyon fontos érzelmi, bizalmi, társadalmi, gazdasági, kulturális és családi szerepei is vannak, a libidó ezt generatíve nem írhatja felül.