Sziasztok!
Polgári életemben Atesz-ként szólít mindenki és repülésirányítóként dolgozom. A pókerrel kiskoromban édesapám ismertetett meg, a jó öreg 5 lapos egy cserés draw keretében, de akkor még persze fogalmam sem volt róla, hogy ennek a játéknak egyáltalán lehetnek "mélységei". Azután ez feledésbe merült, körülbelül 6-7 hónappal ezelőttig, amikor tanácstalanul járkáltam egy könyvesboltban és a kezembe került egy "Hogyan nyerjünk pókeren?" című könyv (ami egyébként meglehetősen hitvány, így visszatekintve). Regeltem a pokerstars-on, játszottam SNG-t, MTT-t, CG-et, persze mindent mikro szinten, gyakorlatilag fish-ként. Egymás után vettem a könyveket, olvastam Harrington-t, akkor szikla lettem, Sklansky-t, akkor orrba-szájba blöffölni próbáltam, Phil Gordont-t, aki máig is a kedvencem és Gus Hansen-t, amitől fellazult a játékom, és lettek kis nyerő és nagy bukó időszakaim.
Nos mikor láttam, hogy túl gyorsan apad a póker tőkém és, hogy a hullámok már rég összecsaptam a fejem fölött, akkor rájöttem, hogy az addig "tanulási folyamat"-ként képzelt dolgaim gyakorlatilag hasztalanok voltak, mert nem tudtam jól beépíteni őket a játékomba. Bizony úgy kell ezt tanulni, mint a nyelveket, komótosan haladva, sokat ismételve és sokat gyakorolva. Úgyhogy vettem pár kockás spirálfüzetet, jegyzetelek, mint a kisangyal, próbálom a saját szintemnek megfelelő következő lépéseket nem túl gyorsan megtenni. Úgy próbálok haladni, hogy 2-3 óra tanulásra/elemzésre 1 óra játék jusson.
Eljutni, - első ízben legalábbis - a Phil Gordon által is tanított "gondolkodó pókerig" szeretnék, ahol már range-re próbálhatom rakni ellenfelemet és postflop jönnek az izgalmak. Aztán optimista és álmodozó vagyok, határ a csillagos ég...
Komolyabb eredményeket még nem tudok felmutatni, kétszer voltam második 1+0,10-es Sit&Go-n; a heads-up játékom hozzám képest is gyenge. Most elköteleztem magam a CG mellett, néha kikapcsolódásként játszom csak mást.
Örülök, hogy itt lehetek.