régen olvastam ilyen jó cikket!
Nekem is tetszik. Sokszor érzek ilyet (már amikor MTT-zek), hogy ha kiesek egy nagyon nagy vakszinten, a többi versenyen megprobálom dűlőre vinni a dolgot, bevállalok olyan dolgokat, hogy "nah derüljön ki érdemes -e itt szenvednem két asztalon", ami nagyon nem jó...
"Utálom a kettes párt, mert mindig feljön magasabb a flopba!"
Ez tetszett. Nekem is van ilyen sokszor sajnos. Mostmár legalább tudom, hogy mi a hivatalos neve.
Hasonló jelenség mint mikor 2 órán át ülsz egy gigahallal, majd kiül az asztaltól és csak a regek maradnak.Utána még a legkisebb pot megszerzése is lehetetlennek tűnik...
"Ha nincs szerencse, meg lehet b***ni!" <-- bagira43
pontosan tudom miről beszélsz, csak eddig nem fogalmaztam meg magamban, főleg nem neveztem el.
Az autós dolgot már én is tapasztaltam, nem ugyanolyan érzés 70-nel menni hogy ha 0-ról érjük el pár másodperc alatt vagy 120-ról fékezünk le ennyire, de hogy valaki frusztrált legyen emiatt... A pókerben szerintem akit az komolyan zavar, hogy elölről kell kezdeni minden tornát azzal tényleg nincs rendben valami, menjen pszihológushoz.
“I'd rather be lucky than good.”
hát akinek ez a probléma megjelenik az mentálisan nem profi szvsz.
jó lapokkal emelnék, rosszakat eldobnám
Nagyon távoli, össze se lehet hasonlítani a kettőt.
Annyiban igaz, hogy ez a probléma legfőképpen hobby játékosoknál és semi profiknál lép fel. Profiknál nem szabadna, ha mégis akkor csak ritkán, mert ezzel rengeteg pénzt veszít.
Én valahol hobby játékos és semi pro között látom magam, és nálam ez sajnos számtalanszor fellépő jelenség.
Szerintem legalább 20%-al jobb ROI-om lehetne, ha ezt tudnám kezelni. De hát reggel kelni kell és melózni, és ha hajnal 2-kor kiesel FT bubble a nagy pénz előtt és mellette még megy 3 verseny, akkor bizony én is sokszor úgy vagyok vele, hogy na essünk ki, aztán menjünk aludni...
Nagyon sok torna dollárom ment már el sajnos így. Nyilván ha nem kéne dolgoznom és csak ebből élnék, máshogy nézne ki a helyzet.