Megint AJ vs KJ persze hogy flop K meg turn is K
Visszatérve az eredeti témához:
Én jelenleg egy viszonylag neves hazai (műszaki) egyetemre járok építész szakra. Régebben úgy gondoltam, hogy ez olyan munka ,amit szívesen csinálnék és szépen is tudnék vele keresni. Aztám BAMM, beütött a válság az első egyetemi év után és azóta az építőipar teljesen összeomlott. Elképzelhetitek, hogy milyen érzés lehet így tanulni az egyetemen, hogy tudom jó pár évig vagy évtizedik nem lesz jövőm itthon, úgy hogy még kb fél milkát kell majd tejelni a diplomáig. Én szerencsésnek tartom magam, hogy anno elkezdtem pókerezni és van más alternatívám, amivel tudom finanszírozni a tanulmányaim.
A stressz tulajdonképpen csak rajtad múlik, mivel ez a tested válasza az adott badbeatekre, rossz szériákra. Ha stresszesnek érzed a pókert, akkor valószínű nem elég jó a mental game-d.
én azért nem tudtam a 6 éves pókerkarrierem során egyszer se úgy tekinteni rá, mint potenciális "biztos" jövedelmforrás, mert egyáltalán nincs meg bennem a szorgalom és az alázat, ami ehhez szükséges. Továbbra is szórakozásként, néha jól jövedelmező hobbiként tekintek rá, de az én idegrendszerem nem bírná elviselni, ha hosszas befektetett munka eredménye is atom bad beatek sorozata lenne. Szóval nem nekem való, de elismerem azokat, akik erre képesek. csak elképesztően tömény és monoton. Azt a mennyiségű handet/tourney számot letolni, ami ahhoz szükséges, hogy "biztos" nyereség legyen, vagy hamar kijöjjön a "hosszútáv", arra soha nem voltam képes, így nem nekem való, inkább csinálok érdekesebb dolgokat, és attól még, ha kedvem szottyan eljárok élőzni, vagy feltöltök pár dolcsit, és tourneyzegetk néha néha.
Volt, hogy ennél komolyabban toltam, de nem bírtam elviselni a varianciával járó stresszt. Egyszerűen nem nekem való. Szóval vannak árnyoldalai is szerintem annak, amikor munkává/megélhetési forrásá válik az, amit imádsz csinálni.
De hát sajnos muszáj az életben kompromisszumokat kötni.
flesli kommentje a játékomról: "Viszont szerencsejátékként játszva nem rossz, egyik megmozdulás sem "
Embere válogatja, előbb-utóbb mindenki rájön a saját korlátaira. Akiben benne van az a kitartás ami szükséges és megfelel neki a pókeres életmód az meg is érdemli hogy a befektetett munkája megmutatkozzon hosszú távon. De egyébként érdekes dolog ez, én másfél éve nem termeltem minuszos hónapot, igaz mindössze azért mert rakebackből és egyéb promóciókból jó kis lóvét lehet összeszedni, ha kitartó az ember. A másik része a dolognak viszont az, hogy ez a fajta micro téteken való grindolás írdatlan időt igényel és talán pont azt a szabadságot veszi el amire vágyik az ember. A pénz az egy dolog, hosszútávon így csinálni microtéteken biztos hogy nem lehet és engem most bánt hogy ebben az időszakban nem fordítottam semmi időt a tanulásra. Most visszamegyek a régi melómba ami alkalmi jellegű heti 3-4 napot vesz el maximum és mellette próbálok feljebb jutni, mert alapvetően szeretek játszani és az azért jó érzés tud lenni mikor valami hasznosra költöd a nyereményed egy részét, mert valamilyen szinten visszaigazolja hogy megéri és tán megérné ezt főállásba is csinálni. Na meg végre nem a bankrollt kell minden hó végén csapolni ha van mellette valamilyen meló.
Amúgy meg szerintem igenis kezdjen el pókerezni és tanulni mindenki aki teheti, főleg ha fiatal, az internet előtt töltik az idejük nagy részét úgyis és akkor már legalább tanuljon, ne pedig az egyéb számítógépes játékokra b@ssza el a mindennapjait amikkel tele van a net. Ha profi pókeres nem is lesz mindenkiből, de tanulhat olyan dolgokat amiknek később az élete más területén hasznát tudja venni.
Elszomorítónak és már-már betegnek tartom, hogy azért mondjátok a pókert jobbnak az irodai munkánál, mert valami rosszat lehet vele elkerülni. Tehát nem azért jó, mert jó, hanem azért mert így egy (valahol hallott) rosszat elkerülhetek. Huszonéves srácok úgy indulnak neki az életnek Magyarországon, hogy a munkahelyen minden főnök hülye, nekem senki ne mondja meg hogy mit csináljak. Érdemes lenne ebbe mélyebben beleásni, hogy miért is gondolja mindenki ezt, de az már tényleg terápia lenne. Tényleg az alapján jó egy állás hogy mennyi benne a stressz? Érdekes hozzáállás. Ha az ember a halálos ágyán végignéz az életén, jó eséllyel semmit sem fog látni az elmúlt 40-70 év munkájából. Annál többet viszont a szeretteiről, szüleiről, családjáról, úgyhogy ha ennyire lényegtelen hogy mit dolgozunk, akkor olyat kell csinálni amit szeretünk, és nem olyat, amivel elkerülünk valamit amitől nagyon félünk. Szerintem pont azt nem szabad elkerülni amitől félünk, mert ha elkerüljük, le fog ránk csapni. Lehet ez pont póker vagy lehet a 9-17 is, van akinek az orvos, másnak meg a ping-pong bajnokság.
Utoljára módosítva: hokuszpoker által: 2014. 08. 31. 07:49