Így, hogy az idézetből lehagyod azt a kezdőmondatot, miszerint nem akarom bebizonyítani, hogy ő egy pokerreg (egyáltalán miért kéne?), azért hogy rugózhass ezen a "bizonyító" hasonlaton, aminek az összerakása láthatóan ilyen gyermeki örömmel tölt el, ez már szánalmas. Az utánad bólogatás meg nem kevésbé...
Következetlenségeket írtál, én meg rámutattam. Ez tényleg ennyire fáj?
Következetlenségekre rámutatni nem menő? Vagy csak ha közben a haverok simogatják a buksi fejed?