Kétségtelenül a legrosszabb fajta. Egyszer elmentem egyedül egy versenyre a jól megboldogult Royal-ba, és egy sráccal elkezdtem dumálni kint a szünetben. A srác csak mondta, mondta a hülye sztorikat, aztán mikor már nagyon lefárasztott, akkor mondtam neki, hogy figyi, eddig te magyaráztál, most én jövök! És elkezdtem neki mesélni valami aktuális művészfilm karaktereinek jellemváltozásáról. Vette a lapot, többet nem hallottam tőle bad beat-et.
Micsoda nagy dolog.. vki normális a pókerben?
A helyében én tuti nem nyertem volna agyon magam Makaón, ha tudom h előbb utóbb ez lesz a vége hogy kiraknak. Inkább csinálok vesztő, BE sessionöket és tovább játszom és hosszabb ideig nyerek kisebb összegeket, mint egyből szétownolom az asztalt.
Épp ellenkezőleg. Minden körülmények között maximalizálni kell a profitot. Makaóból kiszedte, amit ki tudott, most megy kisebb tétre Vegasba, és ott fog annyit nyerni, amennyit a te ötleted szerint Makaón nyert volna.
Tényleg igaz az, hogy megorrolnak az ellenfelek, ha egy nagy pot után szépen lelépsz, de Makaón inkább az történhetett, hogy nem olyan a játékstílusa, ami szimpi az ottaniaknak, ők az őrülteket szeretik, mint Dwan. Az meg a másik, hogy nem hiszem azért, hogy ilyen téteken bárki is olyan edge-et érezne az ellenfélen, hogy azt mondja, ezt a nutsot inkább eldobom, hogy maradhassak.
Teljesen jól csinálta.
Addig ütötte a vasat még lehetett.
Már nem lehet megy máshova.
Felettébb szimpatikus a srác!