Napi szinten pókerezni főleg magasabb limiteken az nagyjából olyan dolog mintha valamiféle befektetési bróker lennél,matematikai és emócionális információkra támaszkodva sokszor rövid idő alatt kell megfelelő döntéseket hozni megfelelő kockázatvállalási hajlandóság mellett.A különbség csak annyi hogy egy rossz döntés esetén csak a saját pénzünk bánja a dolgot,de ha folyamatosan nagy dózisban pókerezik az ember nem biztos hogy a "szórakozás" szó jut eszébe elösszőr a pókerről.

zend eredeti hozzászólása

...de ha folyamatosan nagy dózisban pókerezik az ember nem biztos hogy a "szórakozás" szó jut eszébe elösszőr a pókerről.

+1

Littlemage eredeti hozzászólása

huha,megint itt a témám
Én rengetegszer hallottam, hogy - Uhh, már megint hétfő, a fenébe, bár csak lenne péntek. meg - huu, de jó péntek van, vége a hétnek. nos, akik ilyeneket mondanak, biztos, hogy nem azért mondják, mert annyira odavannak a melojukert
D

És még rengetegszer fogod hallani, mert az emberek így vannak nevelve, "idomítva"!
Mit is gondolok ez alatt?
Elvégeztek egy kisérletet, hogy mikor milyen kedvben, hagulatban vannak. A következőképpen csinálták: kaptak az emberek egy kütyüt, a derekukra, ami időnként megszólalt. A kütyü megkérdezte, hogy mit csinálsz?
Válaszlehetőségek voltak, dolgozom, semmit, tespedek, tv-t nézek, autót vezetek, stb.
A következő kérdés, hogy érzed magad?

Aztán a tesztek kiértékelésekor kiderült, hogy az emberek döntő többsége, (80% felett) a munkában, munkával eltöltött időben érzik magukat a legjobban.
A legrosszabbul pedig akkor, amikor nem csinálnak semmit.

Az emberekbe annyira beleívódott, szinte már a vérükben van, hogy a munka nem jó, szar, utálom, a hátam borsódzik tőle sztereotípiák.
Amikor a munka felől kapnak kérdést, akkor automatikusan ilyen választ adnak.

Gondolkozzatok el, hogy Ti mikor érzitek jól magatokat!

ivan41 eredeti hozzászólása

És még rengetegszer fogod hallani, mert az emberek így vannak nevelve, "idomítva"!
Mit is gondolok ez alatt?
Elvégeztek egy kisérletet, hogy mikor milyen kedvben, hagulatban vannak. A következőképpen csinálták: kaptak az emberek egy kütyüt, a derekukra, ami időnként megszólalt. A kütyü megkérdezte, hogy mit csinálsz?
Válaszlehetőségek voltak, dolgozom, semmit, tespedek, tv-t nézek, autót vezetek, stb.
A következő kérdés, hogy érzed magad?

Aztán a tesztek kiértékelésekor kiderült, hogy az emberek döntő többsége, (80% felett) a munkában, munkával eltöltött időben érzik magukat a legjobban.
A legrosszabbul pedig akkor, amikor nem csinálnak semmit.

Az emberekbe annyira beleívódott, szinte már a vérükben van, hogy a munka nem jó, szar, utálom, a hátam borsódzik tőle sztereotípiák.
Amikor a munka felől kapnak kérdést, akkor automatikusan ilyen választ adnak.

Gondolkozzatok el, hogy Ti mikor érzitek jól magatokat!

Sokan nem vagy nemcsak azért mondják, hogy utálják a munkájukat, mert magát a tevékenységet nem szeretik, amit végeznek, hanem mert rosszak a munkakörülmények, kevés a fizetés, a főnök bunkó, a munkatársak/beosztottak hülyék stb. Abban is van valami, amit írtál, de ma Magyarországon a legtöbb helyen nem a legnagyobb öröm alkalmazottként dolgozni.

Bumbanas eredeti hozzászólása

Ezt honnan vetted? Itt egészen más szám szerepel:
2,1 százalékkal emelkedik a francia minimálbér

Ennyit pedig nem nagy erőlködés kell összeszedni NL50-100-on.

hmmm tvben hallottam de akkor átb*sztak
de azért ha összehasonlítjuk a magyar 260eurohoz képest azért lényeges a különbség...
és ugye senki nem a minimálbérből akar megélni...

szerintem van valami kis rés, kis űr, amit nem látott itt meg senki, bár nem hiszem, hogy meg fogom tudni fogalmazni, de mindenesetre érezni érzem.
tehát mondjuk ma itt magyarországon az átlagosnak tekinthető fizetés + munka az majdhogynem a "megalázó" kategóriába esik. a lelki gyötrelem, küzdelem a pénzért szerintem sokkal sokkal nehezebb, mint éppenséggel az amúgy is több K dolláros bankrollal meghozni egy necces döntést 100 dollárért ami mondjuk egy kicsi töredék része az egész br-nek, szóval az a lényeg, hogy valahogy azt próbálom megfogalmazni, hogy nem azért nehéz mondjuk pénztárosnak lenni, vagy akármilyen montoton munkát végzőnek lenni, mert effektíve "nehéz" beütni 3 számot, összeadni két összeget stb., hanem azért, mert egy olyan fokú keserűség, megélhetésért való küzdelem, lelki szenvedés van benne, amit egyszerűen nem lehet összehasonlítani azzal, hogy akkor most valaki éppen "downswingen" van. egyszerűen mérföldekre van egymástól a két dolog úgy érzem. a póker egy élvezetes, jó, sok kihívást rejtő játék, amelynek vannak nagyon rossz árnyoldalai, pl. egy nagyobb bukószéria, bad beatek, rosszabb időszakok, stb, de attól még az egész póker marad. értitek? valahogy itt van a lényeg. és ezzel párhuzamosan meg szerintem mi egy új generációt képviselünk, akiknek sokkal jobb körülményei voltak, mint akár a szüleinknek, akár csak a tíz évvel idősebb generációnak. (gondolok itt most mondjuk a 20-33-35 éves online pókeresekre) más az egész társadalom, folyamatosan újulnak, változnak a normák, és nagyon sokan vannak olyan helyzetben, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt a "luxust", hogy olyna komolyan pókerezzenek, hogy egy idő után, sokat tanulva profivá válhassanak.
nem tudom,úgy érzem nem sikerült megfogalmaznom ezt a gondolatmenetet normálisan, de talán az a lényege, hogy szerintem a póker nehézségeit, és stresszhelyzeteit nem lehet összehasonlítani az egyéb, "alacsonyabb rangú", futószalagszerű, monoton, irodai stb. munkákkal, mert egyszerűen teljesen más dimenzió.
pláne, ha már úgy beszélünk erről az egész pókerről mint munka - tehát a profi pókerről, akkor meg azt én nem tartom profi pókeresnek, aki ne tudta volna megtanulni kezelni ezeket a stresszhelyzeteket, és downswingeket, úgy hgy meg se kottyanjon már neki. ezt összehasonlítani azzal, hogy egy pénztáros/kisbolti eladó/gyári munkás/irodai munkás mennyit összegürizik, hogy meglegyen a családjának a 80-100-150 neadjisten 200K HUF egy hónapban, amiből aztán majd nagyon szerény körülmények között, de kijönnek, sokkal durvább lelki gyötrelmekkel.
na még talán annyi, hogy amit írtatok, hogy ez az egész más pókeres szemmel, és ha megpróbálnánk mondani valakinek, aki nem játszik, hogy ez mennyire nehéz, és mennyire stresszes, akkor nem értené. hát azért nem értené, mert ezek a stresszelések mindig csak a pókeren belüli dolgok lesznek, amik meg szerintem "luxusstresszelések" ahhoz képest, hogy mik vannak a világban, pláne magyarországon.
na..
remélem nem értetek félre, csak szerintem nem lehet igazán összehasonlítani a két dolog nehézségét mert más szinteken vannak.
bocs ha kicsit zavaros lett.

audiosultan eredeti hozzászólása

szerintem van valami kis rés, kis űr, amit nem látott itt meg senki, bár nem hiszem, hogy meg fogom tudni fogalmazni, de mindenesetre érezni érzem.
tehát mondjuk ma itt magyarországon az átlagosnak tekinthető fizetés + munka az majdhogynem a "megalázó" kategóriába esik. a lelki gyötrelem, küzdelem a pénzért szerintem sokkal sokkal nehezebb, mint éppenséggel az amúgy is több K dolláros bankrollal meghozni egy necces döntést 100 dollárért ami mondjuk egy kicsi töredék része az egész br-nek, szóval az a lényeg, hogy valahogy azt próbálom megfogalmazni, hogy nem azért nehéz mondjuk pénztárosnak lenni, vagy akármilyen montoton munkát végzőnek lenni, mert effektíve "nehéz" beütni 3 számot, összeadni két összeget stb., hanem azért, mert egy olyan fokú keserűség, megélhetésért való küzdelem, lelki szenvedés van benne, amit egyszerűen nem lehet összehasonlítani azzal, hogy akkor most valaki éppen "downswingen" van. egyszerűen mérföldekre van egymástól a két dolog úgy érzem. a póker egy élvezetes, jó, sok kihívást rejtő játék, amelynek vannak nagyon rossz árnyoldalai, pl. egy nagyobb bukószéria, bad beatek, rosszabb időszakok, stb, de attól még az egész póker marad. értitek? valahogy itt van a lényeg. és ezzel párhuzamosan meg szerintem mi egy új generációt képviselünk, akiknek sokkal jobb körülményei voltak, mint akár a szüleinknek, akár csak a tíz évvel idősebb generációnak. (gondolok itt most mondjuk a 20-33-35 éves online pókeresekre) más az egész társadalom, folyamatosan újulnak, változnak a normák, és nagyon sokan vannak olyan helyzetben, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt a "luxust", hogy olyna komolyan pókerezzenek, hogy egy idő után, sokat tanulva profivá válhassanak.
nem tudom,úgy érzem nem sikerült megfogalmaznom ezt a gondolatmenetet normálisan, de talán az a lényege, hogy szerintem a póker nehézségeit, és stresszhelyzeteit nem lehet összehasonlítani az egyéb, "alacsonyabb rangú", futószalagszerű, monoton, irodai stb. munkákkal, mert egyszerűen teljesen más dimenzió.
pláne, ha már úgy beszélünk erről az egész pókerről mint munka - tehát a profi pókerről, akkor meg azt én nem tartom profi pókeresnek, aki ne tudta volna megtanulni kezelni ezeket a stresszhelyzeteket, és downswingeket, úgy hgy meg se kottyanjon már neki. ezt összehasonlítani azzal, hogy egy pénztáros/kisbolti eladó/gyári munkás/irodai munkás mennyit összegürizik, hogy meglegyen a családjának a 80-100-150 neadjisten 200K HUF egy hónapban, amiből aztán majd nagyon szerény körülmények között, de kijönnek, sokkal durvább lelki gyötrelmekkel.
na még talán annyi, hogy amit írtatok, hogy ez az egész más pókeres szemmel, és ha megpróbálnánk mondani valakinek, aki nem játszik, hogy ez mennyire nehéz, és mennyire stresszes, akkor nem értené. hát azért nem értené, mert ezek a stresszelések mindig csak a pókeren belüli dolgok lesznek, amik meg szerintem "luxusstresszelések" ahhoz képest, hogy mik vannak a világban, pláne magyarországon.
na..
remélem nem értetek félre, csak szerintem nem lehet igazán összehasonlítani a két dolog nehézségét mert más szinteken vannak.
bocs ha kicsit zavaros lett.

munka és munka között van különbség
attól még a póker (jó) munka marad

audiosultan: mondjuk ezt elég jól látod , hoyg itthon sajnos az emberek nagyon jelentős részének minden forint számít és kb. hónapról hónapra élnek, ami önmagában egy elég komoly stresszforrás.

titcar eredeti hozzászólása

audiosultan: mondjuk ezt elég jól látod , hoyg itthon sajnos az emberek nagyon jelentős részének minden forint számít és kb. hónapról hónapra élnek, ami önmagában egy elég komoly stresszforrás.

és erről ki tehet? nem tudom sajnálni őket normális ember nem hónapról hónapra él...

Szerinted Ők akarnak hónapról hónapra élni? Vagy talán Ők tehetnek róla, hogy ilyen helyzetben vannak?