Szerencsére már láttam az uccsó részt, ezért nem gáz, de egy 8 évados sikersorozat utolsó részének egyik legfontosabb momentumát ilyen módon SPOILEREZNI ritka undorító paraszt tett. Ezúton kérek elnézést, a mezőgazdasági dolgozóktól a szóhasználatért, és igen a ritka undorító parasztot lehet személyeskedésnek venni.
Ha úgy tetszik, igen.
3. Tegezés és magázás az angol nyelvben
Végül érdekes adalékként megjegyezzük, hogy az angol nyelvben is volt tegezés és magázás valamikor. Shakespeare még használja, de a XVII. században már egészen haldoklott ez a nyelvi forma. De hogy is volt akkoriban?
Volt egy olyan forma, amelyik a magyar tegeződő személyes névmásnak felelt meg, ez volt a thou, mint a magyar "te". Alanyeste tehát a thou volt, további formái pedig a thee (tárgyeset, téged), thy (birtokos, a te vmid), thine (birtokos állítmányi, a tied). Ezzel a formával találkozhatunk elég sokszor Shakespeare műveiben, hogy csak az egyik legismertebb idézetet vegyük:
O Romeo, Romeo! wherefore art thou Romeo? Deny thy father and refuse thy name. Or, if thou wilt not, be but sworn my love, And I'll no longer be a Capulet.
Kosztolányi műfordításában: Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé És nem leszek Capulet én se többé.
Ezzel együtt létezett egy olyan személyes névmás, amelyik két célt szolgált: egyrészt többes szám 2. személyt jelentett (a magyar "ti" megfelelője), másrészt pedig a magázásra használták, ha egy emberhez szóltak.
Ez a megoldás persze általános - mármint az, hogy egy meglévő, másra alkalmas formát használ fel egy nyelv a magázásra. A magyarban például az egyes szám harmadik személy alkalmas erre ("megcsinálta, maga" - mindkettő ő-re is alkalmas). Az újlatin nyelvekben és a németben ez általában ugyancsak egyes szám harmadik, néhol azonban többes szám második személy használható magázásra, az orosz a többes másodikat használja. A többes második egészen jól passzol azonban a logikus megközelítéshez (már ha ennek van értelme a nyelvszokásokban); ha a királyi többest nézzük, annak is ilyesmi alapja lehet. Ha valami fontos, nagy, tiszteletre méltó, akkor szoktuk egyébként is többes számba tenni (ld. heavens, the seas stb.)
Tehát a többes második, és ezzel együtt a magázó forma - ugye, kitaláltad már? - nem más volt, mint amit ma is használunk: ye, you, your, yours formákban. Ebből az alanyeset megváltozott, és a ye helyett is az egykor még csak tárgyesetet jelentő you forma van használatban ma.
A bevezetőben feltett kérdésre tehát megkaptuk a választ: az angol tegezés-magázásból ma az a forma maradt meg, amelyik akkoriban magázás volt. Hogy ez miért így alakult, az egyszerűen megválaszolható: egyre inkább ezt a formát használták az emberek, a másik meg egyszercsak elkopott.
azt ne felejtsük el, hoyg ezt valahonnan fordították, nem maguktól találták ki tehát egy vélhetően nem hibás szöveget fordítottak nagyo hibásra mai sokkal nagyobb szakmai hiba, mintha csak szimplán hülyeséget találnak ki
egéybként szerintem elég kevés ember hallja a szinkront mielőtt megjelenne. adott jelenet szereplői, hangmérnök, vágó és ennyi kb.
egyébként más iparágakban is dolgoznak szarul emberek
Utoljára módosítva: titcar által: 2013. 09. 29. 21:22
jó lapokkal emelnék, rosszakat eldobnám
Ezért baj hogy már minden paraszt beszél angolul és így az kapja a munkát aki közel van a tűzhöz... régebben sokkal jobb volt a szinkron...
Még szerencse, hogy a szinkronszakmában is dolgoztam, így nyugodtan mondhatom, mennyire nem így van. Nem attól lett "rosszabb" a szinkron, hogy ki dolgozik, hanem attól, hogy manapság pofonegyszerű megnézni mindkét nyelven, és összehasonlítani.
A HIMYM például nagyon népszerű a 18-29 fiatalok körében, akik a megjelenés másnapján boldogan letorrentezik, aztán fél év múlva lehordják a magyar szinkront.
Ezzel szemben az előző generáció sikervígjátékainál nem volt ez így (Jóbarátok, Rém rendes család), ezért nem is fikázták, pedig azoknak a szinkronjai összehasonlíthatatlanul rosszabbak, mint a HIMYM-é.
Az meg, hogy ki dolgozik: mozifilmeket Magyarországon kb. 4 ember szinkronizál (egy film kb. 1 hét munka és kb. ennyi premier van hetente), kasszasikernek szánt filmeket pedig szinte csak 2, Speier Dávid és Heltai Olga.
A Runner runnert meg nem láttam, de direkt utánanéztem, és Heltai Olga csinálta, aki csupán olyan filmeket csinált, mint a Die Hard, Blöff, vagy épp a Django elszabadul.
Előkereshettek volna egy kevésbé ismert dramaturgot, aki ért a pókerhez, de akkor meg a szinkron többi része lett volna rosszabb, legalábbis én eddig nem olvastam rossz kritikát a szinkronról ezen a szakmai hibán kívül.
A stúdió persze lektorálhatta volna a filmet egy pókerjátékossal (mint a Rush-t, amit a Szujó-Wéber páros lektorált), de úgy gondolták, hogy ez nem egy pókerfilm (nem is), és mivel a közönség kb. 0,1%-a érdeklődik a backdoor leesési %-a iránt, nem érte volna meg az árát. Ennyi.
kösz NitroHUN, érdekes dolgokat írtál!
"Azok ott előtted az én zsetonjaim, te csak vigyázol rájuk..."