R1per2 eredeti hozzászólása

Márkás ruhák, órák, ékszerek mellé miért tűnik furcsának a drága telefon?
Miért gondoljátok, hogy a "materiális világ" jelenkori sajátosság? Korábban sem csak Buddhista szerzetesekből állt az emberiség.
Nem gondolnám, hogy éretlenebb gondolkodást, valótlan értékeket jelent mások hóbortja, ami számomra közömbös.

Igen, ez az "érett" megfogalmazás elég pejoratívra sikeredett, de reflexből a hozzászólások minőségére akartam utalást tenni. A tartalom sokkal inkább a tudatosságról szól.

"...Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztheti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek ott van a ti szívetek is" Mt. ev. 6 rész. 19-21 vers
....
Minden kérdésünkre meg van a válsz, pontosabban meg vagyon írva.
Jó téma Jaki!...nagyon jó

jak1 eredeti hozzászólása

viszont elgondolkodtató és jó tanulság, hogy ha szétnézek otthon, akkor az egyik fiókban vagy polcon találok egy félmilliós tükörreflexes fényképezőt, a másikon egy teljesen új telefont, meg használaton kívüli laptopokat, "csilliós" ruhákat,

Ha olyan dolgokra költöttél sokat, amit rövid ideig, vagy nem is használsz, az érthető probléma. De aki sorban állva várja az Iphone-ját, az nem fiókban fogja tartani, hanem kiélvezi minden percét, amit bütykölésével tölthet egészen az új érkezéséig. Beleértve a vásárlást megelőző várakozást is.
"Csillós" ruhákkal sincs baj, csak gondolom kell hozzá alkalmakat szervezni, hogy használd őket.

A fényképezőgép egy jó példa szerintem. Sok embernek okoz boldogságot a fényképezés folyamata, ha nem egy átlagjózsi, akinek csak arra kell, hogy facebookra posztolja a legfrissebb ciprusi nyaralás beálított tucatfotóit.

Van, aki attól boldog, hogy járja a természetet pl és madarakat fotóz, vagy érdekes épületeket érdekes szögekből, vagy épp portrékat csinál az utca emberéről és erről egy blogot is vezet.

Az emberek 99%-a nem fog az életében semmi érdemi nagy dolgot létrehozni, mert nincsenek hozzá adottságai. Pl. én hiába szeretem az irodalmat, attól még nem leszek Kundera, hiába tudok zsigerig átélni agyszerű zenéket, nem vagyok Beethoven.

Ha megvan a boldog párkapcsolat, és családi háttér, akkor az embert a hobbik teszik még boldogabbá és élni nekik sok esetben nagyon drága mulatság.

Rohadtul sajnálok sok pénzt kiadni dolgokra, ha nagy ritkán viszont veszek valami drága dolgot az pont az ára miatt nem is okoz akkora örömet. Én pl. tökre irigylem azokat az embereket, akik ennyire örülnek egy új telónak, ruhának stb.

A materiális célkitűzés pedig valszeg a legjobb motiváló tényező tud lenni, még akkor is ha az adott tárgy utáni vágyakozás, és jó érzés jóval nagyobb, mint amit a későbbiekben az adott tárgy szolgáltat.

R1per2 eredeti hozzászólása

Ha olyan dolgokra költöttél sokat, amit rövid ideig, vagy nem is használsz, az érthető probléma. De aki sorban állva várja az Iphone-ját, az nem fiókban fogja tartani, hanem kiélvezi minden percét, amit bütykölésével tölthet egészen az új érkezéséig. Beleértve a vásárlást megelőző várakozást is.
"Csillós" ruhákkal sincs baj, csak gondolom kell hozzá alkalmakat szervezni, hogy használd őket.

Na, pont az a problémám a világgal, hogy igazat adok neked, és azt látom, hogy tényleg örömöt okoz az, hogy megveszi az új telefont, stb. Nem leszek öngyilkos emiatt, de nem találom helyesnek ezt a folyamatot, sokkal inkább szörnyűlködök! Nem érdekli az emberket, ha összeesik valaki mellette az utcán, általánosságban kijenthető, hogy abszolút agresszív, önző és nem törődöm a világ, de az új telefon meg a Budapest éjjel nappal az kbaszott fontos, aaaaaz igen, az boldogság!

Kamanduk eredeti hozzászólása

A fényképezőgép egy jó példa szerintem. Sok embernek okoz boldogságot a fényképezés folyamata, ha nem egy átlagjózsi, akinek csak arra kell, hogy facebookra posztolja a legfrisseb ciprusi nyaralás beálított tucatfotói.

Van, aki attól boldog, hogy járja a természetet pl és madarakat fotóz, vagy érdekes épületeket érdekes szögekből, vagy épp portrékat csinál az utca emberéről és erről egy blogot is vezet.

Az emberek 99%-a nem fog az életében semmi érdemi nagy dolgot létrehozni, mert nincsenek hozzá adottságai. Pl. én hiába szeretem az irodalmat, attól még nem leszek Kundera, hiába tudok zsigerig átélni agyszerű zenéket, nem vagyok Beethoven.

Ha megvan a boldog párkapcsolat, és családi háttér, akkor az embert a hobbik teszik még boldogabbá és élni nekik sok esetben nagyon drága mulatság.

a topicnyitó hsz-hez ez szerintem pont egy nem jó példa, mert egy fényképezőgépnek valójában a funkionalitása az amire vágsz, egy ipadnál / telefonnál viszont szinte kivétel nélkül a birtoklásvágyról van szó és ez elég komoly különbség szerintem.

R1per2 eredeti hozzászólása

Ha olyan dolgokra költöttél sokat, amit rövid ideig, vagy nem is használsz, az érthető probléma. De aki sorban állva várja az Iphone-ját, az nem fiókban fogja tartani, hanem kiélvezi minden percét, amit bütykölésével tölthet egészen az új érkezéséig. Beleértve a vásárlást megelőző várakozást is.
"Csillós" ruhákkal sincs baj, csak gondolom kell hozzá alkalmakat szervezni, hogy használd őket.

ezt a sorbaállás témát sosem értettem, tényleg jobb 1 napot sorban állni, ahelyett, hogy bemész másnap és 5 perc múlva a kezedben van a cucc?

titcar eredeti hozzászólása

a topicnyitó hsz-hez ez szerintem pont egy nem jó példa, mert egy fényképezőgépnek valójában a funkionalitása az amire vágsz, egy ipadnál / telefonnál viszont szinte kivétel nélkül a birtoklásvágyról van szó és ez elég komoly különbség szerintem.

a legtöbb embernek elég lenne egy 30 ezres kis kompakt is, mert nem fog művészi színvonalú képeket csinálni, vagy PS-sel varázsolgatni utána. Ilyen értelemben átlagjocónak fél millás tükörreflexes gép/kis kompakt = ipad/occó tablet

En egy eleg nagy aldozat vagyok ezen a teren, de mar kezdek javulni es atertekelni h mi is fontos igazan az eletben.