De ha egészségesen akar élni akkor leteszi azt kész, ez akarat kérdése, ez oylan mint a megkéne csinálnom ezt vagy azt, de rohadtul nincs hozzá kedvem.
Ne érts félre nem akarok személyeskedni, de ha így tetted le a cigit, szerintem nem voltál cigaretta függő. Nem tudom mennyi ideig dohányoztál és milyen mennyiséget, de sem a fizikai-, sem a pszichésfüggés nem arról szól, hogy az ember egy laza döntéssel megszünteti.
Jó magam kb.20 éve dohányzok (nem merem leírni mennyit). Soha nem sikerült leszokom a cigarettáról:-(( Többször abbahagytam a dohányzást, ugyanis abbahagyni csak akaraterő kérdése. Volt amikor csak 2 hónapig, volt amikor 14-ig tartott, de mindig visszaestem.
Egész egyszerűen azért, mert a döntés hogy nem gyújtasz rá, nem egyenlő az érzéssel, hogy nem kívánod a cigit.
Egyébként még nem adtam fel. Bár egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy ezt a függőséget el nem tüntethetem, csak elnyomhatom.
Aki ilyet kérdez nagyon szerencsés ember, hiszen gondolom akkor még semmitől nem voltál függő:-)
Én speciel 3 okból szeretnék leszokni róla:
- Az a mennyiség amit én szívok (1,5-2 doboz naponta) érezhetően nem tesz jót a szervezetemnek. Itt most nem a "Dohányzás hirtelen halált okoz" és hasonló elmés kis matricákról van szó, hanem arról ahogyan fizikailag érzed magad.
- Tudom, hogy a környezetemben sokakat zavar. Van akit csak füstje, és persze vannak akik aggódnak értem.
- Drága:-)
talán mert függetleníteni tudom magam olyan dolgoktól amit nem akarok...
Nekem annak ellenére hogy nem cigizek volt hogy egy nap alatt elszívtam féldobozzal, de máskor nem gyújtottam rá mert nem akartam még ha meg is kináltak akkor sem, ez csak akarat kérdése
Az is lehet, hogy például jó neki a cigi, nem is érdekli a saját egészsége, de mint jó és példamutató szülő, a gyerekek miatt leszokik. Ez szerintem egy jó motiváció.
A másik, ha valaki lelkiismeretes honpolgárként nem akarja adófizető, ámde nem dohányzó polgártársait terhelni a számára fenntartandó tüdőgondozó költségével és inkább nem szívja.)
Nos... Te talán tényleg függetleníteni tudod magad. (írtam is, hogy szerencsés vagy:-))
De ha végig gondolod, azért általában nem így működnek a dolgok.
Attól, hogy harcba szállsz egy vággyal, félelemmel nem leszel független tőle. Elnyomhatod őket, de mivel harcolnod kell velük nem mondhatod, hogy függetlenítetted magad.
Nézzünk egy másik példát, mert a dohányzás és a drog mindig szélsőséges érzelmeket vált ki.
Keressél tériszonnyal "megáldott" embereket és vedd rá őket, hogy egy óriásikerék tetejéről gyönyörködjenek veled a kilátásban. Biztosan találnál eszközöket, hogy néhány ilyen ember legyőzze a félelmét és felmenjen veled. Azt azonban kötve hiszem, hogy egy percre is el tudnák felejteni a félelemüket.
Független szerintem akkor leszel ezektől a dolgoktól, ha már nem kell küzdened velük. Akkor meg már nincs is miről beszélni